A színésznő Mészáros Márta jelenleg készülő filmjében játszik, ettől az évadtól pedig a székesfehérvári színházba szerződött. Lapszemle.
A kérdésre, mi az oka annak, hogy az elmúlt években mintha kissé a háttérbe szorult volna, Tóth Ildikó úgy felelt: "Amikor a társulati létemnek vége lett, nagyon sok filmbe hívtak szerepelni, ennek köszönhető, hogy látványosan jelen voltam. A forgatások csökkenésével azonban az elmúlt években talán nem annyira vagyok előtérben, noha folyamatosan játszom. Voltak évadok, amikor három-négy bemutatóm is volt, és volt olyan is, amikor csak egy-egy. Sajnos ebben az országban ami nem Budapesten történik, az szinte nem létezik, kivéve, ha valami egészen egyedülálló „partizánakció” valósul meg: ilyen volt egy időben a kaposvári társulat, vagy Szolnokon, Egerben is volt hasonló időszak, amikor fantasztikus dolgok történtek".
Annak kapcsán, hogy idén a Vörösmarty Színházhoz szerződött, elmondta, jó csapat szerveződik Szikora János köré. "Kicsit úgy érzem, hogy hazamegyek, mert sok olyan csodálatos színésszel vagyok együtt, akikkel már régebben vagy a Radnótiban, vagy az Új Színházban egy csapatban szerepeltem" - tette hozzá.
Mészáros Márta készülő filmjében, a Született Bécsben című munkában az általa megformált asszony a háborútól megrázott család tagjaként keresi az igazságot. "A történet szerint én egyedülálló nőként Bécsben elég jómódban élek, és egy ügyvédi irodában dolgozom. A fiam közben máshol tanul. Hazautazásomkor kiderülnek a család múltjából hazugságok, mire elkezdek nyomozni. Közben döbbenek rá, hogy nem a vér szerinti édesanyám nevelt fel. A szovjet megszállás idején rengeteg nőt megerőszakoltak, sok gyermek ezért árvaházban nőtt fel, vagy idegen családnál. A történet szerinti vélt anyukám is így vált nevelőszülővé. A film többek között arról próbál beszélni, hogy fontos, hogy az igazság kiderüljön, és az is, hogy a gyökereivel tisztában legyen az ember" - nyilatkozta Tóth Ildikó.
"Valamit az ember zsigerileg érez az igaztalan vagy elhazudott élethelyzetekből. Mészáros Márta interjút készített olyan hatvanöt év körüli férfiakkal és nőkkel, akik erőszakból születtek meg, és mindegyikőjükben volt valami megmagyarázhatatlan frusztráció vagy bizonytalanság. Akiknek megmondták az igazat, sokkal egészségesebben és biztonságosabban tudtak közlekedni a világban, mint akik elől elhallgatták a történteket. Azoknak sokkal nagyobb traumát okozott később a felismerés. A hazugság mindig bizonytalanságot szül és bármennyire fáj, jobb helyre tenni az eltitkolt dolgokat. Olyan ez, mint amikor beraknak egy szobába, ahol sötét van, és nem tudod, hogyan tovább. Az igazság lehet, hogy fényes és fájó, de biztonságot ad, mert látni kezdesz" - fejtette ki a színésznő.
Szilléry Éva interjúja itt olvasható.