Szöveget üt a színész fejébe - Interjú a Radnóti súgójával

A Radnóti Színház háttérembereit bemutató Akik nélkül nem... sorozatának ezúttal Farkas Erzsébet súgó volt a vendége.

Fotó: radnoti.reblog.hu

Farkas Erzsébetet elsőként Gazsó György színész mutatja be saját szavaival:

„Ne találkozzunk inkább 5-kor, és nézzük át a II. felvonás elejét is?” – kérdez vissza Böbe. „Szerintem elég lesz 1/2 6-kor is, azt tudom, köszi!” – mondom én, mielőtt elválunk. Randevút beszéltünk meg, igen, Böbével. Mindketten szeretnénk, ha intimebb kapcsolatba kerülnék – a szöveggel.

Böbe ugyanis színházunk súgója, Farkas Erzsébet, a mi Böbénk. A mi óvó nénink, pszichológusunk, ápolónőnk – akár a többi ember a színházban, „akik nélkül nem…”. És ő különösen tudja, érzi, érti, és meg is érti azt, hogy ha a színész a saját érzelmeit, idegrendszerét piszkálgatja a színpadon nap mint nap, az valahogy nem természetes állapot, és ennek olykor a következményei sem szokványosak. Tűri, némán elviseli – olyan alázattal, akár egy színházra fölesküdött apáca –, hogy ő a villámhárító is, amibe az összes körülötte lévő feszültség belecsap.

„Most súgjál, mert ezt nem tudom!” – mondja ingerülten a próbán a színész, aztán meg „ezt nem kell súgni, ezt tudom!”. És persze nem tudja. „Lassabban súgjál, aranyom, mert nem tudlak követni!” Vagy éppen azt fröcsögi visszafogott dühvel, hogy „előre mondd a szöveget, drága virágom, ne utólag, hogy mit kellett volna mondanom!”

Fotó: radnoti.reblog.hu

És Böbe tudja a szöveget, „tudja” a színészt, mindegyiket, hogy mit szokott tudni, és mit nem, hogy azért van-e csönd a színpadon, mert „elfelejtődött” a szöveg, vagy azért, mert a színész éppen önmaga hatása alá került, s valahol a Macskaszem-köd csillagai között lebeg önfeledten.

Ennek megfelelően az ő úgynevezett súgópéldánya tele van ismeretlen jelekkel, szimbólumokkal, hieroglifákkal, amiket csak ő ért, és azért hasznosak neki, hogy nekünk segíteni tudjon. De Böbe csak egy bizonyos ponton túl tud segíteni. Azon a ponton túl, amikor a színész súgás után felismeri a saját szövegét, vagyis már egy kicsit foglalkozott vele.

Na, ez egy érzékeny pont. A szövegtanulás, a nagy mumus.

Amikor a színész otthon elhatározza, hogy szöveget tanul, hirtelen ezernyi, tovább nem halasztható tennivaló jut eszébe: rendet tenni a csészék között; megkeresni végre AZT a könyvet; kimosni a hűtőt; elvinni a hulladékot a szelektív gyűjtőbe; telefonálni Pityunak... És akkor a másnapi próbán szépen jönnek elő a fent említett ingerült mondatok. Mert a súgóra – és talán ezzel kellett volna kezdenem – igazán a próbafolyamat alatt van szükség. Hogy segítsen a szövegtanulásban. Ha úgy tetszik: szöveget üssön a színész fejébe. És Böbe erre mindig kész. Próba előtt, próba után, előadás előtt, előadás után. Végtelen türelemmel javít, pontosít, biztat és megnyugtat, és mondja, mondja a szöveget. A partnerekét és az enyémet is, ha kell.

Mint például a legutóbbi randevúnk alkalmával, amikor megint neki volt igaza. 

5-kor kellett volna találkoznunk."

/Gazsó György/

Fotó: radnoti.reblog.hu

Villáminterjú Farkas Erzsébet súgóval:

Mit csinál egy súgó?
Ez egy összetett munka. Alapjában véve az a feladatom, hogy segítsem a színészeket a próbafolyamat során abban, hogy megtanulják a szöveget. Valamint hogy a próbafolyamat elején, amikor a színész még a mozgásokat találja ki és rögzíti, segítsek a szövegben. Ez az egyik legfontosabb. A futó előadások alatt pedig a megtanult szöveg karbantartása a dolgom. Feljegyzem a hibákat, változásokat, összemondom előadás előtt a színészekkel a szöveget. Emellett, mint nagyon sok más színházi dolgozónak, egy kicsit pszichológusnak is kell lennem.

Mikor kezdődik neked a próbafolyamat?
Az olvasópróbától kezdve jelen vagyok egészen a darabtemetésig. Már az olvasópróbán sokszor húzunk a szövegből, változtatunk rajta. Onnantól kezdve a súgónak egyszer sincs nyugalmi időszaka. Én is tanulom a szöveget a színészekkel együtt, általában a bemutatóra már fejből tudok minden szerepet. Persze ettől függetlenül alapszabály, hogy soha nem vehetem le a szememet a példányomról.

Hogy néz ki egy súgópéldány?
Rettenetesen! Legalábbis az enyém. Sokféle jelölés van benne: szünetek, mozgások, szövegváltoztatások. Például jelölni szoktam a színészek különböző hibáit, tévesztéseit, amiket ki kell javítani. De általában attól válik a leginkább kaotikussá, ha a rendező a próbafolyamat során nagyon sok szövegváltoztatással dolgozik. Ilyenkor akkora a káosz, hogy néha követni is nehéz. Mégsem kérhetek újra gépelt szöveget, mert akkor át kellene másolnom az összes apró kis jelölést, amivel teleírtam a példányomat. Akkor jönnek az igazi nehézségek, mikor a nyári szünetben pihen egy előadás, és a felújító próbán újra el kell valahogy igazodnom a saját példányomon.

Fotó: radnoti.reblog.hu

Előfordul, hogy előadások alatt segítened kell a színészeknek?
Igen, előfordul. De előadások alatt mindig nagyon kényes pont, ha súgni kell, és tényleg csak a legvégső esetben szabad.

Mi az, ami nehéz a munkádban?
Főleg az idegrendszeri része. Nagy tűrőképességgel kell rendelkeznie annak, aki ezt a munkát elvállalja. Valahol kódolva van a szakmában, hogy mi, súgók villámhárítók vagyunk. Van minden próbafolyamatnak egy érzékeny szakasza, mikor a próba előtt a színész többször is tökéletesen el tudja mondani a szövegét, de mikor felmegy a színpadra, mégsem tudja. Nekem ilyenkor döntenem kell: hagyom, hogy úgy mondja, ahogy eszébe jut, teljesen függetlenül attól, hogy mi van a példányban, vagy segítek. Na, ilyenkor igazából nincs jó választás.

Hogy tolerálja egy rendező, amikor a próbák alatt súgnod kell?
Általában nehezen. Volt még az Új Színházban egy francia rendező, aki ki akart dobni az ablakon, mert annyira idegesítette, hogy folyamatosan beleszólok a próbájába. De muszáj volt, mert a színészek abszolút nem tanulták meg a szöveget, és a próbának valahogy mennie kellett. Néha ordítva kellett előre mondanom nekik. Tudom, hogy nagyon sok rendezőt idegesít a súgó jelenléte, de én azért vagyok, hogy a színész munkáját segítsem. A színésznek vagyok kitalálva, és kényes helyzetekben csak a színészre vagyok tekintettel.

Mi az a tulajdonság, amire egy igazán jó súgónak mindenképpen szüksége van?
Ritmusérzék. Akinek nincs, az nem tudja ezt a szakmát csinálni. Kisebb-nagyobb elakadásoknál, ha nem időben adjuk fel a szöveget, akkor már akadályozzuk a színészt, nem segítjük. Érezni kell, hol vannak azok a pontok, ahol a színész el fog akadni. Ez persze tanulható és folyamatosan fejleszthető. Én is tanulok, főleg azért, mert minden színésznek más a tempója, minden próbafolyamat elején egymásra kell hangolódnunk.

Hol szoktál ülni előadások közben?
A Radnóti színpadát a sajátosan kicsi tér miatt általában teljesen beépítik a díszlettel, és sajnos nem gondolnak arra, hogy én hol fogok épp elhelyezkedni. Általában ott, ahol kimarad egy pici hely. Épp ezért mindig máshol ülök. Szokták is kérdezni a színészek előadás előtt, hogy aznap épp hol is leszek. Néha mozognom kell az előadás közben, például a Spam operett alatt megyek a színészek után, hogy ha úgy alakulna, hogy súgnom kell, halljanak. Az Oresztészben pedig a közönségben ülök, mert sehol máshol nem találtunk helyet. Ez a közönségnek is, nekem is furcsa. Kár, hogy súgólyukat már egyre kevésbé használnak, az volt még az aranyélet!

Kérdezett: Széplaki Nóra
Forrás: radnoti.reblog.hu