Básti Juli: 'Szerettem volna mindenkinek megfelelni'

Megbékélt azzal, hogy még mindig Básti Lajos lányaként emlegetik, hiszen sikereit saját jogon vívta ki. A Szabad Föld a Kossuth-díjas Básti Julit kérdezte. Lapszemle.

"Nekem és az öcsémnek nem volt egyszerű mutatvány apámmal végigsétálni az utcán vagy a Balaton-parton. Mindenki mutogatott ránk: "Jé, ott a Básti!" Édesanyámat (Zolnay Zsuzsa színésznő) nem ismerték fel, szívesebben mentem vele. Lázadó tinédzserként próbáltam elvegyülni, ezért megváltoztattam a nevem. Nagyanyám után Bólyás Júliaként érettségiztem, és így mentem a Színművészetire felvételizni. Ott legalább nem súgtak össze, hogy én vagyok a Básti Lajos lánya. Csak akkor vettem vissza a nevem, amikor megtudtam, hogy apám menthetetlen beteg. Sosem látott színpadon. A félévi vizsgám idején operálták, és az első év végi vizsgám napján volt a temetése. Nem akartam az osztálytársaimmal kiszúrni, ezért nem mondtam le az előadást. Azt sem tudtam, hol vagyok, mindenbe belesültem. Felnőttként azt tapasztaltam, hogy akik kedvelték az apámat, hozzám is kedvesebben szóltak, mint ami indokolt lett volna, akik viszont utálták, azok nekem is igyekeztek kellemetlen perceket okozni. Akkor szűnt meg ez a "visszaverődés", amikor saját jogon kivívtam a magam helyét a szakmában" - mesélte a kezdetekről Básti Juli.

Már vetítik a mozik Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című mozifilmjét, amelyben tetten érhető a rendező személyes kötődése, hiszen édesanyja mozgalmas élettörténetén keresztül tárul fel a XX. század krónikája. Ennek kapcsán Básti Juli úgy fogalmazott: "A viharos természetű és példás veszélyérzettel megáldott főhősnő 94 éve alatt huszonhétszer költözik: végigvonszolja a férjét meg a lányát a fél országon, valahányszor veszélyt szimatol. Át kell vészelniük két világháborút, 1956-ot és még sok minden mást. De semmi sem rontja el a kedvüket, bárhová is veti őket a sors. Mondhatni, sok magyar családdal megesett hasonló, hiszen túl kicsi ez az ország, és mindenki ugyanazt a történelmet élte meg. Nagyon izgalmas szerepet kaptam: három különböző életkorú karaktert alakítok változó idősíkokban az idős főhősnő lányaként, egy másik korban pedig a saját nagymamámként tűnök fel. (...) Nincs annál nagyobb öröme a színésznek, amikor olyan szerepet kap, amiben sokat és sokszor változhat" - nyilatkozta a színésznő, akit pályájáról is kérdeztek.

"Meghatározó csomópontok a pályámon: Kaposvár, Katona, Nemzeti, Centrál. Kezdés, sikerszéria, éljük valahogy túl, boldogság. Nem szeretek nosztalgiázni, így nem tudnám azt sem megnevezni, melyik hely a szívem csücske. (...)  Amikor a férjemet, Puskás Tamás rendezőt kinevezték a Centrál Színház igazgatójának, attól kezdve nagyon sokat dolgoztam ott, csupa kedvemre való szerepet játszhattam, melyek igazán boldoggá tettek. (...) Hallok olyan megjegyzéseket, hogy könnyű nekem, mert a férjem az igazgató. Való igaz, mindent megbeszélünk, színházi ügyekben azonban a kollégáival együtt dönt. Sosem tudjuk kapun kívül hagyni a munkánkat. Talán azért tartós a mi házasságunk, mert a szakma összeköt bennünket. Egy civil ember biztosan nehezebben viselné, ha állandóan azzal traktálnám, hogy miként fogom ezt vagy azt a szerepemet eljátszani. Ami pedig a rosszindulatú beszólásokat illeti: jól tudjuk, kevés energia ráfordításával nagyot lehet rúgni a másikba. Ha nem lenne semmi dolgom és unatkoznék otthon, akkor sem foglalkoznék ilyesmivel. Gyerekkoromban szerettem volna mindenkinek megfelelni, de mára rájöttem, hogy ez úgysem sikerülhet. Tudomásul veszem, van, aki nem szeret, és örülök annak, ha szeretnek" - összegzett a színésznő.