November 11-én újra látható Molnár Csaba Dekameron-előadása a Trafóban. Az előadás után Králl Csaba tánckritikus, szakíró beszélget a rendezővel.
"Pofátlanság, bálványimádás és jelmezőrjöngés egy üdítő táncprodukcióban. Molnár Csaba koreográfiája a maga fivolságával, iróniájával és erotikájával mutatja be azokat a helyzeteket, amelyek jó eséllyel nem ismeretlenek a közönség soraiban ülő fiataloknak. A hétköznapi szakrálistól a közönségesen át a hősiesig minden fontosabb kisemberi karakterről kapunk kimutatást. Végül eljön a mi országunk. ’men.” (Magyar Narancs)
Molnár debütáns opusa fölszabadító élmény, részint, mert szembesít az esendőségünkkel, az elveszettség érzésével, és a másság, az egyéniség vállalására buzdít. Hitellel. Mert a hangütése bátor, sallangtalan, humánus, és kicseng belőle a pöfeteg nyájszellemet elutasító kíváncsiság, az elfogadás, a nyíltság, az őszinteség. (Horeczky Krisztina, tánckritika.hu)
A Trafó ajánlója a darab elé:
Aktuális témák villannak fel a Dekameronban, ítéletek nélkül, felszabadultan, hátat fordítva minden elitizmusnak. Boccaccio érzéki világát idéző darab szerkezetileg is kapcsolódik az irodalmi műhöz. Ahogy Boccaccio Dekameronja, úgy ez a produkció is egyszerre vet számot tabuval, erkölcsi-vallási kérdésekkel és a hős szerepének megkérdőjelezhetőségével.
„A tabuk ledöntése, az életöröm és a történetek felszabadultsága intenzíven hatott rám. Ezt a világot szeretném én is színházi és saját eszközeimmel interpretálni" - fogalmazott a produkció kapcsán a rendező, Molnár Csaba.
Artner Szilvia Sisso, a Magyar Narancs kritikusa pedig úgy jellemezte a darabot: "A tengerparton elzárt, unatkozó, netfüggő, wellnesskultuszban verdeső, nudista, babonás vagy épp bűntudattal terhelt fiatalok sziporkázva adják egymásnak a stafétát. Egyszer mintha Beckett, máskor mintha Terry Gilliam, Greenaway vagy Pál apostol skiccelte volna fel a szavak nélküli, fiktív tábortűzi jeleneteket".
A november 11-ei előadás újdonságot is tartogat: a koreográfus korábban szereplőként is részt vett saját munkájában, de ezúttal kívülről szemléli az eseményeket: szerepét most Márcio Canabarro, Magyarországon élő brazil származású művész táncolja. Az új felállásról és terveiről Králl Csaba tánckritikus kérdezi Molnár Csabát az előadás után, a Trafó kávézójában.
Idén sem maradunk Molnár Csaba-premier nélkül. December 11-12-13-án minden este két táncdarab látható a Trafóban: az egyik Molnár új, Eclipse – a mennyei test elsötétedése munkacímű koreográfiája, a másik a Lábán-díjas Fülöp László „there is an elephant in every room…” című produkciója.
Molnár Csabáról:
Molnár Csaba neve nem ismeretlen a kortárs táncot figyelemmel kísérők számára. A fiatal alkotó a Budapest Tánciskolában kezdte táncművészeti tanulmányait, majd a brüsszeli P.A.R.T.S. iskolában folytathatta a szakmai elmélyülést. Az Angelus Iván alapította BUTI-ból olyan táncosok és koreográfusok kerültek ki, akik azóta meghatározó alakjai nemcsak a magyar, de az európai táncéletnek is. Itt tanult például Hód Adrienn, a HODWORKS társulat alapító-koreográfusa, Cuhorka Emese, aki szerepel a Dekameronban is, vagy Dányi Viktória, aki Molnár Csabával (és korábban a BLOOM! elnevezésű csapattal) ért el nemzetközi és hazai sikereket. Dányi, Molnár és Vadas Tamara közösen dolgozott még a Nyúzzatok meg című darabon, ami óriási közönségsiker lett. Mind a Pirkad, mind a Nyúzzatok meg előadást beválogatta az Aerowaves hálózat abba a nemzetközi húszas listába (419 jelentkezőből!), ahová az év legjobb új alkotásait keresik fiatal koreográfusoktól.