A kritikuscéh frissen megválasztott elnökét a 7ora7.hu kérdezte.
"Azért lettem én a Tompa Andreát követő elnök, hogy a nehéz helyzetben lévő szakmának ne kelljen új keresztnevet megjegyeznie. De most komolyan. Ki jelentkezne erre a munkára? Én sem jelentkeztem. Megkeresett az előző elnök avval, hogy szerinte én jó lennék erre és a tagság is megszavazna" - mesélte Stuber Andrea.
A kritikus szerint akárhonnan nézzük, a színikritika ma a puszta létéért küzd. "A színikritikusi működés csak komoly anyagi ráfordítással tartható fenn. Kizárólag az tud pénzt és időt áldozni nagyon sok színházi előadás megtekintésére – márpedig nagyon sok előadást kell látni, ez élesíti ki a kritikus ítélőképességét –, aki ehhez megfelelő anyagi hátteret teremt valami más módon. Ígéretes pályakezdők egy-két év után kénytelenek felhagyni a kritikusi tevékenységgel – legtöbbször a színházi alkotók térfelére távoznak –, mivel a foglalkozásunk önmagában nem biztosít megélhetést. Az pedig kérdéses, hogy milyen más munkával társítható és egyeztethető akár az összeférhetőség, akár az életmód, akár a készségek szempontjából. Kritikusoknak alig akadnak állások, munkahelyek, szerkesztőségek. Kevés helyen lehet publikálni, ott is alig fizetnek vagy sehogy, és a munkavégzés költségeit – színházjegyek, utazás – jobbára önerőből kell fedezni" - számolt be a kritikus.
Fotó: Szkárossy Zsuzsa
A céh új elnöke szerint a kritikában kifejeződő független szakmai véleménynek ma nincs szerepe a színházi döntés-előkészítésekben és a hatásvizsgálatban sem. "Szakmai tapasztalatunk, tudásunk, illetékességünk és függetlenségünk okán dolgunk lenne minden olyan helyen, ahol színházról van szó és művészeti teljesítmények megítélése zajlik – például igazgatói pályázatok elbírálása, megvalósulásuk nyomon követése és értékelése, állami díjak osztása, fesztiválprogramok válogatása, zsűrizése, pályázati kuratóriumok stb –, ezekből azonban mostanra 'kifelejtettek' bennünket. Ebben a helyzetben a kritikuscéhnek az a dolga, hogy egyrészt igyekezzen segíteni tagjai működését, másrészt minden külső támogatás nélkül is, sok munkával, szakmaiságának folyamatos erősítésével és a nyilvánosság erejével megpróbálja betölteni azt az értékelő, értékfelmutató szerepet, amelyre hivatott" - fejtette ki Stuber Andrea.
Az új elnökségi programról elmondta: Proics Lilla és Kovács Bálint elnökségi társakkal vágnak a következő három évbe annak jegyében, hogy a céh szakmai munkáját kell erősíteni. Segíteni a céh tagjainak működését – például információkkal, kapcsolattartással, takarékos közös utakkal vidéki színházakba, a nemzetközi kritikusszervezet által kínált konferenciák, workshopok lehetőségeivel, a szakmai fejlődésünket célzó műhelymunkával –, másrészt közös szakmai tevékenységgel, a céh szakmaiságának erősítésével és láthatóbbá tételével. "Számos feladat vár ránk – fiatalok bevonásától és támogatásától kezdve a kritikusdíjunk életműdíjasai életművének dokumentálásán át Koltai Tamás szakmai hagyatékának feldolgozásáig. Tagozatokba, munkacsoportokba rendeződve szeretnénk tenni azért, hogy szellemi műhelyt alkossunk, közös álláspontokat alakítsunk ki olyan szakmai kérdésekben például, mint a különböző színházi fesztiválok jövője, vagy hogy a határon túli kollégáink megszerveződését és munkáját támogassuk és így tovább. Aktívan és láthatóan jelen szeretnénk lenni a színházi életben, találkozókkal, nyilvános beszélgetésekkel, más szakmai szervezetekkel együttműködve létrehozott eseményekkel, lehetőség szerint új publikációs csatornák megteremtésével, illetve olyan fórum kialakításával, ahol kritikákra is lehetne reagálni, vitatkozni, eszmét cserélni" - vázolta az elképzeléseket Stuber Andrea.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.