"Most úgy érzem, hogy jó jönni-menni" - Trokán Nóra válaszolt

Trokán Nóra az Origónak többek között elárulta, miért nem tagja már a kecskeméti társulatnak, és pályakezdőként érezte-e hátrányát a vezetéknevének.

Az Origo cikkéből:

"Már pályakezdőként sokféle szerepet bíztak rám, amikor a főiskola után elkerültem Kecskemétre. Soha nem éreztem azt, hogy bele akarnának kényszeríteni a széplány, a naiva karakterébe. Játszottam dadogós, csúnya kislányt és nagy, drámai szerepeket is, mesejátékokban, zenés darabokban is kaptam lehetőséget. (...) Pályakezdőként talán nagyobb az esély rá vidéken, hogy ennyiféle szerepet el fogsz játszani. A fővárosi színházakban is van erre lehetőség, de sokkal kevesebb, miután jobban specializálódtak egy-egy műfajra. Az Operettszínházban nyilván csak zenés darabokban játszhatsz, de például a Katonában is kicsi az esélye, hogy egy évadban lezavarsz egy mesejátékot, egy musicalt egy vígjátékot és egy drámát. Cseke Péter, a kecskeméti színház igazgatója mondta, hogy egy vidéki színháznak olyannak kell lennie, mint egy jó könyvtárnak – nullától százéves korig mindenkinek meg kell találnia benne, amit keres" - mesélte Trokán Nóra.

Fotó: Polyák Attila/Origo

A kérdésre, miért hagyta végül ott a kecskeméti színházat, a színésznő így felelt: "Nem hagytam ott teljesen, hiszen szabadúszóként visszajárok évi egy-két bemutatóra, ezért nagyon hálás vagyok. Nagyon szerettem lent lenni, iszonyú jó öt évet töltöttem ott, jó érzés volt egy csapathoz tartozni. A mostani állapotomhoz azonban jobban passzol ez a szabadabb szakmai lét. Lehet, hogy holnap már megint egy társulatba fogok vágyni, nem tudom, de most úgy érzem, hogy jó jönni-menni. Egy színésznek mindig fontos éreznie, hogy mikor van szüksége új kihívásokra. Már a kecskeméti évek alatt dolgoztam egy-két pesti projekten, a főiskolára is visszamentem egy vizsgára, inspiráltak ezek a dolgok, jólesett új emberekkel dolgozni, akikkel azelőtt nem volt alkalmam. Ha megszoknak, megismernek egy társulatban, egy idő után megvan az esélye, hogy elkényelmesedsz, nincs szükséged arra, hogy bizonyíts. Nekem viszont fontos volt, hogy meglegyen az inspiráció."

"Szerencsére soha nem éreztem a hátrányát, nem volt rossz élményem azzal kapcsolatban, hogy Trokánnak hívnak. A főiskolán iszonyú jófej osztályfőnökeim és osztálytársaim voltak, soha nem került ez szóba, de ismerek olyat, aki hasonló helyzetben panaszkodott a nevére. Nyilván megfordult a fejemben nekem is, hogy csak a nevem miatt vettek fel, de rá kellett jönnöm, hogy a főiskolán inkább az ellenkezője működik: jobban megnézik azt, aki ismert családból jön, hogy később ne érhesse őket támadás. A tesómmal sokat beszélgettünk erről utólag, ő sokáig azt érezte a főiskolán, hogy bizonyítania kell, hogy nem a neve miatt tart ott, ahol tart. Valamilyen szinten ki is járta nekem az utat, tulajdonképpen hálás lehetek a sorsnak, hogy második gyerek vagyok" - mondta Trokán Nóra.

A teljes interjú itt olvasható.