November 8-án mutatta be A szegény ember hegedűje című Benedek Elek népmese bábos feldolgozását a Harlekin Bábszínház. A darab rendezője Veres András, Blattner- díjas bábrendező. Vele készült egy rövid interjú.
Mikor találkoztál a bábos szakmával?
–Először 1994-ben találkoztam a bábozással a Kolibri Színházban, ahol stúdiós lettem. Korábban semmilyen színházi élmény nem ért, gyerekként láttam néhány előadást, de a Kolibriben éreztem meg, hogy közöm lesz a szakmához. Bábrendező képzés akkoriban még nem indult Magyarországon, így 5 évet töltöttem Lengyelországban, ahol egyszerre végeztem a színészi és a rendezői képzést. Ma már bizton állíthatom, hogy a rendezés az én terepem.
Miért pont ezt a darabot választottad?
– Régi vágyam volt, hogy színpadra vigyem a Szegény ember hegedűjét. Tóth Réka Ágnes dramaturggal úgy formáltuk a történetet, ahogy mi szerettük volna láttatni, és saját zenét is írattunk hozzá, így sikerült megteremteni egy különleges színpadi hangulatot.
A díszlet fontos része egy előadásnak, beleszólsz abba, hogy milyen legyen?
– A díszlet Grosschmid Erik, Blattner- díjas díszlet- és bábtervező munkája és abszolút tükrözi a történetet. Én csak az elején adok instrukciókat, hogy mit is szeretnék kifejezni a művel, aztán a többi a tervező dolga. Ez a darab tele van szimbolikus elemekkel, amiket ilyen formán meg lehet jeleníteni a színészi játék mellett a háttérrel is.
Van egy mese, amit mindenki ismer. Mennyiben azonos ez a darab az eredetivel?
– A szövegnél nem ragaszkodtunk a hagyományos szöveggondozáshoz, elsőre talán kicsit furcsának is tűnhet, ahogy például a gonosz nővérek beszélnek, civakodnak, viszont megtartottuk a lejegyzett népmese jellegzetességeit és érdekes is, hogyan viselkedik a mese szerkezete a színpadon.
Először rendezel itt Egerben, milyen a társulattal együtt dolgozni?
– Nagyon ügyes és energikus csapat a Harlekiné, fiatalok és ez által könnyen idomulnak szerintem hozzám is. Hamar ráéreztünk az egymással való munkára. A stábban most vannak új tagok is, akik ebben az évadban érkeztek ide, így hát nekik is új most ez a felállás, de szerintem remekül csinálják, hamar összeáll a csapat.
Egy rendező, aki már szinte együtt él a darabbal, nehezen tud külső szemlélővé válni. Neked hogyan sikerül?
– Két felnőtt előadást rendeztem eddigi pályám során, az össze többi mind gyerekeknek szólt. Itt figyelni kell a ritmusra, a szövegre, a szókészletre, de az egy alapvető tény, hogy a gyerekek nyitottak és mindenféle előítélet nélkül ülnek be egy darabra. Én kétgyerekes apukaként nézem színházi, szülői és valahol gyerekszemmel is a darabokat, amiket rendezek, és persze amikor lehet, elviszem az előadásokra a gyerekimet is.
Kivel és mivel töltöd az időd, amikor nem egy újabb darabon töröd a fejed?
– Szeretem a szabadúszó létet, hogy mindig máshol rendezek, mindig új emberekkel, új darabokkal foglalkozom, de mint mindennek, ennek is meg van a jó és a rossz oldala is. Nagyon keveset vagyok otthon és a családommal, így amikor van szabadidőm, akkor azt a gyerekeimmel töltöm. Elmegyünk játszótérre, színházba, közösen töltjük el az időt, csupa olyan szokásos dolgot csinálunk, mint minden átlagos család.
Kérdezett: Bajzát Brigitta
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.