Pokorny Lia: "A fegyelemtől lesz tartásunk"

Pokorny Liát az Origo kérdezte.

Az Origo interjújából:

Sokan hangoztatják, a kommersz színház kevesebbet ér a művészszínházaknál. Arról, hogy a Centrál Színház társulatának tagjaként érez-e távolságtartást a szakmától, a nézőktől, Pokorny Lia úgy felelt: “Azt hiszem, igen, bár kevésbé találkozom olyan nézőkkel, akik másmilyen színházba szeretnek járni – bár persze hozzánk is járnak mindenevők. De a Centrál Színházba inkább kikapcsolódni jönnek az emberek. Olyan darabokat szeretnének látni, amiken nem kell megtörniük, amik miatt nem kell megemészteniük túlságosan a komfortzónájukon kívül eső dolgokat. Biztonságosan szeretnék átadni magukat az előadásoknak, és talán kevésbé vágynak meredekebb talajra, ahogyan nem raftingolni megy el az sem, aki hajókázni szeretne a tengeren. Ezzel nincs semmi baj. Meg kéne férnie egymás mellett sokféle ízlésnek – és most ízlésről beszélek, nem a bóvliról. Azt szokta mondani, az azért nem baj, ha egy előadásnak vannak nézői is. Nem olcsó történeteket választ: foglalkozzanak fontos témákkal, de azért meg is lehessen rajtuk könnyebbülni, legyenek felkavaróak és humorosak is. A kimondottan szórakoztató előadások a bravúrra épülnek, mint a Függöny fel! vagy a Ma este megbukunk. És közben jólesik a Leenane szépé-t is játszani, viszont ha minden este azt kéne előadnom, tényleg belehalnék. Aki arra éhezik, hogy igazán felkavarják, azok számára ott van a Leenane, A kutya különös esete az éjszakában, a Jó emberek” – nyilatkozta a színésznő.

“Iszonyú nagy felelősség, ha nap mint nap sok ember elé állsz, mert elkezdenek figyelni az életedre is. A nyilvánosság nagy fegyelmet követel, de ez nekem jólesik: a fegyelemtől lesz az embernek tartása. Éppúgy példát kell mutatnom, ahogy a gyerekemnek is hiába mondom, rakjon rendet a szobájában, ha én rendetlen vagyok” – fejtette ki Pokorny Lia, aki igyekszik figyelni arra, hogy ha bármit kimond, önazonos maradjon.

A kérdésre, hogy érzi, mekkora figyelem irányul rá, elmondta, volt, hogy kinyitotta reggel pizsamában az ablakát, és ott állt alatta valaki az utcán egy hatalmas teleobjektívvel. “Hiába a színház az életem, mégis a televízió dobja meg mindig az ember ismertségét. De belülről ezt tényleg nem tudom megítélni, mert teljesen hétköznapi életet élek, nem járok partikra, mert nem igazán találom ott a helyem. Sokkal jobban szeretek kirándulni, és szalonnát sütni túrabakancsban, mint tűsarkúban bármit csinálni. A víz kiver a celeb és a sztár szavaktól, és nem is jár velük semmi: nem a Rózsadombon élek, nincs luxusautó a fenekem alatt. Ugyanúgy pucolom az ablakot és csomagolom a gyerekemnek az uzsonnát, mint bárki más” – szögezte le a színésznő.

A Centrál Színház az ötödik társulat, amelynek tagja. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Az egész életem a költözködésről szólt, hozzá vagyok szokva. Ahogy az ember öregszik, egyre nagyobb szüksége lesz a stabilitásra – de ami nem rugalmas, az törik. Tervezni úgysem lehet, hiszen azt sem tudod, mi fog történni, ha kilépsz egy ajtón. Úgyhogy megpróbálok minden helyzetre nyitottan és alázattal reagálni, és ha valami rettenetesen fáj, arra gondolok, ebből jól lehet tanulni. A fájdalom jó tanító. Nem gondolom, hogy büntetéseket kapunk, inkább lehetőségeket, ami jó munkát végez rajtunk, ha nem tekintjük magunkat áldozatnak. Az elengedés korábban mindig könnyen ment nekem, de ahogy telik az idő, egyre nehezebb. Valahogy nosztalgikussá válik az ember, amikor elkezd az elmúlással foglalkozni. Semmit nem köthetünk magunkhoz az életben; amit sikerül megtanulni abból, ami történik velünk, azt magunkkal visszük, de semmi nem a miénk: az emberek sem, akikkel út közben találkozunk, de még a gyerekünk sem. Csak saját magunk” – vélekedett Pokorny Lia.

A teljes interjút itt olvashatják.