Tartuffe - Tatabányán rendezett Szikszai Rémusz

Szikszai Rémusz rendezésében, Crespo Rodrigo főszereplésével mutatta be a tatabányai Jászai Mari Színház Moliérre Tartuffe című vígjátékát.

Ajánló a darab elé:

„A komédia az a látható forma, amivel a természet ruházott fel mindent, ami ésszerűtlen, azért, hogy meglássuk és ugyanakkor el is tudjuk kerülni ezt az ésszerűtlenséget. Hogy fel tudjuk ismerni a komikust, tudnunk kell mi a racionális; meg kell látni annak hiányát, és ennek segítségével megállapítani miből is áll az ésszerűség...” - írta Molière a Tartuffe védelmében. Mert támadták érte. Betiltották, átíratták, kiátkozással fenyegetőztek. És persze imádták és bemutatták azóta is megszámlálhatatlan alkalommal. Mert az ember lényege szerint nem változik. És a legtöbbet az ember hazudik. Nincs virága, tollazata, amivel becsaphatná a környezetét. Ezért a nyelve a hazugság eszköze. Molière halhatatlan, örök érvényű komédiáját Parti Nagy Lajos varázsolta lendületesen maivá.

Fotó: Szvatek Péter

Alkotók a Tartuffe-ről:

"Tartuffe ma is létezik, köztünk él. Sajátja a hazugság és a megtévesztés. Ebben a darabban Tartuffe a hiten, az állhatatosságon keresztül szerzi meg azokat a javakat, amiket akar magának. A mai világunkban is találkozunk hasonlóval. Ha egy cég elhiteti magáról, hogy milyen környezetbarát, válasszuk az ő termékét és ez közben nem igaz, nem tartuffe-ség? (...) Mindenki szokott hazudni, de az ember önmagával szemben sokszor szituatív erkölcsiséggel rendelkezik, – mondjuk úgy – elfogadóbb. A darab nem akarja megértetni Tartuffe lelkét, vagyis nem tárja fel az okát, hogy miért lett ilyen. Bemutatja viszont, hogy van ilyen ember is, aki ezekkel az eszközökkel él, és (ki)használja azt, amiben tehetséges: a színjátékban, a szavak fűzésében, abban, hogy tud és képes hatni másokra. Orgon személyében megérzi azt, hogy ő ugyan egy gazdag ember, akinek mindene megvan, mégis valami hiányzik az életéből, szüksége van arra, hogy át tudja adni magát valakinek, elfogadja, hogy fölöttünk is létezik valaki. Tartuffe pontosan ezt használja ki" - mondta a Tartuffe-öt alakító Crespo Rodrigo.

Fotó: Szvatek Péter

Az Orgon-t játszó Megyeri Zoltán szerint a mai világban is megtörténhet szinte ugyanez a szituáció, gondoljunk például a vallási szektákra. Nagyon sokan belekeveredhetnek hasonló helyzetbe, és sajnos bele is keverednek, majd ezután képesek feladni a családjukat, vagyonukat, bármit. "Orgon fél. A megfeleléstől, az emberi kapcsolatoktól való félelméhez pedig a szörnyű titka is hozzájárul. A ládikával, amely a történet végén előkerül, őt felségárulóvá tehetik, ezért menekül. Ekkor talál egy olyan férfit, akiben úgy érzi, bízhat. A mai kor embere pszichológushoz jár, ha bármilyen problémája van. Orgon pedig a hitben és Tartuffe-ben látja a gyógyírt a gondjaira" - tette hozzá.

"Moliére 1664-ben írt darabját betiltották, az ötödik felvonás – amelyben az igazságos király mindent megold a végén – hatalmi nyomásra íródott. Parti Nagy Lajos egyébként többféle befejezéssel kísérletezett, végül mindegyiket hamisnak, beszédesen gyengének találta a néma záróképhez képest, amelyen ott ül a család az üres színpadon, túl hisztérián, túl érzelmeken, túl apátián, összepakolva várja a speditőrt. Mivel Parti Nagy munkája több mint fordítás, így ő megengedhette magának, hogy annyit és azt használjon az eredeti történetből, amennyit jónak látott. Ennek értelmében számára a darab a negyedik felvonás végével befejeződött. A színpadi befejezést tehát a mindenkori rendezőre bízza. (...) Az ötödik felvonás szövegében kértem egy módosítást ahhoz képest, amit az Örkény Színházban játszottak. Hiszen attól kezdve, hogy Parti Nagy átírta a 2006-os változatot, innentől gyakorlatilag minden rendező úgy fejezheti be a darabot, ahogyan ő azt aktuálisnak gondolja. Parti Nagy Lajos egyébként az én kérésemre is átírt egy részt az ötödik felvonásban, mégpedig a rendőrhadnagy szövegét a darab végén. Új befejezése lesz tehát a történetnek, de az csak az előadáson ülő közönség láthatja, hogyan ér véget a komédia" - árulta el Szikszai Rémusz.

Az előadásról képekben:

Fotók: Szvatek Péter

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

Molière: Tartuffe
színmű 

170 percben, két felvonásban

 Tartuffe Crespo Rodrigo 

Orgon Megyeri Zoltán
Elmira, Orgon felesége Major Melinda
Dorine, Mariane komornája Danis Lídia
Cléante, Orgon sógora Kardos Róbert
Mariane, Orgon lánya, Valér szerelme Pilnay Sára e.h.
Damis, Orgon fia Dévai Balázs
Valér, Mariane szerelme Schruff Milán
Pernelle-né, Orgon anyja Bajcsay Mária
Loyál Ignác végrehajtó Végh Péter
Hadnagy Maróti Attila
Lőrinc, Tartuffe titkára Mihály Csaba
Pap Varga Imre Dániel 

Díszlet: Varga Járó Ilona
Jelmez: Kis Julcsi
Dramaturg: Szikszai Rémusz

Művészeti munkatársak:

Pásztor Gábor
Zahovai Fanni
Fábián Ilona

Ügyelő: Pásztor Gábor
Súgó: Zahovai Fanni
Rendezőasszisztens: Fábián Ilona

Rendező: Szikszai Rémusz