November 30-án a Nemzeti Színházba "költözött" a kaposvári Csiky Gergely Színház. Rátóti Zoltán igazgatót a 061.hu kérdezte.
"Minden fölkérés után megfeneklek, folyamatos kudarcélményként élem meg a felkészülést. Állandóan kapaszkodom, fel akarok nőni a feladathoz. Amikor stúdióba megyek, már elmúlnak a rossz érzéseim, mert van technikám, szakmai rutinom, de azért rá kell gyúrnom Hamvasra, különben legyőz. Alapvetően türelmetlen ember vagyok, és Hamvas segített abban, hogy türelmes legyek az élet dolgaival kapcsolatban. Ebben benne van a gyerekre való figyelés tapasztalása, a magyarföldi polgármesterségből adódó próbatételek tanulságai, de a legfontosabb tanulság mégis ez: úgy élni, hogy ne okozzunk kárt a másiknak, inkább segítsük a környezetünket" - mondta Rátóti Zoltán, aki számos Hamvas Béla írásait tartalmazó hangos könyvet készített.
Fotó: Horváth Péter Gyula
"A színművészetin megtanítanak, verset, monológot mondani, de filozófiai esszét olvasni talán nem… Nagy szerencsém volt, mert amikor Hamvas még csak szamizdatban volt, Gera Zoltán, atyai jó barátom kezembe adta Hamvas stencilezett szövegeit. Most már be merem vallani, hogy még a rendszerváltás előtt, amikor először olvastam Hamvast, szinte semmit nem értettem belőle. El kellett érnem egy kort, hogy kész legyek a befogadására" - tette hozzá.
"A szakmára jellemző a skatulya kényszer, ilyen volt a József Attila Színházban a kezdésem. Viccelődve mondták a kollégák, hogy abban a teátrumban többször kellett egy kört megfutni, hogy egyszer észrevegyenek. Aztán bonviván szerepeket kaptam, abból is ki akartam törni… A tévé hozott népszerűséget, de a szakmán belül a mai napig iszom ennek a levét, hiszen a nagyjátékfilmekben nem sikerült gyökeret eresztenem. A színházakban is kialakult egy kimondatlan rangsor: azok a nagy színészek, akik délután forgatni mennek, és hozzájuk kell illeszteni a próbarendet. Tehát a szakma abban a pillanatban más mérlegre tesz, ha egy szappanoperához adod a neved" - mesélte Rátóti Zoltán.
A kaposvári direktor sok olyan kollégával ápol jó kapcsolatot, akik talán másképp gondolkodnak a világról. Arra a felvetésre, hogy ez afféle hídember szerep is, így felelt: "Én nem érzem magam hídembernek, nem hiszek abban, hogy lehet középen állni. Közvetíteni lehet, van is rá lehetőségem, hiszen az MMA színházművészeti tagozatának vagyok a vezetője, de nem törekszem arra, hogy mindenkit kibékítsek. Ma már nem keressük egymás társaságát Alföldivel, de játszottam a színházában, még ha sértett is voltam talán, hogy nem kaptam tőle komoly szerepeket, pedig a Kamaraszínházban nagyon jó és gyümölcsöző volt a kapcsolatunk, jól tudtunk együtt dolgozni… Kaposváron például sok konfliktusom volt, de nem az elkötelezettségeim miatt, hiszen nem az alapján választok a kollégák közül, hogy kinek mi a világnézete. Egy társulatnál, illetve egy előadásnál az egyik legfontosabb momentum, hogy legyenek rezgések emberek között. Ha nincs meg ez a bizonyos kémia, akkor nincs dolgunk egymással. Ez nem az alapján képződik meg, hogy kinek milyen a világnézete."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.