Szamosi Zsófia: „A stukkó és a nehéz függöny nem hiányzik"

Csütörtök óta látható Az éjszakám a nappalod című új magyar játékfilm, amelyben Szamosi Zsófia játssza a “nappali barátnőt”.

Dési András György és Móray Gábor fekete komédiája afféle pesti romkocsma körutazás egy felnőni képtelen korosztállyal.

Szamosi Zsófia ennek kapcsán a 061.hu-nak elmondta, kamaszként sokat éjszakázott és időnként most is belefér, de inkább csak hétvégenként. „16 éves koromban az ivásban a mennyiség számított, nem a minőség. Most azért már minden finomodott, nincs az a vadulás. Egyébként a filmben én játszom a kedves „nappali barátnőt”, akinek semmi köze a partizós élethez. Én a rendes lány vagyok, hazavárom a pasim, aki viszont titokban elmegy az éjszakába… A fiú menekül a felelősség, a család, a gyerekvállalás elől, és meg kell járnia a poklokat. (...) Ez egy pesti történet, ami a fővárosi éjszakai életet akarja bemutatni, úgy, hogy azért mégis kicsit elrajzolja, meséssé teszi” – fejtette ki a színésznő.

Annak kapcsán, hogy általában fajsúlyos, nehéz szerepeket játszik, úgy fogalmazott: „Ebben az országban olyan kevés film készül, hogy filmezni ajándék, de azért nem vállalnék el mindent. Egy könnyedebb produkció esetében is fontos, hogy mi lenne a szerep, hogy kik a partnerek, hogy ki a rendező… A vígjátékot, mint műfajt imádom, és azt szeretném, ha minél többféle dologban lennék benne, és nemcsak harcias családanyákat alakítanék”.

A Pintér Béla és Társulatába véletlenül csöppent bele, egy próbaidőszak kellős közepén. Ennek kapcsán elmondta, az ember sokszor utólag látja, hogy egy-egy momentum mennyire múlott a szerencsén. „Abban szerencsésnek érzem magam, hogy jó munkák találtak meg, pályán vagyok, tudják a szakmában, hogy ki vagyok. A szerencse nem hullott soha az ölembe – talán kivéve Pintér Béla társulatánál a lehetőséget, amikor egyszer jókor voltam jó helyen – inkább keményen meg kellett küzdenem a legtöbb dologért” – nyilatkozta Szamosi Zsófia.

A kérdésre,vágyik-e néha a stukkós, nehéz függönyös térre, úgy válaszolt: „Most már egy nagyszínpadon meg tudnám állni a helyem, de amikor kezdő színésznőként ott álltam, még nem voltam egyben. Még nem tudtam ott megfelelően képviselni magam. Most már be tudnám játszani a Vígszínház nagyszínpadát. A stukkó és a nehéz függöny nem hiányzik, a klasszikusok viszont igen. Most egy átmeneti időszakban vagyok, Pintér Béla idei bemutatójában már nem vagyok benne, lehet, hogy el is válnak az útjaink. Az a benyomásom, hogy már nem inspirálom őt, márpedig anélkül mindketten nehéz helyzetben vagyunk. De talán törvényszerű az, hogy vannak szakmai egymásra találások és eltávolodások is. Mindazonáltal nagyon sokat köszönhetek neki”.

A teljes interjú itt elérhető.