Talán egyetlen táncos sem volt olyan hatással a balett történetére, stílusára, mint Rudolf Nureyev. Julie Kavanagh lebilincselő életrajza tárgyilagosan, mégis szeretettel idézi fel a művész-zseni pályáját.
Nureyev egyszerre volt alázatos és kibírhatatlanul akaratos; önző és nagylelkű; pénzsóvár és adakozó; csak magával törődő egoista, ugyanakkor a fiatalokat segítő mester és pártfogó; közönséges és emelkedett; az életet habzsoló társasági lény és magányos, kontemplatív gondolkodó. A színpadon pedig olyan belső tűzzel, energiával, rendkívüli muzikalitással formálta meg szerepeit, hogy világszerte fanatikus rajongók őrjöngő tapsa és hisztérikus lelkesedése kísérte fellépéseit. Nureyev alakját már életében legendák – és botrányok – övezték.
Rudolf Nureyev a baskír fővárosban, a távoli Ufában nőtt fel. Első sikereit a szentpétervári Kirov színpadán aratta, azonban a társulat párizsi turnéján úgy döntött, nem tér haza. A fojtogatóan konzervatív balettélet miatt elsőként Nyugatra menekülő „szovjet” táncosban a nagyközönség és a szakkritika is a századelő legendás férfi táncosának, Vaclav Nyizsinszkij-nek az újbóli megtestesülését látta.
Nureyev eltáncolta a legfontosabb klasszikus szerepeket, melyek közül többet kimondottan neki készítettek a koreográfusok. Dolgozott az amerikai modern tánc nagy koreográfusaival, Martha Graham-mel, Paul Taylor-ral, Glen Tetley-vel, José Limón-nal. Később maga is színpadra állított több balettet, többek között a Rómeó és Júliá-t a londoni Festival Ballet részére. Egy évtizeden át a Párizsi Operabalett táncigazgatója volt.
A tánc „szupersztárja” karmesterként 1991. június 25-én mutatkozott be a bécsi Auersperg-palotában. Bár egészsége kezdett vészesen romlani, nagy kitartással vezényelt olyan fontos színpadokon, mint a Los Angeles-i Operaház vagy a New York-i Metropolitan.
Az utolsó pillanatig dolgozott. 1993. január 6-án Párizsban hunyt el. Hamvait a párizsi Orosz Temetőben helyezték örök nyugalomra.
Julie Kavanagh, aki maga is táncosnak tanult, balettkritikusként dolgozott a rangos Spectator című lapnak, művészeti szerkesztője volt a Harpers & Queen-nek és londoni szerkesztője a Vanity Fair és a The New Yorker című reprezentatív újságoknak. Rudolf Nureyevről szóló életrajzát Galamb Zoltán fordításában jelentette meg az Európa Könyvkiadó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.