Ascher Tamás rendezésében mutatta be Csehov Cseresznyéskertjét a bochumi Schauspielhaus.
A Színház c. lap írásából:
Szerző: Stuber Andrea
"Ascher Tamás világszínvonalú Csehov-rendező nemzetközi referenciasorozata a Katona József Színház 1985-ös Három nővérével kezdődött. Az a produkció sok ország sok városában vendégszerepelt (például Bochumban is, Claus Peymann igazgatása alatt). 1990-ben a Katona Platonovja, amelynek a párizsi Odéon Színházban volt a premierje, az év legjobb külföldi előadása díjat nyerte a francia kritikusoktól. A 2004-es Ivanov szintén nem keveset utazott, számos turnén vett részt és hozott haza díjakat. (Csoda-e, ha héthatárban izgatottan várjuk a Katona József Színház decemberre kitűzött Sirályát?!) Az Ivanov óta Ascher Tamás nem vitt színre Csehovot Magyarországon. Viszont Helsinkiben 2008-ban megrendezte az Ivanovot, Sydneyben 2010-ben aVánya bácsit, 2015 szeptemberében pedig Bochumban a Cseresznyéskertet. Ez utóbbi drámát egyszer már színpadra állította, harminc évvel ezelőtt Kaposváron. Mostani munkája azonban inkább köthető az újabb kori Csehov-rendezéseihez, mint a nyolcvanas évekbeliekhez. A XXI. századi Ascher-féle Csehovok a XX. századra utalnak vissza világukban, érzetükben. Egyáltalán nem nosztalgikusan, hanem inkább kutatón és mutatón. (De a matatón és a kataton szavaknak is lehetne helyet találni a mondatban.)
Ascher a sokszereplős Csehov-drámák polifóniáját rezignált érzékenységgel, egyszerre búsítón és nevettetőn ábrázolja. A reménytelenségünkkel mulattat. A szöveg értelmezése minuciózus. (Van olyan megszólalás a Cseresznyéskertben, amelynek szándékára, miértjére én történetesen a bochumi előadás alatt jöttem rá.) A hősök kapcsolatai, interakcióik irányai tisztábban állnak előttünk, mint amennyit ők maguk sejtenek magukról. Érdekes, hogy a bochumi Cseresznyéskert műsorfüzetében szereplő előadásfotók szinte mindegyike lendületes akciót ábrázol. Elmosódnak a figurák, olyan sebességgel ütődnek össze, vagy menekülnek egymás mellől. A rendezés olykor a szélsőségekig is elmegy, a nyers komikum vagy az üdítő groteszk is jól működő eszköze ahhoz, hogy a hősök céltalan aktivitását érzékeltesse. Bár ez a hars változékonyság jellemzőbben vonult végig a sydneyi Ványa bácsi-előadáson, mint a bochumi Cseresznyéskerten.
(...) A színhely lepusztultságát hová datáljuk vajon? Nem történelmi méretben mutatkozik- e ez az átvittebb értelmű hely, ahol egy valójában soha nem létezett fénykor elszürkült lenyomata látszik halványan? Olyan időszakban vagyunk, amikor a régiről már rég kiderült, hogy nem működik - mint egy fenntarthatatlan SZOT-üdülő -, de az új sem kecsegtet semmi olyasmivel, amiért érdemes volna akár csak két szalmaszálat is keresztbetenni. Egyáltalán: tudomást venni a realitásokról, amelyek semmi jót nem ígérnek. De talán ajánlatos ennél is jobban elszakadnunk a konkrétumoktól. Az utóbbi évtizedekben a magyar Cseresznyéskert-
A teljes írást a Színház című lapban olvashatja!
Az előadásról képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
Fotók: Schauspielhaus Bochum