Ascher Tamás Cseresznyéskertje Bochumban

Ascher Tamás rendezésében mutatta be Csehov Cseresznyéskertjét a bochumi Schauspielhaus.

 

 

A Színház c. lap írásából:

Szerző: Stuber Andrea

 

"Ascher Tamás világszínvonalú Csehov-rendező nemzetközi referenciasorozata a Katona József Színház 1985-ös Három nővérével kezdődött. Az a produkció sok ország sok városában vendégszerepelt (például Bochumban is, Claus Peymann igazgatása alatt). 1990-ben a Katona Platonovja, amelynek a párizsi Odéon Színházban volt a premierje, az év legjobb külföldi előadása díjat nyerte a francia kritikusoktól. A 2004-es Ivanov szintén nem keveset utazott, számos turnén vett részt és hozott haza díjakat. (Csoda-e, ha héthatárban izgatottan várjuk a Katona József Színház decemberre kitűzött Sirályát?!) Az Ivanov óta Ascher Tamás nem vitt színre Csehovot Magyarországon. Viszont Helsinkiben 2008-ban megrendezte az Ivanovot, Sydneyben 2010-ben aVánya bácsit, 2015 szeptemberében pedig Bochumban a Cseresznyéskertet. Ez utóbbi drámát egyszer már színpadra állította, harminc évvel ezelőtt Kaposváron. Mostani munkája azonban inkább köthető az újabb kori Csehov-rendezéseihez, mint a nyolcvanas évekbeliekhez. A XXI. századi Ascher-féle Csehovok a XX. századra utalnak vissza világukban, érzetükben. Egyáltalán nem nosztalgikusan, hanem inkább kutatón és mutatón. (De a matatón és a kataton szavaknak is lehetne helyet találni a mondatban.)


Ascher a sokszereplős Csehov-drámák polifóniáját rezignált érzékenységgel, egyszerre búsítón és nevettetőn ábrázolja. A reménytelenségünkkel mulattat. A szöveg értelmezése minuciózus. (Van olyan megszólalás a Cseresznyéskertben, amelynek szándékára, miértjére én történetesen a bochumi előadás alatt jöttem rá.) A hősök kapcsolatai, interakcióik irányai tisztábban állnak előttünk, mint amennyit ők maguk sejtenek magukról. Érdekes, hogy a bochumi Cseresznyéskert műsorfüzetében szereplő előadásfotók szinte mindegyike lendületes akciót ábrázol. Elmosódnak a figurák, olyan sebességgel ütődnek össze, vagy menekülnek egymás mellől. A rendezés olykor a szélsőségekig is elmegy, a nyers komikum vagy az üdítő groteszk is jól működő eszköze ahhoz, hogy a hősök céltalan aktivitását érzékeltesse. Bár ez a hars változékonyság jellemzőbben vonult végig a sydneyi Ványa bácsi-előadáson, mint a bochumi Cseresznyéskerten.

 

(...) A színhely lepusztultságát hová datáljuk vajon? Nem történelmi méretben mutatkozik- e ez az átvittebb értelmű hely, ahol egy valójában soha nem létezett fénykor elszürkült lenyomata látszik halványan? Olyan időszakban vagyunk, amikor a régiről már rég kiderült, hogy nem működik - mint egy fenntarthatatlan SZOT-üdülő -, de az új sem kecsegtet semmi olyasmivel, amiért érdemes volna akár csak két szalmaszálat is keresztbetenni. Egyáltalán: tudomást venni a realitásokról, amelyek semmi jót nem ígérnek. De talán ajánlatos ennél is jobban elszakadnunk a konkrétumoktól. Az utóbbi évtizedekben a magyar Cseresznyéskert-interpretációknak és/vagy -percepciónak fogas kérdése, hogy miképpen lehet a cseresznyéskertet és tulajdonosait olyan kultúrahordozóként ábrázolni, illetve felfogni, amiért kár. (Horribile dictu: Bochumban akár úgy is tűnhet, hogy mi, 2015-ös magyarok vagyunk a cseresznyéskertiek, akik csak herdálunk, miközben szinte semmiféle értéket nem látszunk képviselni.)"

 

A teljes írást a Színház című lapban olvashatja!

 

Az előadásról képekben:

kirschgarten 1602

1.

kirschgarten 2992

2.

kirschgarten 2934

3.

kirschgarten 4339

4.

kirschgarten 3172

5.

kirschgarten 2949

6.

kirschgarten 4506

7.

kirschgarten 4432

8.

kirschgarten 3157

9.

kirschgarten 4317

10.

kirschgarten 3676

11.

kirschgarten 2877

12.

kirschgarten 4374

13.

kirschgarten 2975

Fotók: Schauspielhaus Bochum

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

süti beállítások módosítása