"A nőnek igaza van" - Villáminterjú Balázs Péterrel

December 4-én tartotta idei évadának harmadik bemutatóját a Szolnoki Szigligeti Színház. Shakespeare klasszikus darabja, A makrancos hölgy került színre. A premier előtt Szabó Csilla dramaturg beszélgetett az előadás rendezőjével, Balázs Péter direktorral.

Miért erre a színdarabra esett a választása?
Ez a történet nagyszerű lehetőséget nyújt a benne fellépő színészeknek arra, hogy komédiázó képességeiket kibontakoztathassák. A két főszereplőnek természetesen igazán jelentős és emlékezetes alakításokra ad alkalmat, de a többi figura megtestesítői is kitombolhatják magukat ezt a harsány, a szó szoros értelmében víg játékot előadva. A reneszánsz kor határtalan, minden gátlás nélküli életszeretete és szellemessége is vonzott a darabban. Szereplői közt felbukkan számos úr és szolga, akik mindannyian leleményes, nagyszájú, határozott emberek, csak úgy repkednek köztük a csattanós riposztok. Sajnos a történetmesélésben akadnak hézagok, ami néhol lassít a tempón.

Ez indította arra, hogy átdolgozza Shakespeare vígjátékát?
Jékely Zoltán fordítása szép, pontos, dallamos, de mivel Shakespeare életművének egy korai darabjáról van szó, előfordulnak benne dramaturgiai hiányosságok. Szerettem volna ezeket úgy áthidalni, hogy a néző első hallásra is megértse a történéseket, meg tudja jegyezni a szereplőket, értelmezhesse a motivációikat, így képes legyen élvezni a fordulatos cselekményt. Petruchio és Katalin esküvője, a latin óra, Katalin éheztetése Petruchió házában olyan jelenetek, amelyek alapszituációi sokkal több, gazdagabb játékot tesznek lehetővé, mint amennyi az eredeti szövegben meg van írva. Katalin karcossága, szókimondó természete nemcsak veleszületett tulajdonság, hanem a környezetében élők viselkedésének következménye is, ezt szintén szerettük volna nyomatékossá tenni. A mi átdolgozásunk ezért tartalmaz jambusokban írt betoldásokat, amelyek reményeink szerint olyannyira a shakespeare-i vérbő komédiázás szellemében születtek és olyan jól illeszkednek az ő szövegéhez, hogy szinte lehetetlen felismerni őket.

Sokan felróják Shakespeare-nek, hogy ez a darabja sérti a női méltóságot. Ön mit gondol erről?
Nem szeretnék a makrancos hölgy férje lenni. Akkor egész életemben szenvednék azért a néhány ötletért, ami a feleségem megszelídítése során felmerült bennem. Borzasztóan megbánnám, hogy belevágtam a megzabolázásába és nem fogadtam el őt olyannak, amilyen. A nőnek igaza van. A férfi és mindenki más is, aki a többieket akarja megváltoztatni, kezdje azzal, hogy először is hozzáfog az önneveléshez. Ellenkező esetben rettenetes élete lesz.

Ha másban is felmerül majd hasonló gondolat az előadás láttán, akkor nem biztos, hogy ez a vígjáték csak nevettetni fog.

Ami a színpadon zajlik, az két öntörvényű, maliciózus, de szeretetre éhes ember nagy találkozása és néhol fájdalmas egymáshoz csiszolódása. Egy ilyen horderejű eseménnyel való szembesülés komoly gondolatokat és emlékeket ébreszthet fel a nézőkben, de arra, hogy ezek kikristályosodjanak, csak a függöny legördülte után lesz idő. Addig a Shakespeare által furfangosan kimódolt történet, a gyorsan változó színek és színészeink csupa élet, csupa tűz játéka tartják majd fogva a közönség képzeletét.

Kérdezett: Szabó Csilla

Fotók: Szolnoki Szigligeti Színház