"Úttörők voltunk" - Villáminterjú Meczner Jánossal a bábos képzésről

A 150 éves Színház- és Filmművészeti Egyetemen 20 éve folyik bábos képzés.

A jelenlegi hallgatókkal együtt öt bábszínész- és két bábrendező osztály sajátította el eddig a bábos szemlélet, az absztrakciós képesség, a különböző bábtechnikák alapjait. December 10-én délután 3 órakor ők lépnek fel az egyetem Padlás színpadán, hogy együtt idézzék fel az egyetemi éveket, az emlékezetes vizsgákat, miközben ízelítőt adnak abból is, hol tart ma a kortárs bábszínház. Ennek apropóján Meczner Jánossal, az SZFE IV. éves bábos növendékeinek osztályfőnökével, a Budapest Bábszínház igazgatójával beszélgetett Spilák Klára.

Hogyan született meg a gondolat, hogy a Színművészeti Egyetem keretein belül bábos képzést indítsanak?

Amikor a Budapest Bábszínházhoz kerültem, azt láttam, hogy a társulatban mindössze egyetlen 30 év alatti és három 40 év alatti színész van. Így nem tud jól működni egy színház. Ráadásul akkoriban több bábszínház is alakult az ország különböző részein, akiknek szintén nagy szükségük lett volna utánpótlásra. Az akkori rektorhoz, Babarczy Lászlóhoz fordultam, jelezve neki, milyen komoly igény lenne fiatal, képzett bábosokra. Az egyetem azonnal felismerte ennek szükségességét és igent mondott. A képzés végül Huszti Péter rektorsága alatt indult meg. Az első osztály vezetői Békés András rendező és Koós Iván bábművész voltak. Az utánuk jövő osztályt rám bízták.

Mennyit változott, alakult a képzés a húsz év alatt?

Mind a mai napig változik, ez nem is lehet másképp. Ez minden szakra érvényes, ránk meg különösen, hiszen nem volt előttünk 130 év tapasztalata, Csizmadia Tiborral és a bábos szaktanárokkal nekünk kellett kitalálni az egészet. De az alapcélkitűzések ma is ugyanazok. Meggyőződésünk, hogy csak az lehet jó bábszínész, akinek komoly színészi adottsága van. Lehet valamit ügyesen és precízen mozgatni, de attól az még nem lesz művészet. Hitelesen kell tudni gondolatokat, érzelmeket, érzéseket közvetíteni egy bábbal is. Tehát alapkövetelmény, hogy ugyanolyan erős színész tréningek legyenek itt is, mint a színművész osztályokban. Talán nálunk valamennyivel kevesebb idő jut erre, mert a hallgatóknak a zenés és színész mesterség elsajátításán túl még bábművészetet is tanulniuk kell, de az irányok azonosak.

Több bábtechnikát is megtanulnak a növendékek?

Igen. Ahhoz hogy jól tudják mozgatni a bábokat, tudniuk kell azok anatómiáját, és tisztában kell lenniük azzal is, mit kérhetnek egy műhelytől. Az a cél, hogy minél több bábtechnikát legalább alapszinten megtanuljanak. Eleinte erre fektettük a legnagyobb hangsúlyt, de az évek folyamán rájöttünk, hogy ez nem elég, erősíteni kell a komplex bábgondolkodási módot és még jobban fejleszteni az absztrakciós készségeket. Az első időszakban nagy kérdés volt az is, kik tanítsanak. Próbáltuk az akkori kor jelentős, tapasztalt bábszínészeit bevonni az oktatásba, akik a klasszikus báb alapjait nagyon jól ismerték az előbb említett gondolkodási módot azonban nem. Nagy eredménye a képzésnek, hogy akik ma nálunk tanítanak, korábban szinte kivétel nélkül mindannyian a korábbi osztályokban végeztek. Ennek nagy előnye, hogy egy „akolból” vannak, egy nyelvet beszélnek, hasonlóan gondolkodnak. Amikor húsz évvel ezelőtt elindult a bábos oktatás, azt gondoltuk, nélkülözhetetlen a bábszínész képzés ahhoz, hogy a műfaj életben maradhasson és megújuljon. Egy idő után azonban az is világossá vált, hogy bábrendezőkre is szükség van. Örömmel mondhatom, hogy az első osztály tagjainak, akik 2013-ban végeztek, legalább három rendezése van az idei évadban. A szakma megújulásában azt gondolom, nagyon erősen benne van, hogy az egyetem 20 évvel ezelőtt elindította ezt a báboktatást.

Az egyetemi képzésnek köszönhető, amely ha úgy tetszik beemelte a színházi kánonba a bábművészetet, hogy a báb, mint eszköz egyre több prózai színház előadásában megjelenik, mint egyfajta kifejezési forma?

Így van, de biztos, hogy ebben az egész színházi gondolkodás változása is jelentősen besegített.

A kortárs színházművészetben erőteljesen megjelennek a társművészetek: a videó technika, a cirkusz, a mozgás, a báb. Bábos megoldásokkal például sok dramaturgiai problémát meg tudnak oldani az alkotók. Az más kérdés, hogy ezt a lehetőséget a mi bábosaink, akik érdekesek, izgalmasak, komplex módon gondolkodnak a színházról és a bábról, magas színvonalon teljesítenek, nagyon jól kihasználják, ami kapóra jön a színházaknak. Ez tehát egy szerencsés pillanat mindkét fél számára. És igen, az egyetemi képzésnek nagyon nagy szerepe van abban, hogy a bábművészet jelen pillanatban magasabb szintre jutott és ez értelemszerűen visszahat a kőszínházakra.

Mit tudnak a mai bábosok? Mi az a komplex gondolkodás, amit említesz?

A báb sokkal stilizáltabb műfaj, mint az „élőszínház”. Hiszen már maga a „művész” is egy műtárgy, akit ki kell faragni, meg kell varrni, stb. Ez máris egy furcsaságot jelent, és óhatatlanul absztraktabb gondolkodási módot kíván az alkotótól. Most, amikor egyre inkább a stilizált színházra vagyunk fogékonyak, elképesztően jól tud integrálódni a báb. Nagyon érdekes dolgok tudnak kialakulni abból, ha mondjuk egy élő ember és egy báb van jelen. A konfliktusnak egy más fajta megoldásához vezethet, mintha két színész vagy két báb beszélget. Maga a báb is oly sok fajta. A kortárs bábművészet maga is használja a különböző technikákat egy előadáson belül. Hihetetlenül izgalmas dolgok születhetnek, ha adott esetben egy bunraku, egy marionett, egy árnybáb esetleg kesztyűsbáb találkozik egymással.

A professzionális bábképzés eredményei közé tartozik az is, hogy sikerült kitolni a korosztályi határokat? Egyre több felnőtt báb előadás készül, amikre szép számmal van közönség.

Ez egy furcsa dolog, mert az ősi bábművészet minden korosztálynak szólt, piacon, vásárban vagy a templom előtt zajlott. A gyermekirodalom azonban nem olyan régi, így a gyerek bábirodalom végképp nem az. Most visszalépünk valamihez, és ezt abszolút progresszív értelemben mondom. Jelenleg is zajlik a bábművészet megújulása, ami csak akkor lehet érvényes, ha minden korosztályt meg tud szólítani. Nálunk ennek nincs igazán hagyománya, ezért küzdenünk kell, de küzdünk. Persze az elsődleges cél a gyerekek színházba szoktatása igényes, minőségi előadásokkal.

Mennyire tekintik a jelentkezők és a hallgatók ugródeszkának ezt a szakot egy majdani prózai karrier előszobájának és csak jobb híján jelentkeznek ide, mert prózai szakra mondjuk nem vették fel őket?

Ebben az osztályban ugyanolyan színészoktatás zajlik, mint a másik szakon, majdnem ugyanolyan mennyiségben és mellette még bábozni is megtanulnak a növendékek. Hogy ki mit választ, miután végez, szerintem egyéni kérdés. Nem érzem bajnak, ha valaki egy prózai társulatnál kezd el dolgozni.  Ha az érdekli, és úgy gondolja, ott találja meg a boldogságot, és hívják is, miért ne menjen? Természetesen nekünk az a célunk, hogy bábszínházakhoz szerződjenek. Ebben a kérdésben vitatkozom néhány kollégával, akik úgy érzik, „árulás”, ha valaki nem bábszínházhoz megy, én ebben nem látok semmi rosszat.

Azt mondják, prózai színészekből túlképzés van, így gyakran nem tudnak elhelyezkedni a frissen végzett hallgatók. Mennyire igaz ez a bábosok esetében?

Van felvevőpiac, el tudnak helyezkedni. Most tíz végzős bábszínész hallgatónk van, az ország bábszínházaiban jelen pillanatban jóval több mint tíz hely van. Azon kell inkább gondolkodni, hogy indítsunk-e sűrűbben bábosztályokat.

Merre tovább bábos képzés?

Úttörők voltunk az egyetemen abban, hogy mi indítottunk először olyan osztályt, ahol két évig együtt tanultak a színészek és a rendezők és csak utána „szakosodtak”. Örülök, hogy ezt a gyakorlatot ma már a zenés és a fizikai osztály is átvette. Az lenne a jó, ha egyszer olyan osztály indulhatna, ahol a kezdetektől ott van bábtervező, esetleg dramaturg és zenész is. Szerintem ez a jövő. Tudom, hogy ez most még nem kivitelezhető, de ez a cél.

Mivel készültök december 10-én?

Bár terebélyesedik, ez mégis csak egy pici szakma, ezért nem tudnánk egy nagy gálát létrehozni, így inkább családias megoldást választottunk: mindenkit elhívtunk és minden osztálynak lesz nagyjából 10 perce, amiben azt csinál, amit akar. Emellett minden osztály készít saját magáról egy 3 perces videót és Gimesi Dóra moderálásával a volt növendékek, illetve azok a tanárok, akik az egyes osztályokban meghatározó oktatók voltak, beszélgetnek picit. Csak ennyire van tehát megszerkesztve, többet én magam sem tudok. Izgatottan várom, mi fog történni.

Szerző: Spilák Klára