"Az alkalmazott zeneszerzés az egyfajta színészet"

Nyitrai László 2010-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés szakán. Művei azóta különböző színházakban szerepeltek, eljutottak a POSZT-ra, a DESZKA és a VIDOR Fesztiválra, a Kaposvári ASSITEJ Biennáléra, és dalait olyan előadók éneklik mint Balla Eszter, Csákányi Eszter, Debreczeni Csaba, Dolhai Attila, Für Anikó, Udvaros Dorottya vagy Polyák Lilla.

Kezdjük az elején... Az úgy volt, hogy a kis Nyitrai Lacika az óvodában eldöntötte, hogy zeneszerző lesz....

Nem! Az óvodában azt döntöttem el, hogy nem akarok többet menni. Német nemzetiségibe jártam, csak az volt a baj, hogy én egy mukkot sem beszéltem németül. Ezért évekig gőzöm nem volt, hogy miről beszélnek körülöttem. Eleve 8 hónaposan születtem és kis pihenő után rögtön egy ilyen kalandon átesni! Aztán zenetagozatos lettem és hegedülni tanultam. Egy idő után elkezdtem magamnak kisebb darabokat írni és utánozni a suliban tanult zenéket. Bár rossz művek születtek így, nekem megtetszett a dolog. Később az öcsém kapott egy pianinót, de ő inkább sportolt, mint zongorázott. Elég borongós hangulatú tini voltam, úgyhogy jól jött a zongora. Gimiben az egyik osztálytársam ismertetett meg Webber szerzeményeivel, az ő dalai igazán megfogtak. Eközben főleg orosz komolyzenét és Pendereckit hallgattam. Aztán közgazdaságtant kezdtem tanulni, de az csak arra volt jó, hogy rögtön elkezdjek magántanárhoz járni szolfézst meg zeneelméletet tanulni. Végül kimondtam, hogy komolyabban szeretnék zeneírással foglalkozni. Felismertem, hogy ezzel okoznám a legkisebb bajt a nemzetgazdaságnak.

A Zeneművészeti Egyetem idején Madridban is folytattál tanulmányokat. Mennyiben különbözik az ottani a mi képzésünktől? Illetve elgondolkodtál-e azon, hogy külföldi karriert építesz?

Mindig szerettem volna Spanyolországban élni, ott alkalmazott zeneszerzést is tanultam, engem főleg ez érdekelt. Madridban igazán erős ez a tagozat, és szerencsémre, egy olyan mesterrel találkoztam, aki maga is rengeteg spanyol filmhez komponált zenét, ráadásul jazzt és rockot is játszik, miközben a klasszikus kortárs irányzatokat műveli. Viszont nekem úgy tűnt, a klasszikus zeneszerzés náluk nem gyakorlat orientált képzés. Itthon olyan darabokat kellett írnunk, amiket be is tudunk mutatni. Ott erre nem fektettek hangsúlyt. Van, aki az egyetemi évei alatt egyetlen hangot sem hall vissza magától... Sajnos túl rövid időt töltöttem kint ahhoz, hogy megismerjenek. Ez itthon is folyamatos jelenlétet kíván és törékeny folyamat. De a jövőben mindenképpen szeretnék külföldön is szerencsét próbálni.

Hogyan specializálódtál a színházi zeneszerzés irányába?

Engem mindig is ez foglalkoztatott. Segít a komponálásban, ha van egy háttér sztori, ami alakítja a zenei szerkezetet. Az, hogy színházi emberekkel kerültem kapcsolatba, a szerencsén múlt. Egyszer, az egyetem második évében a mesterem, Fekete Gyula azzal állított be, hogy dalokat kéne írni a Színművészeti dalversenyére. Írtam. Aztán vizsgaelőadásként megszületett az „Emberke tragédiája” musicalem, amelybe Máthé Zsolt írt egy rapet, aki elkezdett bemutatni szakmabelieknek. Úgy látszik, elég türelmes típus, mert még mostanság is hajlandó velem együttműködni, és ez jólesik. Az első előadásaim Pelsőczy Rékához köthetők, vele is Zsolti hozott össze. Illetve ő mutatott be Karinthy Marcinak is.

Hogy születik meg egy előadáshoz a zene? Mennyi időt vesz igénybe a komponálás?

Ha benne vagyok egy darabban, akkor elmegyek az olvasópróbára. Ez jelentős esemény, mert ilyenkor kábé megértem, mi a történet, mikor, hol játszódik, milyen a szöveg stílusa. Általában a rendező már mond néhány fontos irányelvet is. Találkozom a színészekkel, meghallom a hangjukat. Ha lehet, megnézem a díszlet és jelmezterveket, hogy kiderüljön számomra, milyen az alkotótársak elképzelése róla. Ezután elkezdek otthon mosogatni, takarítani. Ahogy így házimunkázok, eluralkodik rajtam a pánik, hogy eszembe fog-e jutni bármi értékelhető. Ezután tovább mosogatok, takarítok. Amikor kifáradok a pánikolásban fel-felsejlik egy-egy lehetséges motívum, hangszerelési ötlet - ha tetszik, felírom, vagy a telefonomba dúdolok. Ezeket az öteleteket mindig hagyom pihenni egy-két napig. Amikor visszahallgatom őket, ismét kétségbeesek, hogy lehetett ilyen rosszat kitalálni. Szerintem az alkalmazott zeneszerzés az egyfajta színészet. Csak én nem szavakkal, gesztusokkal adom vissza, hogy számomra mit jelent egy-egy helyzet, figura, hanem zenével. Egy-két héten belül már el lehet kezdeni próbákat nézni, akkor sok minden tisztázódik. Miután némileg megnyugszom, főzök, takarítok. Amikor már bele tudok helyezkedni a karakterekbe - általában teljesen véletlen helyzetekben - megjelenik a számomra megfelelő zenei ötlet. Ezután már csak tervezési feladatok vannak hátra, el kell döntenem, hogy milyen módon használom majd a motívumokat. Amikor a próbák már előre haladtak, kiderül, hogy pontosan hol használnák a zenémet, hogy épülne fel a teljes zenei ív, hova teszünk zajokat, effekteket. Kávézok, elolvasom a híreket, majd nekilátok. Amikor sok zene van, ez két hét intenzív éjjel-nappalozást jelent, amikor kevés, akkor elég egy hét.

Mennyi beleszólást engedsz a rendezőnek a munkádba?

Minden rendező más. Az alapkoncepcióban általában gyorsan megegyezünk. Vannak vitás pontok, amikben szerintem engedek, Böhm Gyuri szerint nem. A színházcsinálás csapatmunka. Mindenki hozzászól, ötletel, persze minden területnek van felelőse. Én nem csinálhatok olyasmit, ami nem támogatja a darab fejlődését vagy amiben a színész nem érzi jól magát.

Volt már olyan, hogy az előadást látva arra gondoltál, hogy valamit másként csináltál volna? Van lehetőség esetleg már futó előadásokon  változtatni?

Mire egy előadás nézők elé kerül, már annyiszor látom, hogy megtetszik, amit csináltam. Olyan munkát eleve nem szoktam kiadni a kezem közül, ami nem tetszik igazán. A kész zenei anyagot nem szoktam megváltozatni, (megzavarnám vele a színészt is). Mondjuk újra keverni, a hangzás minőségen javítani lehet.

Pályafutásod során több díjat is kaptál. Szerinted mennyire befolyásolja egy előadás a zenéd sikerét?

Ha egy előadás megbukik, esélye sincs a zenének továbbélni. Sőt, a színházi előadások zenéi általában addig élnek, amíg az előadás. Ettől való rettegésemben találtam ki a régi-új suite formát. Az előadás zenéiből készült válogatást. Ezt ki tudom tenni közösségi oldalakra és némileg autonóm alkotássá tudom fokozni. Egyébként általában nem szoktak a kritikusok egy prózai előadás zenéjére figyelni. Ha meg is említik, többnyire akkor sem írják le a zeneszerző nevét. Hál'istennek azért akadnak kifinomult, jó ízlésű, felkészült kritikusok is. Őket ezúton is szeretettel köszöntöm! Egyébként előfordult már, hogy valaki sok rosszat írt egy előadásról, de a zenét, mint az előadás 'jó' elemét, részletesen kiemelte. Ennek persze nagyon örülök. Mert minden új darabnál van az emberben félelem, sikerül-e értékeset alkotni vagy sem.

A közönséget mennyire befolyásolja egy-egy előadás zenéje? Hány százalékot tud hozzáadni az előadás sikeréhez?

Sokat! Egy jól eltalált zene jó helyen fontos összetevője az előadásnak. Vigyázni kell azonban, mert a zene nem lehet pótcselekvés, hézagpótlás egy mű szerkezetében. 

Már említetted, hogyan kerültél kapcsolatba a Karinthy Színházzal...

Tevőlegesen: a „TE furcsa katona” című előadásban vettem részt először. Most mutattuk be a Nadrág c. darabot. Ez itt már a tizedik előadásom volt!

Mi lehet pályafutásod csúcsa? Saját zenés előadás, musical vagy minél több előadáshoz írt zene?

Azt hiszem, hogy az elmúlt években sokat tanultam a színház működéséről, úgy érzem, már képes vagyok egy igazi nagy forma megalkotására. Annak idején nyilván azt gondoltam, hogy Broadway sztárszerző leszek. „Ami késik az jön.” Tényleg szeretnék már egy nagy egész estés zenés-táncos előadást tető alá hozni! Szívesen írnék balettet, és filmzenéket is. Valójában, ez lenne az igazi továbblépés.

Mi lesz a következő munkád?

A Karinthyban folytatom. Szilágyi Tibor rendezésében december 18-án mutatjuk be Murray Schisgal: Második nekifutás c. darabját. Jó kis előadás lesz ez is!

Zeneszerzőként a mindennapi életben milyen zenék állnak hozzád özel, egyátalán van időd zenét hallgatni?

Van időm, de például - érthető okokból - munka közben vagy a komponálás első időszakában nem tudok zenét hallgatni. Utazás közben sem szoktam magammal vinni zenét, akkor inkább fejben hallgatok. Leginkább otthon van alkalmam ilyesmire, amikor épp nincs munkám, vagy már annyira nem zavarhat össze más. Egy-egy darab kapcsán szoktam inspirálódni is. A Bolond lánynál például ’50-es ’60as évek francia zenéit és dél-francia népzenét hallgattam. A fennmaradó időben sok klasszikust, musicaleket és filmzenéket is sokat hallagtok, vannak hiányosságaim. Igyekszem követni azt is, hogy a többiek mit írnak. Eljárok koncertekre is, főleg jazzre. A lakodalmas rockot és az aprítós metált nem bírom...

Kérdezett: Földvári Péter és Katz Petra