Istenítélet - Mohácsi János rendezése a Vígszínházban

Arthur Miller Salemi boszorkányok c. drámáját Mohácsi János rendezésében láthatjuk a Vígszínházban. Ezzel a bemutatóval a drámaíró születésének 100. évfordulója előtt tiszteleg a teátrum.

Ajánló a darab elé:

Salemben fiatal lányok egy csapata szerelmi bánattól és más érzelmektől fűtve egy tavaszi éjszakán megidézi az ördögöt. Ám ettől valósággal elszabadul a pokol. Egy csapásra a boszorkányság és az ördög elleni kíméletlen harc csatamezejévé változik az addig békés kis település, ahol már senki sincs biztonságban az elvakult boszorkányüldözőktől. Az Istenítélet a boszorkánypereken túl az előítéletekről és egy közösség felbomlásáról szól. A politikai és egyházi bűnbakkeresésbe kiválóan simulnak bele az egyes emberek önös érdekei, a törvényes és törvénytelen eljárások pedig önjáróvá válnak, és maguk alá temetik az egész közösséget.

A darabról:

Sárdi Krisztina írásából

"A salemi boszorkányok ("e Crucible), amelynek 1953-as bemutatója nagy port kavart Amerikában, hiszen az 1692-ben Massachusetts államban lefolytatott boszorkányperekről szóló történelmi dráma köntösében Miller komolyan bírálta az akkoriban fénykorát élő mccarthyzmust, azaz az Amerika-ellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság működését, illetve tükröt tartott a tömegpszichózis jelenségének is. A volt szeretője, Abigail Williams ármánykodásainak becsületessége miatt áldozatul eső John Proctor gazda és felesége, Elizabeth tragédiáját világszerte a politikai üldözések allegóriájaként értelmezik. Az 1950-es évek amerikai kommunistaüldözése, valamint a mindenfajta terror és lélekmérgezés ellen lázító darabot 1961-ben játszották először magyarul a Nemzeti Színházban. Igazán emlékezetes előadást rendezett belőle Lengyel György a Madách Színházban 1984-ben, Koncz Gáborral, Moór Mariannával, Balázsovits La- jossal, Gáti Oszkárral, Sulyok Máriával, Zen- the Ferenccel és a még főiskolás Ráckevei An- nával. A darabból 1996-ban készült film Da- niel-Day Lewis és Winona Ryder főszereplésével. Miller Amerikája nem a lehetőségek végtelen fellegvára, sokkal inkább a kilátástalanság, a félelmek, a bizonytalanság országa. Hősei átlagpolgárok, műveinek középpontjába a hétköznapi embert állította. Felruházta őt azzal a jellemvonással, hogy számára a választott életideál, az álom (legyen karrier vagy szerelem) vonzása mindig erősebbnek bizonyul a kényelmes elengedés beletörődésénél, ami aztán tragikus vétségnek bizonyul, és a főszereplő bukása elkerülhetetlenné válik". (Forrás: Magyar Idők)

Hegedűs D. Géza a produkcióról és szerepeiről:

Hegedűs D. Géza a Vígszínház új, Istenítélet című produkciójában Parris tiszteletest adja, akitől kiindul egy szörnyűséges boszorkányüldözés. A Pesti Műsor kérdezte. Részlet az interjúból:

Összeszámoltam, hogy 9 produkcióban játszol fontos szerepeket. Erre mondják, hogy le se jön valaki a színpadról.

H. D. G.: Van ilyen is a színész életében. Most egy ilyen periódusban vagyok. Örömteli, ha az ember olyan alkotógárdával tud együtt dolgozni, hogy változatos, amit csinál, új és új kihívásokat jelent. Úgy látszik, most vagyok minden eszköz birtokában, amik ezeknek a feladatoknak a megoldásához szükségesek. Nyilván van a feladatok között olyan, amelyik, amikor nekikezdtünk, kockázatos volt, de szerintem jó színházat csinálni kockázat nélkül nem is lehet.  (...)

Meglehetősen sok aljas embert játszol. Az Álomkommandóban még Dr. M. is voltál, aki elég egyértelműen Mengelét testesítette meg. Az Athéni Timon címszereplőjeként is rémületes figurát alakítasz.

H. D. G.: Így van, egy gyűlölködő, szélsőséges alakot, aki a humanitás minden létformáját felszámoló lénnyé torzul. Ugyanakkor szerintem ezek mind emberek. Amikor utazunk a metrón, nem tudjuk, hogy ki ül mellettünk, áll előttünk. A színház viszont a tipizálás terepe, ahol össze tud sűrűsödni egy szerepben sok emberi tulajdonság. És ez a sűrűség teszi aztán szélsőségessé ezeket az alakokat. A néző pedig látja, hogy a színpadon az ő életéről is szó van, és ez megmozgatja, fölkavarja, ellenállásra készteti, könnyre fakasztja, vagy éppen nevetésre, mert örül, hogy valahol kiszabadulhat a rossz feszültség belőle. Rávilágít minden előadás a saját morális alapvetéseire. Közösen megéljük a dolgokat. És a produkció nyomelemei ott maradnak a nézők lelkében. A nagy negatív alakjaim megerősítik őket abban, hogy így nem lehet élni. Ez nem emberi élet. Az én dolgom, hogy idáig eljuttassam azt, aki lent ül a nézőtéren. (...)

A Vígszínház Istenítélet című új produkciójában, ami Arthur Miller A salemi boszorkányok című darabja más címen, is játszol majd.

H. D. G.: Már javában próbálom az Istenítéletet Mohácsi Jánossal, és nagyon élvezem a munkát.

Te, ugye, még nem dolgoztál vele?

H. D. G.: Nem. De az az érzésem, mintha már dolgoztam volna, egybevág a gondolkodásunk az emberekről, a színházi helyzetekről, a társadalmi kérdésekről. Izgalmas, hogy gyakran legalább harminc ember van a színpadon. Ez a rendezőnek is nagy feladat, meg a színésznek is, hogy minden pillanatban legyen dolga. Sűrű szövetű, igen fontos előadás van készülőben. Én már játszottam ebben a darabban, amikor 1998-ban bemutattuk a Vígben. Akkor Proctor voltam, most őt Stohl Andris alakítja, én pedig Parris tiszteletest. Tőle indul el az egész borzalom.

Vagyis a boszorkányüldözés.

H. D. G.: Hülye kamaszlányok éjszakai kalandkereséséből csinálnak egy iszonytató emberpusztításba torkolló boszorkányüldözést. Egy kis ügyet fújnak fel, és ezzel igazolnak minden szörnyűséget. (...)

Az előadásról képekben:

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

Fotók: Vígszínház / Szkárossy Zsuzsa