Neil Simon vígjátékát mutatta be december 8-án a Békéscsabai Jókai Színház.
A Jókai Színház ajánlója:
Neil Simon világhírű drámaíró szerint az élet szomorú is, meg mulatságos is. Nem tud olyan komikus helyzetet elképzelni, amely nem fájdalmas is egyúttal; ebben a látszólag felhőtlenül kedves és humoros darabba is csöppentett egy pici szomorúságot: ilyen törékeny még egy friss házasság is?
Fotó: A-Team/Nyári Attila
Az újdonsült feleség életét az örömök hajszolásának szenteli. Ahogy a mézeshetek extázisa átadja helyét az otthonteremtés valóságának egy ötemeletes, lift nélküli házban, a házasság harmóniája komikus civódásba fordul. Az anyós panaszkodik. A feljebb lakó középkorú nőcsábász flörtöl. Az örömből kín lesz. Corie össze akarja boronálni magányos mamáját a vagány, öregedő szomszéddal, e célból egy görbe estét töltenek négyesben egy különleges vendéglőben. A fiatal feleség terve csak félig sikerül: a mama a szomszédnál tölti az éjszakát, a fiatal házasok azonban összevesznek…
"Nagyon örülök és hatalmas megtiszteltetésnek tartom, hogy ez a szerep megtalált, főként, hogy ilyen fiatalon. Külön ajándék az, hogy itt a Békéscsabai Jókai Színházban játszhatom el. Régóta szerettem volna Tege Antallal dolgozni, több rendezését is láttam. Amikor 19 évesen idekerültem, akkor pont az Edith és Marlene című nagyszerű stúdiódarab ment, Kara Tünde és Tarsoly Krisztina főszereplésével. Nagyon elvarázsolt az a világ, amit Tóni megálmodott a lányoknak. Akkor azt kívántam, hogy bárcsak egyszer én is dolgozhatnék vele. A kérdésre válaszolva, ezt a szerepet magamból fogom felépíteni, hiszen Corie karaktere igazán közel áll a személyiségemhez. Túl sok mindent nem árulhatok el, mert nagyon szeretném, ha minél többen eljönnének megnézni a darabot. Annyit mondhatok, hogy óriási munka vár ránk. Amennyiben sikerül úgy megvalósítani, ahogyan előzetesen elképzeltem, akkor ez egy valódi jutalomjáték lesz" - mondta a Corie-t alakító Gubik Petra.
Fotó: A-Team/Nyári Attila
Kritikus szemmel az előadásról:
"(...) Az egyetlen helyszínen, Bratterék új lakásában játszódó, kevés szereplős kamaradarab esetében meglepő a három felvonás, a viszonylag hosszú előadás a Vigadóban. Igaz, Egyed Zoltán díszlete annyiban változik, hogy az első felvonásban még üres a fiatalok otthona, a szünetben érkezik a bútor, a következő két részben már lakályos. A hatodik emeletre való viszontagságos feljutás, a lépcsőházi kiabálás kétségtelenül tágítja a játékteret, de a túlhangsúlyozástól igencsak elhúzódik az első felvonás. A második már sokkal mozgalmasabb, végül az utolsó igazi vígjátékos tempóban zajlik, sok-sok poénnal, helyzetkomikummal. S nem szabad persze megfeledkezni a sarokablakról a nagyvárosi panorámával, valamint az üvegtetőről sem, mert ezek a díszletelemek is nagyban nyújtják a teret; utóbbi még menekülési útvonalként, táncparkettként is szolgál, a havazásról nem is beszélve! (...)" /Niedzielsky Katalin/
Békéscsabai Jókai Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.