Évek óta dédelgetett álma vált valóra december elsején, amikor az Orfeum színpadán bemutatkozhatott Marlene Dietrich köré font előadói estje. Fullajtár Andreát az euronews.com kérdezte.
"Amíg Zöldi Gergő, az előadás kitalálója nem mondta, hogy nekem Dietrich-dalokat kellene énekelnem, addig nekem ő egy régi filmsztár volt, a szokásos pár mondat volt a fejemben róla, nem több. De aztán elkezdtem olvasni róla. Megnéztem a dokumentumfilmet, amit már idős korában forgattak vele, és egyszer csak kinyílt egy világ, amiben ez a nő iszonyú aktívan politizált, borzasztó karakán véleménye volt az őt körülvevő világról. Egyáltalán nem az az üresfejű sztár volt, amit az ember gondol egy ilyen ikonról. Hihetetlen humorérzék, élettapasztalat sugárzik abból, ahogy nyilatkozott, amiket csinált. Iszonyúan kezdett vonzani a személyiség, ami amögött a bálványszerű arc mögött volt, amivel őt mindig azonosították, és azonosítják ma is" - mesélte Fullajtár Andrea.
A színésznő elmondta, amikor a rendezővel, Novák Eszterrel nekiálltak szerkeszteni, hogy mik legyenek az összekötő szövegek, milyen arányban legyen benne humor, milyen arányban a keményebb dolgok, akkor már tudta, hogy a náci rezsimmel való szembenállás, az a fajta pacifista kiállás, ahogy Dietrich Izraelben, Lengyelországban megjelent a háború után, kulcselemeknek kell lenniük az előadásban.
"Nagyon sok színész vallja azt, hogy nem szabad közéleti kérdésekben megnyilvánulni, mert nem tesz jót – nagyon sokan meg pont az ellenkezőjét mondják, miszerint ha valamire használható az ismertség, akkor az az, hogy az ember igenis odaáll a jó ügyek mellé. Én a második csoportba tartozom. Hiszem, hogy véleményformáló emberek vagyunk, és ha nem csinálnunk semmit, azzal ugyanúgy véleményt formálunk, mintha csinálnánk valamit. Nem igaz, hogy egy színész közéleti szereplése ott véget ér, hogy lejön a színpadról. Azzal is véleményt formál, ha odaül egy politikus mögé, és azzal is, ha nem ül oda. Nyilván minden helyzet egyedi. Nálunk elég problémás társadalmi-közéleti állapotok vannak, amiben azzal is véleményt formál valaki, ha teljesen csendben van" - hangsúlyozta Fullajtár Andrea.
A Katona új bemutatójában, Csehov Sirályában Arkagyinát, az öregedő színésznőt alakítja. "Ascher sokkal inkább azt keresi, hogy mitől tud ez a darab egészen rólunk szólni. Ötvös András játssza Trepljovot, a fiamat – tíz év van köztünk, talán még annyi se – ezek a fura viszonyok is azt mutatják, hogy ez egy igazi, jó értelemben vett társulati előadás lesz. Azok a magánéleti és szakmai problémák, amiket a darab feldob, azok az élethelyzetek, amik iszonyatosan ismerősek és lefordíthatóak bármelyikünk életére, azokról mindannyian sokat tudunk. (...) Úgy érzem, hogy ha ezt az utat követjük a premierig, hogy ez az elképesztő csehovi szöveg, a szituációk ránk passzoljanak, akkor a néző folyamatosan azt fogja érezni, hogy 'igen, ez velem is előfordul vagy előfordult már'. Annak a kegyetlensége, hogy egy fiatal tehetség folyton falakba ütközik a már befutottak részéről. Ahogy egy befutott személyiség is falakba ütközik, holott nem akar falakba ütközni. Mert neki ez még jár" - fogalmazott Fullajtár Andrea.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.