A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljával kapcsolatban Balogh Tibor kritikust, a találkozó válogatóját és művészeti tanácsadóját kérdezte a 7óra7.
"A kisvárdai fesztivál versenyprogramjának kialakításában a POSzT-válogatók szerepe az elsődleges. A határon túl a POSzT kultusza erős, a legsikerültebbnek tartott előadásokat az oda válogatóknak szeretnék megmutatni először. Ebben én – öngyilkos módon – partner vagyok, azonnal jelzem Kiss B. Attilának és Sólyom Andrásnak, amint felfedezek valami izgalmasat. Lesz olyan produkció, amelyet meghívok annak ellenére is, hogy ott lesz Pécsett, és ott fogja megtekinteni a szakmai közönség, mert úgy gondolom, nem foszthatom meg az élménytől a helybelieket. A válogatás szakmai szempontjaival kapcsolatban nem kell konzultálnom senkivel, viszont Erdélyből több fiatal teatrológus javaslataira odafigyelek, amikor az előadásnéző körútjaimat tervezem. Kapok hasonló segítséget a Vajdaságból; Komáromig, Kassáig, Beregszászig, Szatmárnémetiig és Nagyváradig pedig ellátok helyből, szinte szabad szemmel is. Kapcsolatban állok egyébként minden színházvezetővel – észben tartom a javaslataikat" - fejtette ki Balogh Tibor.
Fotó: magyarteatrum.hu
Hozzátette: a legnehezebb műfaj a populáris. "Szeretném a közönségigényt a határon túlról kielégíteni, közben azonban figyelemmel követem a hazai kínálatot. A műsorválasztás jogát magamnak tartom fenn ezen a téren is, valamit azonban tudniuk kell a fesztiválok iránt érdeklődő tudósítóknak és olvasóknak; azt nevezetesen, hogy a szerződéskötéskor szabad kezet adnak ugyan a válogatóknak a producerek (a fesztiválszervező intézmények ügyvezetői), ám a finanszírozók (kultuszminisztérium, NKA, önkormányzat stb.) által odautalt összegek felhasználásáért a felelősség őket, s nem a válogatókat terheli. Következésképpen vétózhat az intézményigazgató, ha például valamelyik produkció bemutathatósága érdekében falat kell bontani, vagy arcátlanul magas fellépti díjat kér egy társulat" - mutatott rá a kritikus.
Arra a kérdésre, hogy a versenyprogram szűkülése és a „közönségbarátság” mint kiválasztási elv nem vezethet-e a fesztivál súlyának radikális csökkenéséhez, Balogh Tibor így felelt: "Mi a súly? Legyünk befejezésképpen lazán metaforikusak! A mignon becses sütemény, a trehány cukrászok azért nem szeretik, mert az elkészítése rengeteg kézmozdulatot, sok anyagpihentetést igényel, a bolsevik politikusok pedig azért nem, mert a kávéházi, szürcsölgető-majszolgató kispolgár-életforma szimbóluma. Tegyük fel, hogy a gasztronómiai újságírók egy ínyenc és társadalmilag érzékeny csoportja oltalmába veszi a mignont, s létrehozzák a Hazai Mignonelemzők Egyletét (HaME). A HaME agilis vezetői elérik, hogy egy-egy képviselőjük minden szakácsverseny zsűrijében jelen legyen. Elemzőmunkájuk eredményeként, a mignon hamarosan az ételsor értékmérő főfogásává válik, majd leszorítja az étlapról a brassói aprópecsenyét. Ekkor egy aktivistájuk elkurjantja, hogy a sertéstenyésztőket fel kell akasztani, s ez a HaME lózungja lesz. Én mignonmániás vagyok, mégsem fogyasztom brassói helyett. Viszont repetázom. A mignon hizlal – a fesztivál súlyának csökkenése nem várható."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.