Szegeden tért vissza a színpadra Geréb Ágnes, az otthonszülés hazai úttörője.
A Himnusz hangjai szólnak. Egy fém kubikos talicskában lobog a tűz. Körben fák, hó, kutyák. Vastag ruhákba öltözött hajléktalan pár köszönti az új évet.
A háttérben fények - rakéták, petárdák, a szerencsésebbek világából. Ezzel a vetített képpel indul a szegedi REÖK Palota előadójában Papadimitriu Athina és Geréb Ágnes felolvasószínházi előadása: az Erdőszélen című sorozat első része.
Tele van a terem. Mindez Herczeg Tamást, a Szegedi Szabadtéri Játékok (és benne a REÖK) igazgatóját igazolja: van létjogosultsága a felolvasószínháznak, olyan, nagyon kevés eszközt használó produkcióknak, amelyek azonban nagyon erős tartalmat közvetítenek. A Városszél várostörténet, az Erdőszélen embertörténet - Réczei Tamás ötletgazda rendezésében. Az ember, akinek a történetét a Papadimitriu Athina és az egykori szegedi amatőr színész, Geréb Ágnes bába, az otthon szülés meghurcolt apostola felolvassa, Zsuzsa. Ő az a hajléktalan asszony, aki nála fiatalabb párjával évek óta a Szeged környéki erdőben él. Ma is.
Szőke hajú kislány voltam. Apucinak a kedvence - innen még alakulhatott volna jól is az élete. De persze, meghatározta már, hogy az édesapja növényvédős volt a téeszben, a permetszerek miatt korán megbetegedett. Egy ideig minden pénzt az orvosoknak adtak, Zsuzsa nem ment óvónőképzőbe, hanem beleszeretett egy fiúba, és a nagykorúsága másnapján nekivágott Budapestnek.
A szeretet, a rossz választások, a szívszorító kegyetlenség és a ritka szívjóság dramaturgiája mentén halad előre a valós történet.
Tele sorssal az erdőszél, tele van a világ, akár velünk is történhetett volna mindez, hogy sok jó nekirugaszkodásunk végződött kudarccal, szerettünk, és szerettek bennünket, mégis egyre rosszabb lett.
És az előadásba beköltözött életet a hátsó székek egyikéből nézi maga a főhős, Zsuzsa, és a mostani párja. Nem néz föl, csak hallgatja a két előadót. Végül a saját hangján József Attila Kései sirató című versét. Akkor eszmél, amikor Papadimitriu Athina hátramegy érte, és a tapsrendhez vezeti. Elsírja magát: Athina! Emlékszel? A kórházban én fürdettelek, amikor a gyűrűd kiszakította a füledből a függőt! Zsuzsának a méhét távolították el, amikor egyik szülése után egy vérrög miatt majdnem meghalt. Athina emlékszik, sírnak mindketten az oldalajtón túl. A közönség dermedten néz. Ez is a produkcióhoz tartozik? Vagy az élet külön finálét ír a darabhoz, mielőtt mindenki hazatér a maga erdőszélére?
A tervek szerint a produkciót a közeljövőben Budapesten és Miskolcon is előadják.
Szerző: Tanács István
Tanács István beszámolója elsőként a Népszabadságban jelent meg.
Másodközlésben publikáltuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.