A napokban mutatták be a Szkénében Szép Ernő az Emberszag című regényének színpadi változatát Szikszai Rémusz rendezésében. Az előadás egyik főszereplőjétt, Fodor Tamást kérdezte a Népszava.
"Általában kétféle alapanyaggal kísérletezik az ember: vadonatúj drámai művekkel, vagy jelentős klasszikus drámaírók munkáinak újrafeldolgozásával, újabb nézőpontot keresve. Mostani divat, és ez számomra igen kedves, hogy az alkotók visszahelyezik a színházi előadást az epikába, vagyis igyekeznek elmesélni egy történetet, illetve bemutatni az elmesélő különböző viszonyait, például a figurákhoz fűződő kapcsolatát. (...) Olyan, mintha a mai utcaemberének történetét röviden, szkeccsszerűen dramatizálnám. Ha kicsit is figyelünk, villamoson, autóbuszon az emberek hétköznapjairól szóló 'dramoletteket' csíphetünk el. Kitűnő karaktereket adnak az elbeszélők azokról, akikről épp szó van, úgyszólván tódítják az eseményeket. Engem régóta izgat, hogy miként lehet úgy történeteket elmesélni, hogy közben kilép az ember a mesélő szerepéből. A 'főmondatban' benne marad, de a 'mellékmondatban' érdekes karaktereket ábrázol" - mondta Fodor Tamás.
Fotó: Szkéné Színház
A színész elárulta, nagyon örült Szikszai Rémusz darabválasztásának, bár ez egy kevésbé ismert, mégis sok kiadást megért műve a szerzőnek. "Szép Ernőnek, a magyar irodalom egyik legeredetibb hangú írójának inkább a drámáit, vígjátékait szokták játszani. Az Emberszag című regényben fantasztikusan megszerkesztett mondatokban ír le valamiféle borzalmat, amely húsz napon belül játszódik 1944. október 20-tól november 10-ig először egy pozsonyi úti csillagos házban, ahová a zsidó származásúaknak be kellett költözni. Aztán munkaszolgálatra vitték őket és a menet kikötött az erdőkertesi téglagyárban, ahol sáncot ásattak velük. Ha valaki arra gondol, hogy Szép Ernő írása kizárólag a holokausztról, vagy az odavezető útról szóló szenvedéstörténet, netán egy erős politikai pamflet, az téved. Jelentős európai írók és ebbe a szerző is beleértendő, olyan hangon voltak képesek beszélni ezekről az eseményekről, amely még kegyetlenebb, még maróbb, mint a tragédia. Inkább jellemző rá a groteszk, az abszurdumig hajtott keserű humor. Ez a hang segít bennünket annak a feldolgozásában, ami tőlünk látszólag messze esik" - mesélte Fodor Tamás.
"Talán azzal tehetünk a legtöbbet, ha figyelmeztetünk az akkori és a mai események hasonlóságaira, közös jegyeire. Arra, hogy mi történik akkor, ha valakik autokratikus államot hoznak létre, amely azt deklarálja, hogy megvédje az embert, miközben elpusztítja a benne lévő humort, értelmet és a szellemet. Nem feltétlenül csak a politikai szélsőjobb az ellenfél, hanem az a hatalom is, amely tönkreteszi az egyéniséget, a sokszínűséget. Attól még, hogy grammatikailag egy nyelvet beszélünk, nem alakul ki automatikusan a nemzeti együttműködés rendszere. Attól még nem leszünk feltétlenül együtt" - mutatott rá Fodor Tamás.
A teljes interjú itt található.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.