Balázs Péter a Magyar Időknek mesélt az általa vezetett intézmény jelenlegi helyzetéről, legutóbbi rendezéséről és terveiről.
Egy államháztartási törvény értelmében azok a közintézmények, amelyekben száz fő alatt van a közalkalmazottak száma, nem folytathatnak önálló gazdasági tevékenységet. „Kilencven nap alatt olyan hatalmas munkát végeztünk az erre összeállt csapattal, hogy végül sikerrel jártunk, s a munkatársaink sem érezték a hátrányait ennek a folyamatnak” – mondta Balázs Péter a gazdasági társasággá való átalakulásról.
A direktor szerint idén is sikerült közönségbarát műsortervet összeállítani, ami azért is fontos szempont, mert egy régió nagyvárosának, ahol csak egy színház van, olyan repertoárt kell kínálnia, amely ehhez az eklektikus közönséghez illő. „Mindenki egy kicsit mást vár a színháztól, s felméréseink mutatják, hogy a 13 000 bérletesünk megoszlik ízlés tekintetében. Olyan színészcsapat várja az érdeklődőket, amely képességeit tekintve a magyar színésztársadalom krémjéhez sorolható: 10-12 olyan művészünk van, aki az ország bármelyik színházában, együtt és külön-külön is kiemelkedő lenne. Rájuk építettem a színházat, azt szerettem volna, hogy ezek a - tehetségüket korábban is magukban hordozó - színművészek olyan közegbe kerüljenek, amelyben minden lehetőségük megvan arra, hogy tovább fejlődjenek. Évente hat bérletes előadást mutat be a színház” – számolt be Balázs Péter.
Rendezői munkájáról – nemrég Shakespeare A makrancos hölgy című vígjátékát állította színpadra – így mesélt „Korábbi élményeim ezzel a darabbal kapcsolatban nagyjából egysíkúak: van egy makrancos, kócos, de szép nő, és annak egy még gyönyörűbb húga, aki viszont csak akkor mehet férjhez, ha a nagyobbik elkel. Viszont őt senki nem akarja elvenni a természete miatt, és ezért az utálat hangján beszélnek róla... De kicsodák? Egy hatvanéves öregember, aki a szomszédban lakik, meg egy másik szélütött - és egyszer csak jön egy olyan ember, Petruchio szerepében, akinek az apja meghalt, tele van pénzzel, és feleséget szeretne magának. Ez azért eléggé furcsa helyzet, nemde? Ő olyan nőt keres, gondoltam én, aki neki megfelelő, aki nem olyan, mint a többi. És Kata azért utasítja el az összes kérőjét, mert ő is valakit keres... Az ő vágyuk: megküzdeni a szerelemért. Én azt mondtam, hogy nem a nőben kell keresni a hibát, hanem ha hibát keresünk, először nézzünk mi, férfiak, magunkba, és tegyük fel a kérdést, hogy miért lett bizalmatlan a másik fél. Gondoljunk csak Platón androgünelméletére – nagy erőt adhat az embernek, ha valóban rátalál a társára”.
A teljes interjú itt olvasható.