'A Prima-díj hatalmas öröm, megerősít" - Börcsök Enikő mesélt

A Vígszínház friss Prima-díjas művészét a kulturprojekt.hu kérdezte.

A kulturprojekt.hu cikkéből:

Börcsök Enikő idén több fontos elismerésben részesült: tavasszal a közönség szavazatai alapján bekerült a Halhatatlanok Társulatába, az előző szezon végén pedig Ajtay Andor-emlékdíjat kapott a Vígszínház társulatától. A színésznő elárulta, mindkét elismerés váratlanul érte, de mind a kettő igazán jót tett a lelkének. Az Örökös Tagság esetében különösen jólesett neki, hogy ilyen sokan gondoltak és szavaztak rá. Az évadzárón pedig azért örült nagyon, mert az embert mindig plusz jóérzéssel tölti el, ha a közvetlen kollégái szavaznak meg neki egy díjat.

A Prima Primissima díjjal kapcsolatban elmesélte, amikor annak idején felhívták és megkérdezték, vállalja-e a jelölést, alig akart hinni a fülének. "Igazából fel sem fogtam, hogy milyen jó hírt kaptam, és könnyes szemmel tettem le a telefont. Persze, örömömben hatódtam meg, hiszen a jelöltté válás már önmagában is elismerésnek számít. A Prima-díj hatalmas öröm és megtiszteltetés számomra. Megerősít abban, hogy jó úton haladok, és van értelme annak, amit csinálok" - tette hozzá.

Börcsök Enikő az áprilisban elhunyt Pap Vera szerepét vette át a a Vígszínház Mikve című előadásában. "Talán furcsán hangzik, amit mondok, de számomra még mindig hihetetlen, hogy elment… Borzasztóan hiányzik, de olyan érdekes: valahogy magamban még most sem tudom elfogadni ennek a helyzetnek a véglegességét. Még mindig nem. Az öltözőben ülve sokszor van olyan érzésem, hogy Vera nemsokára megérkezik. Hogy egyszer csak belép az ajtón, és megint itt lesz… (...) Számomra olyan ez a mostani Mikve, mintha minden alkalommal emlékestet tartanánk… Szeretem játszani Shoshanát, persze, mert egy fantasztikus szerep, de sosem lesz az enyém. Egyszerűen nem tud az enyém lenni: csinálhatok én akármit, játszhatom én azt a karaktert akárhogy, az a szerep a Veráé. Mindig az övé volt, és az övé is marad. Akkor és ott, a színpadon nem tudok elvonatkoztatni a személyétől: mindig az ő hangját hallom, az ő mozdulatait, az ő gesztusait látom. Csodálatosan játszott ebben az előadásban is!" - emlékezett a színésznő.

Nádas Péter drámája, a Találkozás premierjéről elmonda, nagyszerű munka volt, nagyon jól érezték magukat a kollégáival, azzal együtt, hogy egy iszonyatosan nehéz, nyomasztó darabról van szó. "Lelkileg borzasztóan kikészített ennek az asszonynak a szenvedéstörténete. Időnként annyira megviselt, hogy megszólalni sem tudtam, csak bőgtem a próba kellős közepén, mert olyan sokkszerűen ért, amikor a mélyére láttam annak, hogy milyen szörnyű sorsot mért a Jóisten erre a nőre. A darab alcíme, a Tragédia szünet nélkül nemcsak az előadásra vonatkozik, hanem gyakorlatilag ennek az asszonynak az életére is. Már az elején tudtam, hogy nagyon megvisel majd ez az egész, mert még az olvasópróba előtt azzal indítottunk, hogy elmentünk közösen a Terror Házába. Na, én ott az utolsó húsz percben már nem bírtam tovább: már nem tudtam a többiekkel végigmenni, mert úgy kikészültem, hogy ki kellett rohannom. Ráadásul nem találtam a kijáratot, amitől még nagyobb pánik tört rám, és ez az élmény sokáig olyan hatással volt rám, hogy akárhányszor azokhoz a részekhez értem a darabban, ahol az ÁVH-ról esik szó bármilyen formában, mindig visszajöttek a Terror Házában látottak-hallottak. Mára már nagyjából a helyükre kerültek ezek a dolgok, elraktároztam magamban az ottani emlékeket, de míg élek, nem felejtem el azt a délutánt" - mesélte Börcsök Enikő.

Börcsök Enikő a kulturprojekt.hu interjújában többek között arról is mesélt, miért vállalt Zsótér Sándorral közös színészosztályt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és milyen sikereket ért el a férjével közösen negyedik éve megszervezett bentlakásos színjátszó és képzőművészeti tábor a Zala megyei Becsvölgyén.