A Váci Dunakanyar Színház a Nemzeti Színházzal koprodukcióban mutatta be november végén Gombrowicz Yvonne, burgundi hercegnő című darabját. Kis Domonkos Márk, az intézmény igazgatója is szerepet vállalt a produkcióban, így három év szünet után tér vissza a színpadra.
Hogyan esett az Yvonne, burgundi hercegnő című darabra a választás?
Amikor Radomban, a Nemzetközi Gombrowicz Fesztiválon zsűriztem Yaroslav Fedorisynnal, láttunk egy nagyon rossz Yvonne előadást. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy csinálni kellene ebből a Gombrowicz műből egy teljesen másfaja olvasatot. Yaroslav szakmai életét ismerve, több előadását és jellegzetes formavilágát látva tudtam, hogy őt kell felkérnem erre a feladatra. Másrészt, Gombrowicz egy olyan szerző, aki mindig aktuális, a hatalom és az emberek viszonya örök téma. Yaroslav érzésem szerint kimondottan az ukrán helyzetre hegyezi ki az előadást, ahol elképesztően nagy különbségek vannak a társadalmi rétegek között. Emlékezzünk csak vissza a világsajtót bejáró fényképre Viktor Janukovics ukrán elnök arany wc-keféjéről. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a mondanivaló összességében bármely országba helyezve értelmezhető. Végül, de nem utolsó sorban azért is esett erre a darabra a választás, mert nagyon sokfelé van a világban Gombrowicz fesztivál, és nem titkolt szándékom, hogy a Váci Dunakanyar Színház is szerepeljen ezeken a fesztiválokon. Remélem, hogy sikerülni fog.
Fotó: vacidunakanyarszinhaz.hu
Három év kihagyás után milyen érzésekkel térsz vissza a színpadra?
A darabban Cirillt, a herceg bizalmasát alakítom, egy kissé alattomos, háttérből irányító figurát, aki képes a saját érdekeit érzelmei elé helyezni. Nagyon érdekes, izgalmas szerep, kihívást jelent nekem. Komplex helyzet, mivel a próbákon való színészi jelenlétet össze kell hangolnom igazgatói feladataim elvégzésével. Ez nem mindig sikerül maradéktalanul.
Emiatt nem vállaltál az elmúlt időszakban szerepet egyetlen előadásban sem?
Igen, az egyik oka annak, hogy eddig miért nem voltam színpadon, az idő. Másrészről pedig a színház indulásakor az a határozott cél lebegett előttem, hogy itt a városnak, az agglomerációnak alkossunk valamit az én vezetésemmel, nem pedig az, hogy az én színészi ambícióimnak teremtsünk lehetőségeket.
Mesélj egy kicsit a rendezővel való közös munkáról…
Rengeteget tanulunk az ő és felesége, Alla Fedoryshyna munkamódszeréből, felfogásából. Mindketten hihetetlen ötletgyárosok, egyik gondolat után jön a másik, majd a harmadik, és akkor nem beszéltünk még a színészek saját elképzeléseiről, ötleteiről. Máshogy nem is lehet ezt csinálni, csak úgy, hogy a rengeteg ötletből kiszelektáljuk, ami nem elég jó. Az idő rövidsége és az, hogy nincs közös nyelv, nem könnyíti meg a dolgunkat. Korábbi előadásainkhoz képest nagy szereplőgárdával dolgozunk, illetve az alapvetően négy felvonásos, vaskos mű metaforikus-allegorikus formanyelvéhez nem egyszerű megtalálni a megfelelő formát. Ez egy nagyon komoly iskola, amit most mi színészek mind a tízen kijárunk ez alatt a négy hét alatt. Ez az előadás nagy lépést jelent a Váci Dunakanyar Színház szakmai életében is és nagyon örülök, hogy a Nemzeti Színházzal ismét partnerségben állunk, koprodukcióban tudjuk létrehozni ezt az előadást, mely így látható a fővárosi teátrumban is.
Kérdezett: Fehérvári Fruzsina
vacidunakanyarszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.