Rubold Ödön nyerte el idén az Ivánka Csaba-díjat, a Jászai-díjas színészt a hír6.hu kérdezte.
"1976 óta a színjátszással foglalkozom, talán ezért, de önmagában az, hogy életben maradtam, az már nagy dolog. Azonfelül úgy gondolom, a szakmai díj – amelyet kollégák adnak át – a legfontosabb az ember hivatásában" - mondta a díj elnyerése kapcsán Rubold Ödön.
A színész elárulta, egy csomó téves adat kering róla a világhálón. "Például most is titokban állították össze a sajtóanyagot, mivel nekem nem volt szabad tudnom arról, hogy idén én kapom a díjat. Többek között meg sem említik Békéscsabát, pedig három évig Szarvason és Csabán játszottam boldogan.
2008-ig Kecskeméten voltam, majd az azt követő 3-4 évben nem volt konkrét társulatom. Ekkor megbízásos szerződéseim voltak, de úgy gondolom, lelkileg az ember ahhoz a színházhoz tartozik, ahol épp játszik. Azután jött a szarvasi-békéscsabai időszak, végül újra a Nemzeti Színház. Egyébként ez a második évad, amikor éjjel-nappal dolgozom a Nemzetiben, azon kívül tanítok, valamint ifjúsági és családi programokat szervezek" - számolt be az Ivánka-díjas színész.
Bartos Zsóka (Ivánka Csaba felesége), Rubold Ödön és Hámori Ildikó a díjátadón (fotó: hir6.hu)
Rubold Ödön elmondta, nagy öröm számára, hogy a neve Ivánka Csabáéval örökre összekapcsolódik. "Tragikusan hirtelen távozott, utolsó leheletéig színházat csinált, Otthelóját rendezte, melyben életem egyik legnagyobb szakmai kihívásával találkoztam, Jágó szerepével. Az emberi próbatételről nem is beszélve, hisz barátunk-kollégánk elgyengülve a kórházban várta a próbáról a videofelvételt, megnézte, és úgy üzente az instrukcióit. Heroikus küzdelme mellett a mi erőfeszítéseink eltörpültek. Sokat játszottunk együtt különböző előadásokban, kevés közös jelenettel, de odaadása, koncentráltsága, elmélyült figyelme a máig minta számomra. A Csíksomlyói passióban Jézusa felejthetetlen, a mai napig több, különböző időpontokban felvett előadásban meg lehet csodálni. Főszerepet játszottam rendezői diploma munkájában, a Kard és kockában, hallgathattam izzóan előadott instrukcióit, később a Nemzeti vezetéséről szóló elképzeléseit" - emlékezett a színész.
Első találkozásukat így elevenítette fel: "Műegyetemista diákként statisztáltam a Várbarlangban, ahol Gyöngyössy Imre és Kabai Barna forgatta utóbbi művész vizsgafilmjét Giordano Brunóról. Csaba egy rácsok mögött megbolondult fiatal rabot játszott végzős főiskolásként. Elmélyülten, koncentráltan, nagy odaadással, térden állva, fejét a beszélgetőtársa – egy élő varangyos béka – 'szemmagasságába' helyezve. Csodáltam, felnéztem rá és irigyeltem a helyzetét, hogy ilyet játszhat, aztán mentem vissza a híres Vári Kollégiumba tanulni a másnapi zéhára. Egy darabig… Ez a Csabától kapott pillanat is növelte a vágyamat, hogy eztán emberi dolgokkal, sorsokkal és érzésekkel szeretnék foglalkozni."
A teljes interjú itt található.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.