1891. január 4-én született Békeffi László, aki konferanszaiban napi rendszerességgel reagált az eseményekre, s merészen tréfálkozva mondott ki kellemetlen igazságokat.
Írói vénáját és színészi képességeit otthonról hozta: apja a Szegedi Napló felelős szerkesztője, anyja színésznő volt. Elvégezte a színiakadémiát, próbálkozott újságírással is, de gyorsan kiderült, hogy a kabaré világában mozog otthonosan. Húszévesen lépett fel először Ferenczy Károly kabaréjában, ezt követően a Modern Színpadon játszott Medgyaszay Vilma hívására.
Számos népszerű sláger szövegét jegyezte (Mi van eladó?, Hiába is üzened), rövid ideig a Pallas Filmgyár igazgatója volt, forgatókönyveket írt és rendezett.
1921-ben az Apolló Kabaréhoz szerződött, itt írta a Szerzők iskoláját és a Feleség jelenetsorozatot. 1924-ben Boross Gézával megalapította a Vidám Színpadot, 1925-től a Papagáj Kabaré tagja lett, majd Bécsben lépett fel. 1929-től négy évig az Andrássy úti Színház, 1936-ig a Teréz körúti Színpad művészeti igazgatója és konferansziéja volt. A húszas évek végétől konferanszaiban az aznapi újságok híreire reagált, a vitriolos kommentárok miatt többször idézték be a rendőrségre. Baja végül sosem lett, mert bátorsága mellett kiváló összeköttetései is voltak.
Komjáti Károllyal alapította meg 1936-ban a Pódium Írók Kabaréját, mely nem csupán nevében kívánta feltámasztani valamint folytatni a Nagy Endre működésének köszönhetően kialakult valódi kabaré hagyományait, hanem szokatlanul bátor hangú fórumot is teremtett a fokozatosan feszültebbé váló politikai viszonyok között. Színházuk az egyre feszültebb politikai hangulatban is bátran "kicsúfolt mindenkit, akit még szabad kicsúfolni" - ahogy egy lap írta anno. A lehetőségek szűkülésével Békeffi taktikát váltott: amikor például egy alkalommal megmakacsolta magát a függöny, a mikrofon előtt állva csak annyit mondott: "Ne tessék türelmetlenkedni, a végén fel fogják húzni!" Mindenki tudta, hogy nem a függönyről beszél...
Saját maga is áldozatul esett szókimondó, éles bírálatainak. Szókimondó konferanszai, nyíltan hangoztatott németellenes nézetei miatt a harmincas évek végétől egyre több kellemetlenségben volt része. 1941-ben a Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene, majd letiltotta a színpadról. 1943-ban náciellenes magatartása miatt letartóztatták és elítélték, büntetését Sopronkőhidán töltötte, majd a dachaui koncentrációs táborba vitték.
A háború után már nem tért haza, Angliában, az Egyesült Államokban, végül Zürichben élt. Az emigrációban több lapot szerkesztett és adott ki, egy ideig külső munkatársként a Szabad Európa Rádiónak dolgozott. 1955-ben Torontóban megjelent könyve előszavában így üdvözölte olvasóit: "Ajánlom ezt az emigrációban kiadott első könyvemet a nácizmus és bolsevizmus áldozatai, barátaim és a Magyar Függetlenségi Harc mindkét terror ellen küzdő mártírjai emlékének." Jó tollú, termékeny író volt, kabaréjelenetei és konferanszai külön kötetben is megjelentek.
Békeffi László 1962. január 22-én halt meg Zürichben.
Forrás: MTI, Színház.hu, Wikipédia, mult-kor.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.