"Tűz is van" - Budapestre érkezik A gát előadása

Bérczes László kaposvári rendezése január 17-én lesz látható a Nemzeti Kaszás Attila termében, további előadások: január 19. és február 17.

„… Lent a műhelyben. Jelentéktelen kis munkákat kihúzni egész napra. Órákig elvacakolni egy sima defekttel. Hogy ne kelljen azon töprengenem, miként alakulhatott volna az élet, vagy mit hogyan kellett volna tennem. Mintha folyton csak elfordítanám a tekintetemet. Ahogy akkor, a lakodalomban. Mert csak akkor szabad elkapni valakinek a tekintetét, ha tud is mit kezdeni vele az ember. És nem múlik úgy nap, hogy ne annak a lánynak a nevével ébrednék.”

   (részlet a darabból) 

a szerző

1971-ben született Dublinban, drámaíró és rendező, számtalan díjat nyert, az egyik legjelentősebb kortárs drámaíró.

„Amikor emberek gyűlnek össze a térben, már az előadás megkezdése előtt rengeteg energia van együtt. Ha vagy olyan őrült, és megpróbálod rávenni őket, hogy egyetlen irányba fordulva a művedet nézzék, meg kell adnod nekik a tiszteletet. Ezek az emberek akarják szeretni, amit látni fognak. Eszükbe sem jut, hogy ne szeressék. És ez az energia, ez a térben még bármilyen történés előtt ott gomolygó energia, maga a szeretet. Amit kínálsz, azt neked magadnak is szeretettel kell adnod. Azt remélem, ezt teszem. Aztán amint elkezdődik az előadás, már ez a szeretet működik tovább.” (Conor McPherson)

a darab

1997-ben született, a Royal Court Theatre-ben mutatták be, majd a West End és a Broadway következett. Megkapta az év legjobb drámája díjat. 2000-ben a Royal National Theatre London megszavaztatta a 20. század legjobb drámáit, és A gát az élmezőnyben végzett, együtt O’Neill Eljő a jeges, Miller Pillantás a hídról és Beckett A játszma vége című drámáival.

a történet

A helyszín egy világvégi ír kocsma. Itt találkozgat esténként három magányos férfi: Brendan, a fiatal kocsmatulaj, Jack, a „morgómedve” autószerelő és a magának való, jámbor Jim, aki Jacknek segít a garázsban. Hírlik, hogy a régi ismerős, Finbar érkezik egy fiatal nővel, akinek állítólag eladta közelben lévő házát. Finbar is errefelé lakott valaha, de már rég beköltözött a közeli kisvárosba, panziója és családja van, szóval a három „ittmaradthoz” képest karriert csinált. Érkeznek is, és sörrel, whiskyvel, ír tündérmesékkel és rémtörténetekkel eltelik az este. Tulajdonképpen ennyi a „sztori”: komótos beszélgetés és ivás közben észrevétlen belecsúsznak egy olyan hangulatba, amiben mindenkiből kiszakad egy-egy furcsa és titokzatos történet. És maguk sem veszik észre, de életük egy fontos estéjét töltik itt együtt, amikor mindenkiről kiderül, mennyire vágyja a szeretetet, és közben az is kiderül, talán maguk sem hitték volna, de képesek is ezt a szeretetet nyújtani a másiknak. Talán mert egy kíváncsi, szép, szabad és törtszívű nő lépett közéjük néhány órára. Késő van, elköszönnek, minden megy tovább, ahogy eddig, és tudhatjuk, immár minden másként megy tovább.

a rendező

„Nekem való, kicsi, finom darab. Kívül: alig-történés, belül: minden-történés. Módot ad arra a molyolós, piszmogós, aprólékos műhelymunkára, amiben kiderülhet, hogy az átlagos emberek, Akárkik sorsa ugyannyi titkot és mélységet hordoz, mint a közismert hősöké. McPherson azt tudja, amit a hozzám közelálló legjelentősebb drámaírók, Csehov, Pinter, Fosse… tudnak: derűvel és fájdalommal pontosan fogalmaz az emberi kapcsolatokról, magányról, szeretetvágyról. A színpadon számomra a lényeg nem a cselekvés, hanem a történés. A cél nem a titok megfejtése, hanem annak felmutatása.”       (B. L.)

Szarvas Jóskáról

Másfél órája köszöntünk el, én még a villamoson, és már hív. Gondolom, nem vállalja. Nem akarta ott, akkor a szemembe mondani, de látta, hogy egy tesze-tosza rendezővel áll szemben, ilyenből volt már neki elég; vagy jobban belegondolt, hogy próbáról-próbára ingázni Kaposvár és Pest között, ez azért nem hiányzik már ebben a korban, különben is, mindjárt születik a kislánya, az mégiscsak fontosabb; vagy nem tetszenek neki a kaposvári partnerek, akik közül végülis csak Sarkadi Jancsit ismeri, ki a fene az a másik három, valami Mészáros Sára meg Kalmár talán, ja és egy fiatal, szinte kezdő, örül, hogy eszébe jut a neve, Váncsa. Jó esetben csak a példányt felejtette a presszóban, ahol találkoztunk, és arra kér, küldjem el neki. Hátha ez, az utóbbi. Talán csak ezért hív.

Gyönyörű. Nem tudom, mikor olvastam ilyen gyönyörű darabot, öregem. Boldogan csinálom. Nem kell ám semmi rendezői flikk-flakk. Csak tűz kell, amibe belebámulunk. Na, szevasz. A tüzet ne feledd!

Másfél órája adtam oda Szarvas Jóskának A gát példányát. Nem tudok elképzelni olyan színészt, aki a próbatábláról tudja meg, hogy benne van az általam rendezendő előadásban. Igen, ez olyan amatőr izé. Nem baj. Annyira viszont már felvérteződtem, hogy tudhatom, nem fogja elolvasni. Esetleg egy hónap múlva, amikor rácsörgök, és mintegy mellékesen megkérdezem, netalántán elolvastad?. Akkor majd átlapozza, hogy mégis, mekkora a szerepe.

Jóska viszont hív, azonnal, tán még haza sem ért.

Ülök a villamoson, jóféle izgalom zakatol bennem, biztatom magamat, jó lesz. Most meg, túl a kaposvári bemutatón, a budapesti premier előtt azt írhatom, jó volt, ajándék a munka Jóskával. Különben a többiekkel is. És valóban, semmi flikk-flakk. Csak az öröm, a derű, a figyelem. Ezt a szeretetcsomagot dobtuk bele mi most a mindenségbe. Ennyivel több most a világ.

Ja, és tűz is van. Kicsi, de tűz. Olyan melegségféle, amire vágyik az ember. (B.L.)

Conor McPherson

A gát

történetek a tűz körül

A kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója

Játsszák:

Jack                  Szarvas József

Valerie         Mészáros Sára

Brendan         Váncsa Gábor

Finbar         Sarkadi Kiss János

Jim                  Kalmár Tamás

Rendező: Bérczes László

Díszlettervező: Cziegler Balázs

Jelmeztervező: Cselényi Nóra

Fordító: Upor László

Dramaturg: Kiss Mónika

Kaposvári bemutató: 2015. október 2.

Budapesti bemutató: 2016. január 17.