Január 10-én ősbemutatónak ad otthont a Jurányiban: Tompos Kátya és Kocsis Gergely szereplésével, Németh Ákos rendezésében látható a Prostitúció című előadás. Ennek kapcsán készült villáminterjú.
Ajánló:
A Prostitúció címet viselő előadás természetesen nem a prostitúcióról szól, abban az értelemben legalábbis semmiképp, ahogy ez a bűnügyi rovatokból és/vagy az éjszakai életből ismeretes. A négy, egymástól független jelenet egymáshoz nem kötődő történeteket mutat be, melyek szereplői tanácstalanul próbálnak (jobb) helyet találni magunknak a világban, ahol bármi bármikor áru tárgyát képezi,talán csak az ár kérdéses.
Valaha jónevű koreográfus, önérzetének feladásával munkát keres egy call girl-hálózatnál. Tanácstalan fiatal prostituált ügyfelével próbál értelmezni néhány mondatot, amit egy térítő szekta prospektusában olvasott. Drogfüggő lány próbál a dílerétől, valahai középiskolai rajongójától ingyen szerhez jutni.
Óvodás mesél boldogan játszótéren talált új ismerőséről.
A Tompos Kátya és Kocsis Gergely által játszott karakterek egymásra sem hasonlítanak, másokra pedig végképp nem. Minden a fantázia szüleménye. Ahogy az életben ez egyébként is megszokott.
Egy jelenet Bernhard Studlar rendezésében 2o15-ben már szerepelt a bécsi Theater Nestroyhof műsorán, de jelen formájában a színdarab ősbemutató, még nem került közönség elé.
Villáminterjú:
Többször rendeztél már felolvasószínházat, ami itthon még gyerekcipőben jár, külföldön viszont nagyon népszerű műfajnak számít.
Nem tudom, hogy itthon miért nem honosodott meg ez a műfaj. Az angolszász és a német kultúrában a felolvasószínházak profi módon készülnek, csupán egyetlen dolog, a díszlet hiánya választja el őket attól, hogy teljes színházi élményt nyújtsanak a nézőknek. Sokszor nincs is példány a kézben, a színészek akár arra az egy-két alkalomra is megtanulják a szöveget.
Mire figyelsz, amikor felolvasószínházat rendezel?
Hogy ne valami olyan műfaj szülessen, amit a nézők méltán kerülnek el. Az angol és német példák láttán teljes színházi élményre törekszem: ma már az nem elég, sőt komolytalanná válik, ha a színészek csupán leülnek egy asztalhoz, felkapcsolják az olvasólámpát és oratórikusan felolvassák a szöveget. Sokkal érdekesebb, ha a felolvasószínház olyan, mint egy rendelkező próba, amikor megmutatjuk a nézőknek azt a csapásirányt, ami mentén haladna a potenciális előadás.
Mit élvezel inkább, ha saját, vagy ha más darabját viszel színre?
Azt a humorosnak szánt választ szoktam erre adni, hogy nyilván a másét, hiszen akkor megoszlik a felelősség: ha bukta van, tudok arra hivatkozni, hogy milyen szörnyű szöveget írt az író, ha pedig az én darabomat rendezik meg, akkor a rendezőre tudom fogni, hogy ő az, aki elrontotta a darabom. Ha a saját szövegemet rendezem meg, akkor nincs kire hivatkozni, enyém az egész balhé.
Viccet félretéve, minden darabomnál a többféleképpen való értelmezhetőségre törekszem, az utolsó simításokat a potenciális rendezőre bízom, mert izgat, hogy egy másik ember hogyan építi, gondolja tovább azt, amit kitaláltam. Ha saját darabot rendezek, akkor viszont muszáj nekem is egy álláspontra helyezkednem.
Sokszor rendezel felolvasó színházat, az idei első bemutatód viszont nem az lesz: január 10-én kerül bemutatásra Tompos Kátyával és Kocsis Gergellyel a Prostitúció című darabod. Mi adta a mű ötletét?
Alacsony szereposztással játszható darabot akartam írni. Íróként az a kérdés izgatott, hogy hogyan lehet a színésznek több dobást adni egy művön belül, hogy több sorsot is eljátszhasson.
A darab utolsó jelenete pár hónappal ezelőtt már színpadra került a bécsi Theater Nestroyhofban, Bernhard Studlar rendezésében.
A bécsi színház külföldi szerzőktől keresett monológokat, ekkor bukkantak rá a Prostitúció negyedik történetére, ami pont egy monológ. Nagyon szépet csináltak belőle, így már van némi előképem, hogy hogyan működhet jól majd az a jelenet.
A darab alaptémája, hogy minden és mindenki áruba bocsátható. Íróként van tapasztalatod ebben?
Naponta szembesülünk azzal a kérdéssel, hogy az ember mennyiért képes eladni magát, és hogy arról később mit gondol, szükségszerű volt-e a kompromisszum, vagy megalázta-e vele magát. A hétköznapi életben sorra jönnek a kérdések, hogy elvállalsz-e egy munkát csupán a pénzért, vagy, hogy mit vállalunk fel egy baráti kapcsolatban, árulásnak számít-e, ha nem mondjuk meg az igazat, ami fájna az illetőnek.
Hogyan esett a választásod Kátyára és Gergőre?
Mindig szeretek új emberekkel dolgozni, Kátyától legutóbb pont egy monológot hallottam, ami nagyszerű volt, Gergőt pedig régóta figyelem, hihetetlen teherbírásúnak tűnik, aki mindent szerepet jól old meg. Nagyon más műhelyből jönnek, éppen ezért ők is nagyon kíváncsiak voltak egymásra, de már a próbákon látni, hogy jól működnek együtt.
Kérdezett: Antal Klaudia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.