"A színészet jófajta stresszel jár" - Interjú Gáspár Tiborral

Gáspár Tibor, a Pesti Magyar Színház társulatának tagja kiemelkedő évet tudhat maga mögött, hiszen az elmúlt időszakban több filmet is forgatott, és neki ítélték a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb férfiszínésznek járó díjat. Az Anyám és más futóbolondok a családból jelenleg is látható a mozikban, a Kincsem bemutatója 2016-ban várható.

 csoportkép

 

Gáspár Tibor: Teljesen véletlenül kerültem a filmbe, mégis különös érzés ragadott magával, amikor a rendezőnő, Fekete Ibolya mesélni kezdte a maga huszadik századi történeteit. Olyan ismerős volt… Jómagam csak a század utolsó harmadát éltem meg tudatosan, de a szüleim, nagyszüleim egészen hasonlóan élték át ezeket a dolgokat. Az volt a legnagyobb felfedezés számomra, hogy annyira az enyém, annyira magyar, annyira közép-kelet európai, Kárpát-medencébe való történetek ezek és mindhez köze van az embernek. Viszonylag kis költségvetésű film volt, abból a szempontból viszont monstre, hogy kisebb szerepekben nagyon sok nagyszerű kolléga bukkant fel benne.

 

A filmben a rendező édesapját alakítja, így Ónodi Eszter partnereként harminc év történetét kellett áthidalniuk. Nehéz feladat volt?

 

Külsőleg sokat változik az ember: kerekebb lesz az arca, kialakulnak a kalácsok, a haja meg fehér… De hát ügyesek a sminkesek és a fodrászok, meg mi is hozzátesszük a magunkét. Ebben nincs csoda, az ember elvégzi azt, ami a dolga. Az idősebb szerep talán azért nehezebb, hogy még inkább ügyelni kell arra, hogy az ember ne legyen civil, ne legyen önmaga a mindennapokból. A film mindig személyes, de a saját valós életkort is játszani kell, nem lehet natúra a játék.

 

DSC 2286

 

A huszadik századi tabló mellett egy évszázaddal régebbről mesél a Kincsem története.

 

Több mint két éve volt a szereplőválogatás, aztán sokáig csönd volt körülötte. Mint utólag megtudtam, a rendező, Herendi Gábor számára egyértelmű volt, hogy én játszom majd a főszereplő ellenlábasát, az osztrák császári és királyi lóegylet elnökét, Otto von Oettingen bárót. De nem szóltak róla, mert nem volt bizonyos, hogy összejön a filmre a pénz. Nagyon összetett történet, és anélkül, hogy túl sok mindent elárulnék, a magam szerepéről csak annyit mondanék, hogy az1849-es megtorlás vezéralakja húsz év múlva apaként találkozik egykori ellensége leszármazottaival… Nagyon szerethető ebben a filmben, hogy emberien van megírva, nem fekete-fehér benne a világ, összetett jellemeket ábrázol, és ki lehet kerülni a régebbi skatulyákat, például a gonosz labancot…

 

Apafigurákat alakít a Magyar Színház 2015-ös bemutatóiban is, például a címszereplő édesapját a Harisnyás Pippiben.

 

Novák Eszter rendezőtől megkérdeztem az első emlékpróbán, hogy „Ugye nem esett túl messze a fája a gyümölcsétől?” Láttam ugyanis Soltész Bözse nagyszerű játékát. Hogy milyen édes benne, és mennyire tudja, mit kell játszania, és ez nagy segítség volt abban, milyen legyen az én figurám. Megadta az irányt, merre kell elindulnom. Eszter pedig bólogatott: „Igen, jól gondolod, nem esett messze!” Megszerettem ezt a kicsit bohókás, szabad embert. Az életben is közel áll hozzám, hisz én is jövök-megyek. Békéscsabán lakom, Miskolcon és Budapesten játszom, Sümegen forgatok…

 

Gáspár Tibor mesél

 

Ezek szerint élvezi, hogy folyamatosan mozgásban kell lennie. Lenyűgöző, ahogy az előadáson leugrik egy meglehetősen magas díszletről, Pippi házának tetejéről! Én félnék, ön viszont nagyon ruganyos…

 

Köszönöm! A génekben van és sportoltam is régebben. Az a jófajta stressz, amely színészi munka közben éri az embert, az karbantartó erő, edzésben tart. Igen, le merek ugrani az emelvényről, és aki a nézőtérről, vagyis kissé alulról nézi, az felszisszen, hogy milyen magasról vetem le magam… (nevet)

 

A másik apaszerep, vagy inkább családfő, amelyet a Magyar Színházban játszik, egy erőszakosabb figura, aki néha lapátot ragad, hogy megnevelje az asszonyokat… Ebben a szerepben hogy érzi magát?

 

Nem tetszik nekem, hogy erőszakosnak mondja, mert nem ő erőszakos, hanem a környezete! A nők hajszolják bele, akiket nagyon szeret, félt, és jól ismer - tudja, milyen lepcses szájúak és mennyire tudják bonyolítani az amúgy sem könnyű életet. Szeretnivaló, de szigorú, patriarchális családnak gondolom ezeket a chioggiaiakat, Lapát Toni családját, ellentétben a másik családdal, ahol inkább az asszony hordja a nadrágot. Persze jó, hogy nem vagyunk egyformák. Az én figurámnak egy ügye van: a család, a megélhetés - és minden zavarja őt, ami nem jó irányba megy.

  JAN3875

 

A Chioggiai csetepatéban együtt játszik unokahúgával, Gáspár Katával. Milyen egy színpadon állni vele?

 

Természetesen nem hétköznapi dolog ez, eleinte óva figyeltem, hogy mi lesz vele, de most már olyan, mint egy kollegina. Hagyom, hadd vívja meg a saját csatáit, önmagával és a világgal. Hagyom is őt, mert ebbe nem szabad beleavatkozni. Vastagodjon, szélesedjen, és gyűjtsön olyan tapasztalatokat, amelyekről, mint érett színésznő, majd ő mesélhet.

 

A 2015 februárjában bemutatott Frankensteinben is apát játszik, és a szakma dicséri az ön által alakított figurát.

 

Inspiráló találkozás volt M. Koltai Gábor rendezővel és Horváth Illéssel, ifjú kollégámmal a Magyar Színház Frankenstein előadásában. Miközben a fiatal kollégák tisztelik a koromat, a munkában nem tisztelnek: elvárják, hogy valamit adjak magamból, és nálam nyitott szívre találnak ezzel az igényükkel.

 

DSC 2265

 

Az újságírók és a szakma nemrégen önnek ítélte a Vidéki Színházak Fesztiválján a legjobb férfiszínésznek járó díjat, amihez gratulálok!

 

Heinrich von Kleist Eltört korsójában Ádám bírót játszom. Nagyon nyakon talált ez a darab. A műfaj komédia, amelyhez közel áll a dráma, csak egy hajszál választja el őket egymástól. Komédia, ami teli van drámával, és a néző nagyon élvezi. Ezt a darabot is egy fiatal rendező, Szőcs Artúr rendezte. Fontosnak tartom, hogy az ember változzon, mindig újakat, frisseket fedezzen fel önmagában, és ehhez kellenek ezek az inspiráló találkozások. 

 

szöveg: Vasvári Judit

 

 

süti beállítások módosítása