Társulatának új darabjáról, a Rekviemről kérdezte Feledi Jánost a Fidelio.
"Már a Balettintézet alatt is éreztem magamban, hogy a klasszikus mozgásnyelvezet nekem kevés. Szabadabb, sajátosabb táncnyelven szerettem volna megnyilvánulni. Már a főiskolán is voltak modern óráink (Lőrincz Katalin, Egerházy Attila és Papp Tímea tanított bennünket), de ezt a világot egy konkrét táncelőadás nyitotta ki előttem. Frenák Pál: Lakoma című előadása adott 180 fokos fordulatot a szemléletemnek. Amikor elvégeztem a Balettintézetet, akkor egy svéd modern együtteshez szerződtem volna, de az nem jött össze, úgyhogy itthon próbáltam elhelyezkedni. Több társulatnál dolgoztam, többek között a Győri Balettnél, Kun Attila vezetése alatt a PR-REvolution Dance Companynál, az ő munkamorálja nagyon nagy hatással volt rám. Majd Barta Dórához szerződtem Egerbe, ahol lehetőségem adódott egy saját, egész estés előadást készíteni. Talán ekkor éreztem rá, hogy milyen is a magam útját járni. Azóta minden évben van egy saját bemutatóm" - mesélte Feledi János.
Fotó: fidelio.hu
A Rekviem témaválasztásáról elmondta: talán azért is foglalkoztatja folyamatosan a halálközeliség, mert így próbálja meg magát felkészíteni arra, hogy milyen lesz, ha elveszíti a közeli hozzátartozóit. "Sajnos ez be is következett májusban: édesapámat elvesztettem. Már beteg volt, amikor elterveztem, hogy egy Rekviem lesz a következő darabom. Megdöbbentő volt, hogy apám temetésén a valóságban szembesültem azokkal a képekkel, amiket az előadással kapcsolatban előzetesen vizionáltam. Ez egy olyan analógia volt, ami a temetést egy divatbemutatóval vonja párhuzamba: van egy kifutó, két oldalt ülnek a nézők. Hat táncos lesz a darabban és hogy minden táncosnak legyen egy kis asztala, ami szinte az ő kis élete. Lehet az akár egy ravatal. Tehát hogy rengeteg féle dolog volt bennem. A temetésen pontosan így ült két oldalt a ravatalnál a család, édesapám pedig ott feküdt a ravatalon. Ez egyrészt egy félelmetes ráeszmélés volt, másrészt pedig egy hihetetlen visszaigazolás, hogy ezek szerint nem véletlen, hogy én ezeket a képeket láttam magam előtt" - mondta a koreográfus.
Balázs Ádám magyar származású hollywoodi filmzeneszerzővel közös munkájáról így mesélt: "Biztos voltam abban, hogyha egyszer a Rekviem témához nyúlok, akkor nem akarok egy már létező, klasszikus művet használni. Balázs Ádám viszont olyan szimfonikus műveket készít, amiben egyszerre van jelen az archaikusság és a mai életérzés. Ezt a szimfonikusságból eredő monumentális szövetet rárakjuk a zenére, de a dallamokban az Ádám és az én személyes világom tükröződik, ezáltal nem azt érezzük, hogy egy több száz éves zeneművet hallgatunk, hanem valami olyat, ami a fiatalokat is meg tudja szólítani. A zenének lesz egyfajta filmes hatásai is, hiszen Ádám nem tudja letagadni a filmzeneszerzői énjét. Tehát a kettőnk személyes és érzéki világát próbáltuk belerakni a különböző tételek zenéjébe úgy, hogy mindenki komfortosan érezze magát. Én se szeretem ugyanis, ha más alkotók olyan helyzetbe hoznak, amiben nem érzem jól magam."
A teljes interjú itt található.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.