A Színház- és Filmművészeti Egyetem IV. éves színművész hallgatói nagysikerű Sirály vizsgájuk után most egy újabb klasszikussal készülnek, melyet némiképp rájuk szabott a rendező, Dömötör András.
A legnépszerűbb, legtöbbször játszott, legszórakoztatóbb, legfelemelőbb, legmegrázóbb, legszélsőségesebb, legtitokzatosabb, legszerelmesebb Shakespeare-klasszikus – erotikus bonyodalom, tündérek varázslata, bohóctréfák a legmesteribben megszerkesztett színdarabban. A Színművészeti Egyetem negyedéves osztálya nekifut a nagy feladatnak.
A SZFEntivánéjii álom bemutatóját január 15-én tartják az egyetem Padlás színpadán. Ennek kapcsán készült villáminterjú Dömötör Andrással, aki Máté Gábor mellett a növendékek osztályvezető tanára is.
Villáminterjú:
Miért esett a választásod Shakespeare klasszikusára?
Olyan darabot kerestem, ami jól állhatna ennek az osztálynak, ahol 3 lány és 11 fiú van – ez azért nem egy hétköznapi felállás. Szeretném őket olyan helyzetbe hozni, ahol megmutatkozik a közösségük játékos ereje.
Neked miről szól ma ez a darab?
A szükséges pokoljárásról, a szélsőségek megéléséről, ami a harmóniához vezet. Hogy valahogy muszáj az állatot magunkban megszelidíteni, de ez csak úgy megy, ha előtte bátran a szemébe nézünk. És aztán jöhet a hajnali fény. Minél racionálisabb világban élünk, annál ijesztőbb szörnyek másznak elő, ha alszik az értelem. Meglepően férfiközpontú egyébként a nappali világ a darabban, ez valamennyire rímel a konkrét mai valóságra.
Mennyiben változtattatok az eredeti művön?
Nádasdy Ádám fordítását használjuk, egyedül a mesteremberek jeleneteit írtuk át. Az improvizációk az eredeti motívumok alapján készültek. Nálunk a mesteremberek lelkes pályakezdő fiatalok - talán maga az osztály. Erre utal a némileg módosított cím is.
Végig visznek bizonyos szerepeket a hallgatók vagy mindenki többfélét játszik?
Cél volt, hogy ebben az előadásban szerepeket végigvigyenek, ugyanakkor abban van egy csavar, hogy Pukkot mindenki játssza, illetve megsokszorozódik több szituációban. Ennek az az oka, hogy a szerepről azt gondolom, hogy valahol a színészet maga, az állandóan jelenlévő játékosság, ami kiszámíthatatlan és morálisan sokszor értelmezhetetlen. Lopakodó bolondság. A népi ördögfigurától a brechti kikiáltóig megrajzolható lenne egy ív, mint ahogy mondjuk Don Juan alakja átértelmeződött a 20. századig.
A zene milyen szerepet kap az előadásban?
Fontos a szerepe, Kákonyi Árpád megint kitett magáért - Friedenthal Zoltánnal együtt dolgoztak ezúttal. Nemcsak dalokról, zenei betétekről van szó, hanem egy zenei szerkezetről is, ami szükségszerű ennél a darabnál. Sokan sokszor hangszereket ragadnak, egy élő zenekar variálódik végig.
Negyedik éve tanítod az osztályt. Milyenek a növendékek? Hol tartanak most?
Csodálatosak és szanaszét vannak, kint és bent, castingokra rohanva – de még azért örülnek, hogy együtt is vannak.
Szerinted mik a legfontosabb dolgok, amiket feltétlenül meg kell tanítani egy színész növendéknek?
Technikai dolgok természetesen, valamint önismeret, gondolkodásmód, ízlés, munkamorál, felelősség.
Máté Gáborral elhívtátok Vidnyánszky Attilát, hogy dolgozzon az osztállyal. Miért tartottátok fontosnak az ő jelenlétét? Hogy értékeled, milyen volt a közös munka?
Kár, hogy ez kérdés, és érthető, hogy az, hiszen egy hülye rendszerben élünk. Vidnyánszky egy rendező, akinek a világa az én ízlésemtől borzasztóan messze áll, nem döntöttem a meghívásáról, és nem elleneztem. Jó, hogy a növendékek találkozhattak egy másik iskolával. A vizsgát láttam csak, ami meggyőző volt.
Mi vár még a hallgatókra az egyetemen?
Most jön majd egy vizsgaelőadás Máté Gáborral majd Kocsis Gergővel, a jövő évet még nem látjuk.
Hogy látod, milyen lehetőségeik vannak/lesznek a pályán? Egy friss diplomás milyen színházi helyzetbe érkezik ma Magyarországon?
Ne adjuk fel.
Sokat dolgozol külföldön. Hogy látod, milyenek az ottani színi növendékek lehetőségei?
Én csak a német viszonyokat ismerem annyira, hogy bármit is ki merjek jelenteni. Ott sem könnyű elhelyezkedni. Ami viszont más, hogy eleve több egyetemük van, ahol magas színvonalú a színészképzés – és később is óriási a jövés-menés a rengeteg nagyváros között, nem tapadnak egyetlen helyhez görcsösen.
SZFEntivánéji álom
a IV. éves színművész osztály előadása
Szereplők:
Théseus-Oberon Baki Dániel
Hippolyta-Titánia Kiss Andrea
Philostratus-Pukk Dér Zsolt, Figeczky Bence és mindenki
Lysander Bodoky Márk
Demetrius Papp Endre
Hermia Osváth Judit
Heléna Rujder Vivien
Égeus-Embi, Ember Márk
a közjátékban Oroszlán
Kis Tündér-Dezső, Georgita Máté Dezső
a közjátékban Tiszbe
A kis indiai-Bazsi, Medveczky Balázs
a közjátékban Fal
Reni, Olasz Renátó
a közjátékban Beköszöntő
Zoló, Gyöngyösi Zoltán
a közjátékban Piramusz
Tündérek és mesteremberek
Zene Kákonyi Árpád - Friedenthal Zoltán
Jelmez Kálmán Eszter
Dramaturg Laboda Kornél
Mozgás Widder Kristóf
Asszisztens Bocskai Virág
Rendező: Dömötör András
Osztályvezető tanárok: Máté Gábor és Dömötör András
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.