Tavaly tavasszal az önkormányzat kipenderítette Kiss Csabát a Miskolci Nemzeti Színház igazgatói székéből. A Librarius megkérdezte, mi történt vele azóta. Lapszemle.
A kérdésre, elvégezte-e már a gyászmunkát, úgy válaszolt: „A kudarc megviseli az embert, de néha nagyon jól jön: kijózanít, új utakra visz. Én is így voltam vele: fájt, ami történt, de örültem a szabadságnak, nagy kedvem volt újra írni, másféle színházat csinálni. A kérdés az volt: hogyan lehet kihordani lábon egy haslövést? Újra fel kellett építeni a teljes egzisztenciánkat – családdal együtt visszaköltözni Pestre, iskolát és munkát találni, lakást felújítani. Szóval Kőműves Kelemen hajnalban. (...) 8 hónap elteltével gyakorlatilag túl vagyunk az egészen. Még hálás is vagyok a sorsnak, hogy így történt. Vannak az életében olyan helyzetek, amelyek derékba törhetik a pályádat, hosszú évekre megmérgezik az alkotókedvedet, úgy hogy ki sem látszol a romok alól. És ötven fölött az ember nem engedheti meg magának a kihagyott évek luxusát. A lehető leggyorsabban kell találni az új „mániát”, még akkor is, ha az nem annyira grandiózus és nagy ívű, mint a Miskolci Nemzeti megújítása volt”.
A tanulságokról szólva elmondta: „Alaposan meg kell nézni, hogy kikkel szövetkezel, kik eveznek mögötted egy öt évre tervezett csónaktúrán. De ezzel a miskolci történet számomra le is zárult. Mondhatnám úgy, hogy Miskolcról vagy jót, vagy semmit!”.
„A váratlan helyzet visszavitt engem korábbi terveimhez, a drámaíráshoz, kedvenc szerzőimhez. Olyan jó volt újra találkozni velük. A tiszta gondolkodással, mély emberséggel. Amikor kitettek, március vége volt, a színházak idei repertoárja már elkészült, esélyem nem volt őszi-téli munkára. Elővettem a régóta dédelgetett Ingmar Bergman tervemet, a Szenvedélyt. Szerencsém volt, hogy Vidnyánszky Attila befogadta a darabot, elsőrangú szereposztással: Horváth Lajos Ottó, Györgyi Anna, Schnell Ádám, Tóth Auguszta, Szarvas József. Március közepén kezdünk, májusi előbemutatóval. Októbertől lesz látható a Gobbi Hilda Teremben. Közben az is kiderült, hogy a Szenvedély színházi ősbemutató lesz” – fejtette ki Kiss Csaba.
„Mit kezd egy negyvenöt-ötven éves férfi az életével? Merre lehet továbblépni? Ezek a darab kérdései, és engem most ért utol ez az életkor (és az élethelyzet). Az a kérdés, hogy mire rendezkedünk be a hátralévő évekre, évtizedekre. Higgyünk, és csináljunk meg mindent, amit még szeretnénk, vagy kezdjük el a visszavonulást, törődjünk bele, hogy a jó dolgok elmúltak, s ápolgassuk emlékeinket, mint egy kedves, színes sírt? Ez a dilemma a Szenvedélyben. Jó ezzel foglakozni, és a szöveg is olyan hűvös, sűrű és tiszta, mint a reggeli hegyi levegő. Egy tisztás, ebben a képtelenségig kaotikus világban. A szellem zavarodott meg, ami Bergmannál még tiszta volt. Mert ne legyen félreértés, nem csak a politikában van káosz, sőt, azért van káosz a politikában, mert a szellemi életben is nagy a zűrzavar” – vélekedett az író-rendező.
A teljes interjút itt olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.