"A szabadságélmény mellett ott van a gyökértelenség is" - Prohászka Fanni válaszolt

Idén végez az SZFE prózai színész osztályában, szakmai gyakorlatát Miskolcon tölti. Prohászka Fannit a 7óra7 kérdezte.

A 7ora7.hu cikkéből:

"Csak mostanában gondolkodtam el azon, hogy talán hátránya is van annak, hogy kitérők és hurkok nélkül jutottam el idáig. Ahogy az osztálytársaim többségét, engem is elsőre felvettek. A tanáraink többször mondták, hogy nem becsüljük meg eléggé a helyzetünket, és lehet, hogyha többedszerre kerülünk be, javunkra vált volna az is, amit addig látunk, tapasztalunk. (...) Nekem az volt a nehéz, amikor negyedévben kezdtünk elszakadni az egyetemtől. Amikor megtapasztalja az ember, hogy mit jelent a valóságban színésznek lenni. Addig a nonstop kiképzés tette ki az életünket, és aztán jött egy légüres tér. Amikor még nem alakul ki az, ami lesz, de már az sincs, ami volt. Persze, sok jó is van ebben, hogy most folyamatosan mozgok, hogy három helyen lakom: otthon, a kollégiumban és Miskolcon. Ez az év most nekem erről szól. Izgalmas, de a szabadságélmény mellett ott van benne a gyökértelenség is" - mondta Prohászka Fanni.

Az osztályközösségről elárulta, a tanáraik többször mondták, hogy jobban együtt kellene működniük, sokszor számon kérték rajtuk a munkamorált. "Lehet, hogy ez a lazaság abból is fakadt, amit már mondtam, hogy gyerekfejjel kerültünk be az egyetemre. Nagyon örültem, hogy a gimnáziumból Kókai Tündével és Feczesin Kristóffal együtt vettek föl minket, ők nagyon jó barátaim, lassan 9 éve folyamatosan részei az életemnek" - tette hozzá.

Fotó: Éder Vera

Arra a kérdésre, hogy az osztály mennyire marad meg az egyetem után közösségként, dolgoznak-e majd esetleg közösen, a színésznő így felelt: "Ilyen szintű összetartozás szerintem nem marad köztünk, de tartani fogjuk a kapcsolatot, és örülni fogunk, ha összekerülünk valakivel egy munka során. Vannak törekvések is a további közös munkára, Tündével és Kristóffal és egy bábrendező hallgatóval, Lázár Helgával tavaly készítettünk egy Julie kisasszonyt a Szentkirályi kertben, amit idén is folytatni akarunk."

Prohászka Fanni azt is elárulta, hogy sokfelé, sokféle munkában, műfajban ki szeretné próbálni magát. "Azt gondolom, hogy ennél jobb dolog nem történhet velem. Az idei évad jól alakult, mert amellett, hogy játszom Miskolcon, lesz még két bemutatóm. Az Átriumban a Csongor és Tünde - Szabó Borbála kifejezetten fiataloknak szánt - átiratában Tündét játszom, Budaörsön pedig majd Pinokkiót. Az előbbit Magács László rendezi, az utóbbit pedig Lukáts Andor, aki Miskolcon, a Pillantás a hídrólt is rendezte. Szép, nagy szerepek" - fogalmazott.

Osztályvezető tanárairól (Bagossy László, Pelsőczy Réka, Rába Roland) elmondta, voltak vesszőparipáik, olyan mondataik, amik beleégtek az emberbe, és amik mindig elő fognak jönni a munkák során, akár tudattalanul is. "Hogy csak egy-két példát említsek: Rába Roland mindig azt mondta, hogy mániává kell válni annak, amit az ember csinál, Bagossytól megtanultuk például a kontrapunkt fogalmát, Pelsőczy Réka pedig anyatípus volt, akihez mindig fordulhattunk. Aztán az is tanulságos volt, amikor valaki egy teljesen más nézőpontból mutatta meg, hogy amit addig tanultunk, az nem biztos, hogy csak úgy lehet jó. Mundruczó Kornél például - egy munkabemutatónk volt vele, Sweet Haiti címmel - teljesen más szemléletet hozott be. Megint csak egy példa: ránk szólt, ha észrevette hogy direkt a nézőtér felé helyezkedünk, ami addig számunkra evidensnek tűnt. Nagyon izgalmas dolog volt teljesen szembemenni azzal, amit addig elvártak tőlünk. Vagy például nem volt híve annak, hogy valaki a személyiségétől nagyon távol álló szerepet játsszon, mert neki az volt a meglátása, hogy a legjobb, ha a valóságból építkezünk" - számolt be Prohászka Fanni.

A teljes interjú itt olvasható.