"A Bázisról repülünk ki a világba, és ide is térünk vissza" - Balázs Zoltán válaszolt

15 éves a Maladype Színház. A vezetőt, alapítót Balázs Zoltánt a 7óra7 kérdezte.

A 7óra7 cikkéből:

Balázs Zoltán elmondta, két hétéves periódus áll a társulat mögött és ezek teljesen különböznek egymástól. Mindkét korszaknak voltak irányadó előadásai, többek között a Theomachia, a Négerek és a 2008-as Leonce és Léna. A Büchner-darab 25 jelenetét négyféle variációban próbálták a színészek, így összesen 100 változat állt a közönség rendelkezésére.

"A Bárkás időszak után rátaláltunk jelenlegi játszóhelyünkre, egy Mikszáth téri polgári lakásra, ahol a saját tempónkhoz és elvárásainkhoz mérten dolgozhatunk. A Maladype Bázis tereinek adottságai meghatározzák az itt játszott előadásokat is. Don Carlos-bemutatónk kapcsán fogalmazódott meg bennem talán a legjellemzőbb leírás a Bázison készült előadásokkal kapcsolatban: minimalista monumentalizmus. Nagyszabású darabokat vettünk elő, de az eszközhasználat minimalista jellege miatt a színészi játék, a kreativitás és az improvizáció is nagy szerepet kapott. A Maladye Bázisról repülünk ki a világba, és ide is térünk vissza. Az itt folyó próbák, létrejövő bemutatók és összművészeti programok mellett újra hangsúlyt kapnak majd színházunk életében a testesebb projektek, előadások" - számolt be a társulat vezetője.

Fotó: fidelio.hu

Március végén kezdi próbálni Zsótér Sándor Shakespeare III. Richárd-ját a Bázison, és egyeztetés alatt áll Jeles András rendezése is. "Mind a két rendező közel áll a Maladype szellemiségéhez, mert kereső, kutató, megszállott rendezők, akiktől az újratervezés sem áll távol. A kísérletezés, a dolgok mélyére való hatolás része a színházunknak, ez továbbra is meghatároz bennünket" - szögezte le Balázs Zoltán.

Arra a kérdésre, milyen lehetőséget lát az érdekérvényesítésre a jelenlegi kultúrpolitikai helyzetben, az alkotó így felelt: "Van egy pont, amikor az ember már nem hagyhatja szó nélkül a történteket. Főleg, ha még vezető is vagy, és emberek sorsáért felelsz. A közönséget is meg kell becsülni, akik évek alatt megszerették, megszokták, és elvárják a Maladype által nyújtott minőséget. Normális, kiszámítható, tervezhető működésre van szükség. És persze sok humorérzékre, jó társaságra és belső hovatartozásra. Ez az elkövetkező időszak motivációs hármasa."

"Idővel csak felismeri minden döntéshozó, hogy a függetlenség nem káros dolog, hanem hosszútávon motiváló és megtermékenyítő lehetőség. Nem csak a színházban, nem csak a művészetben, hanem a mindennapokban is. Hiszek az emberi szellemben, hogy nem mindenki adja fel, és nem mindenkinek kopnak el az agysejtjei. Persze nem vagyok se misszionárius, se népnevelő, se jós. Nem akarok általános víziókat megfogalmazni, és a magyar közgondolkodást sem megváltoztatni, de szeretnék hinni abban, hogy fogékonnyá lehet tenni az embereket. Receptem nincs, ahogyan a Maladypére és az életre sem volt és valószínűleg nem is lesz, de nagyon érdekes keresni, kutatni őrült, elvetemült emberekkel, játszótársakkal. Amíg ez van, addig én is bírni fogom" - mondta Balázs Zoltán.

A teljes interjú itt olvasható.