Az SzFE végzős prózai színész hallgatóit bemutató sorozatában Szabó Sebestyén Lászlót kérdezte a 7óra7.
"Az első félév nekem gyötrelmes volt. Másképpen képzeltem el az egész egyetemi létet. Egy picit családiasabbnak. Olyan elvárások voltak, amiknek nekem akkor nem sikerült megfelelnem. Félév végén mondta is Bagossy, hogy zörög a vészcsengő: ha így folytatom, akkor viszontlátásra. Azt is mondták, hogy nem a munkámmal van a baj, hanem a hozzáállásommal. Kisördög voltam, a félelmeim és a démonjaim miatt igazi kis mizantróppá váltam. Belekötöttem mindenbe, szakmai és emberi dolgokba egyaránt. Ha megnéztem egy előadást, nem arról beszéltem, mi benne a jó, hanem arról, hogy mi a rossz. A kritikus hajlamom később is megmaradt, de könnyebben meglátom valamiben a jót, és fontosabbnak is tartom. Szilárd értékrenddel érkeztem az egyetemre, és büszke vagyok rá, hogy ezt nem vesztettem el. Csak a hangsúlyok kerültek máshová. Az egyik félelmem az volt, hogy itt meg akarnak minket változtatni. És noha nem ez történt, az elején én minden dologban a hátsó szándékot kerestem. Üldözési mániám volt" - mesélte Szabó Sebestyén László.
Fotó: Éder Vera/SzFE
Az értékrendről szülva elárulta, a színházban valamilyen ősi gondolkodást, komoly titkokhoz való útmutatást keresett. "Sokszor neveztek lilának. Néha még most is. Nem voltam kíváncsi olyasmikre, hogy például ki hogyan old meg egy-egy szerepet, nem érdekelt a technika, a trükkök, a fogások. Azt gondoltam, hogy 'komoly' előadásokban nincs helye nevetésnek. Aztán eljött a harmadik év, és félévkor át kellett vennem A viharban Ferdinánd szerepét Nagyhegyesi Zolitól. És ott, az Örkényben megértettem, máshogy van ám ez, bonyolultabb ez. Bagossy mindig hangsúlyozta, hogy milyen fontos az ellenpont. Mióta megértettem, mi ez, próbálok figyelni erre. Keresem is. Legyen egy kis fehér a feketében és fordítva. Mert az egyik miatt látom a másikat" - fogalmazott a színész.
A fiatal alkotó arról is beszámolt, hogyan találták meg egymást ifj. Vidnyánszky Attilával, a Liliom rendezőjével (az előadást novemberben mutatta be a Budaörsi Latinovits Színház). "Az első közös előadásunkat, az Athéni Timont egy hosszú próbafolyamat előzte meg. Akkor alakult ki közöttünk ez a barátság, és jól dolgoztunk együtt. Szoros lett a kapcsolat a csapatban, összekovácsolódtunk. A hajnalig tartó próbák alatt rengeteget nevettünk, közös történeteink lettek, dühösek is voltunk, utáltuk is egymást a fáradtságtól, volt, hogy úgy éreztük, hogyha még egyszer visszamegyünk egy részre, abba belepusztulunk. Igazi, felejthetetlen munka volt. Aztán nagyon jó előadás lett, sokat utaztunk vele, és a rendkívüli helyzetek még jobban összehozták az embereket. És, hogy Patkós Marcit idézzem, azt csinálunk benne, amit akarunk. Amikor bemutattuk, négy dolgot csináltam egyszerre. Akkor dolgoztunk Mundruczóval egy vizsgaelőadáson, amiből végül csak egy munkabemutató lett, végig bent voltam a térben, és sok szövegem volt; akkor kerültem be a Bernhardi-ügybe az Örkényben; és akkor csináltuk a Solarist is Dékány Barnabással. Ez egy kemény időszak volt - de engem ez motivál, keresem az ilyen helyzeteket. Szeretem, ha reggeltől estig dolgozni kell, ha szükség van rám és próbára tesznek" - vallja Szabó Sebestyén László.
A színész az Örkényben tölti gyakorlati félévét, de még nem tudja, hogy szeptembertől mit csinál majd. "Régebben néztünk egy Zárórás interjút Bagossyval, amiben azt kérdezik tőle, miért pont akkor és ott rendezett, ahol, mire azt válaszolja, hogy általában hívják valahova, és akkor csinál valamit. Ezen utána sokat poénkodtunk, szállóigévé vált nálunk. Most pedig vagyok valamilyen, dolgozok valahogy, és én is oda megyek, ahova hívnak" - tette hozzá.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.