Borbély Szilárd 2014. február 17-én a Művészetek Palotája Literárium-sorozatának vendégeként válaszolt Jánossy Lajos kérdéseire. Két nap múlva az író elhunyt.
A Müpa nyilvánossá tette az est teljes hangfelvételét, amelyben szó esik többek között pályakezdésről, komoran befelé figyelő hangról, a test problematikájának szövegbe emeléséről, a színházszerű és líra szövegek határáról, és a Nincstelenekről. (A felvétel itt érhető el, a teljes anyaghoz regisztráció szükséges.)
Literárium, 2014. február 17. (fotó: litera.hu)
Részlet a beszélgetés beszámolójából:
(...)
A személyes érintettség miatt Jánossy Lajos tapintatosan kérdez, figyelem, hogyan próbál egyensúlyozni személyes és személytelen között. Nem véletlen, hogy a kötet középső, Ámor és Psziché-szekvenciákat tartalmazó ciklusára tereli a szót. Mert talán itt lehet leginkább távolságot tartani a tragédiától. Angelus Silesiusról hallunk mint ihlető forrásról, aki a szentet és a profánt (a profánon kívül esőt) kísérli meg összeegyeztetni költészetében, az antik mitológiát a keresztény vallással. Ezt a módszert követte Borbély is a Halotti pompa középső álszonettjeiben, amelyeket modern-archaikus verskísérletekként értelmez. Jánossy eltávolító, elsősorban az irodalmárokat érdeklő, hosszú kérdésére Borbély már csak egy igennel felel. Látszik, hogy bezárult, nem tud figyelni.
A Nincstelenek kapcsán hárítja az önéletrajzi ihletettség kérdését, és pár mondatban az individuális utakat meghaladó emlékezetről, a személyesen túliról, az emlékezés történetéről vall. (...) (Forrás: litera.hu)
konyves.blog.hu, litera.hu, szinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.