"Kaposváron megfejthetetlen kohézió működött" - Khell Zsolt díszlettervező válaszolt

Az alkotót, aki elnyerte Az év díszlettervezője címet, a 168 Óra kérdezte.

A 168 Óra cikkéből:

A Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára a Radnóti SzínházOresztész és az Örkény Színház e föld befogad avagy számodra hely című előadások díszleteiért vehette át Az év díszlettervezője 2015 díjat a Magyar Látvány-, Díszlet- és Jelmeztervező Művészek Társaságától.

"Érettségi után az Iparművészetire és a Műegyetem építész szakára sem vettek fel. A műszaki főiskola sokaknak jelentett menekülő-útvonalat a katonaság elől, s talán pontszámaim miatt kerültem a mélyépítőkhöz. Egy évfolyamra jártam Hegyi Árpád Jutocsával, aki onnan jelentkezett a Színművészeti rendező szakára. Megkért, készítsek vázlatokat vizsgafeladatához, Németh László Széchenyi című darabjának részletéhez. Akkoriban annyit tudtam a műfajról: a színpad egyik oldalán ülnek a nézők, a másik be van rendezve. Különben övön alulinak éreztem a kérést, mert addigi élményeim alapján nem szerettem az akkori, többnyire elavult formavilágú színházat, a tét nélküli, maníros, érdektelen kérdésekről hablatyoló polgári színjátszást. Ám Hegyi Árpád Jutocsa újító módon igyekezett fellépni. Főiskolás korában is dolgozott velem, majd már végzett rendezőként elhívott Debrecenbe, Miskolcra, Egerbe" - mesélte Khell Zsolt.

Fotó: nol.hu

Az alkotó 1986 és 2009 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. "A kaposvári társulat 'mindent vitt' akkoriban. Megfejthetetlen kohézió működtette. Vibráló előadásaik igazi problémákkal foglalkoztak, és még a mesejátékokban is érzékelhető volt a fennálló rendszerrel való szembeszegülés. A kritikai attitűd. Minket ugyan nem üldöztek, bár apám nem könnyen egzisztált önálló iparművészként fix munkahely nélkül. A lényeg: még a zalaegerszegi színháztól is átjártunk Kaposvárra előadásokat nézni. Egyik ismerősöm ott játszott, ő hozott össze Mohácsi Jánossal, aki tervezőt keresett" - emlékezett Khell Zsolt, hozzátéve: Mohácsiban az fogta meg, hogy az ellenzéki színházon belül is ellenzéknek számított. "Feszegette a határokat, hiszen a színpadi innováció csak abból indulhat ki. A színház szempontjából nagyon egészséges, ha egy színházcsináló valami ellenében próbál gondolatokat fogalmazni" - hangsúlyozta.

Arra a kérdésre, mennyi szabadsága van egy díszlettervezőnek, így felelt: "Ez alkalmazott műfaj, persze szituációtól is függ a mozgástér. Megeshet, a rendezőben még nem teljesen álltak össze a látvánnyal kapcsolatos elképzelések, de a határidők miatt már készíttetni kell a díszletet. Akkor erősebb a beleszólásom. Azt is élvezem, ha egy rendezőnek markáns elképzelései vannak, és azt kell továbbfejlesztenem, kibontanom. Vagy azoknak kell ellentmondani. De minden esetben szeretem "körülolvasni" az adott darabot, megismerni a kort, a szerző más műveit is."

Khell Zsolt az interjúban elárulta, megszenvedte kaposvári távozását. "Akkor rúgattam ki magam, amikor Schwajda György érkezése után nem írtam alá egy munkavállalók számára hátrányos nyilatkozatot. Utóbb külsősként még dolgozhattam, de nyilvánvaló volt számomra: a ránk kényszerített helyzetben nem tudunk már összezárni, sem egységesen továbbvinni a színházat. Valójában már akkor éreztem, hogy a történetnek vége lesz, amikor - még Schwajda érkezése előtt - arról esett szó: Znamenák István és Mohácsi János viszi tovább a színházat. Ezért is 'erőszakoltam rá' Rusznyák Gáborra, aki akkoriban rendezte ott a Három nővért, hogy csináljuk meg díszletnek a kaposvári vasútállomást. Ahová egyszer mindenki megérkezett, és amely a búcsút is jelképezte."

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.