Bereményi Géza írót, a Thália Színház igazgatóját a jozsefvaros.hu kérdezte.
"A Teleki tér meghatározó élménye életemnek, később is több helyütt laktam Józsefvárosban, és felnőttként is gyakran visszajárok ide. Életem első éveiben a Teleki tér 9. szám alatt éltünk: egy körülbelül tíz, szoba-konyhás lakásból álló épülettömb volt udvarral, egy kis virágágyással és egy ecetfával. Nagyanyám az I. világháború idején jött fel Nagybányáról a nővére után, aki a Lujza utcába ment férjhez. Náluk lakott egy darabig, reggelente, munka előtt a Lujza utca és a Teleki tér sarkán árulta portékáit – ahogyan mesélte – eleinte zsebkendőről, majd lepedőről. Később pedig egy standot vett magának a Telekin. Nagyapám 1919-ben zabot venni jött föl Budapestre Nagykáta környékéről, ahol az apja ménesgazda volt. Odament nagyanyám standjához, és megkérdezte: mennyi a zab? A választ követően visszakérdezett: és mennyi az, aki árulja? Nagyanyám erre nevetgélni kezdett. Este elmentek mozgóba, azaz moziba, és nagyapám ott is maradt a Teleki téren" - mesélte Bereményi Géza.
Fotó: jozsefvaros.hu
"1949-ben diftériajárvány volt Budapesten, amit én is elkaptam, már lemondtak rólam az orvosok. Nagyapám, Bereményi Sándor, kivásárolt a halálból egy kiló arannyal. Egy fül-orr-gégész orvosnak adta, aki megmentette az életemet gégemetszéssel, Szolga Jánosnak hívták. Ez is benne van a filmben, amelyben egyébként szinte minden valós alapokon nyugszik. Nem titok, az Eldorádóban Eperjes Károly alakította Monori a nagyapám. Igazi kereskedő volt: anyagias, szerette a pénzt, tudta tartani, ugyanakkor rendkívül gőgös, rátarti is volt. A nagyanyám nagyon vallásos asszony volt. Tőle tanultam meg, hogy háromféle ember van: aki úgy születik, hogy mindenben látja Isten jelenlétét, illetve aki szerint nincs Isten, hiszen személyesen nem találkozott vele. A harmadik a kereső. Nagyanyám azt mondta: én kereső vagyok" - emlékezett a Thália direktora.
Bereményi Géza nemrég megjelent Versek című kötete kapcsán elmondta: "A filmeseknek nem voltam elég filmes, az íróknak nem voltam eléggé író, és igen, most már költő is lettem. A minap taxiba szálltam, a sofőrrel elkezdtünk beszélgetni. Amikor a sofőr megtudta, hogy most jelent meg a verseskötetem, furcsa ábrázattal végigmért, majd megkérdezte: maga költő? A pillantásából átsütött: szerinte nem vagyok normális. Mintha tartott is volna tőle, hogy valami őrültséget csinálok."
A 70. születésnapját ünneplő művész elárulta, az "önéletírásán" dolgozik, a tervek szerint év vége felé lesz kész vele. "Amikor nem a Thália Színház ügyeit intézzem, írok. Teljesen lefoglal az írás" - tette hozzá.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.