A Sín Kulturális Központ egyike azoknak a produkciós házaknak, melyek nélkül sok trafós – vagy máshol futó kortárs tánc – előadás nehez tudna megvalósulni. Annak kapcsán, hogy a Trafóban januárban ismét látható volt a Point of You vagy a komoly nemzetközi sikereket is elérő Nyúzzatok meg c. előadás is, amely a Sín segítségével valósult meg, Rácz Anikó, a Sín nemzetközi kapcsolatokért felelős munkatársa mesélt a Trafó blogon.
Rácz Anikó
Az interjút a Trafó bocsátotta rendelkezésünkre.
A Trafó blogját itt érhetik el!
A külföldön már ismert produkciós házak működését a projektalapú gondolkodás elterjedése hívta életre itthon is. A gazdasági világválság óta jellemzően mindenhol kevesebb a kultúrára költhető pénz. Ahogyan nehezebb lett hosszú távon és stabil keretek között gondolkodni, kialakultak a kötetlenebb, projektre szerződő működési formák. Különösen jellemző ez a kortárs táncra, ahol „sokkal kevésbé jellemző a társulatépítésben való gondolkodás és a szakma is nemzetközibb” – magyarázza Rácz Anikó.
Valahol Európában
„Vannak, akik külföldön dolgoznak, de nem szeretnének hosszan kint maradni. Tapasztalatszerzés vagy pénzkeresés céljából egy-egy nagyobb társulathoz, egy-egy projektre elmennek dolgozni, aztán hazajönnek. A magyar táncosok keresettek, nagyon jók technikában és gondolkodásban is" - teszi hozzá.
A Sín korábban elsősorban ingyenes próbahelyként működött, de a lehetőségek szűkülése óta kialakult az igény, hogy egyéb szolgáltatásokkal és együttműködésekkel is támogassa a művészeket. „Organikusan alakult így. Sokat dolgozunk együtt a Trafóval és más befogadó helyekkel. A Trafó igyekszik egyre több fiatal koreográfust bemutatni, egy előadás létrehozásához pedig elengedhetetlen az adminisztratív bázis.”
A Sínben állandó bérlők mellett a fennmaradó időben a próbatermeket ingyen használják a független alkotók. „Van három nagy tánctermünk és egy kisebb színházi próbatermünk is. Hatalmas kör jár hozzánk. Kapacitás függvényében, de elég szabadon engedjük be az alkotókat.” A Sín Nálunk próbál(t) listáján tényleg alig találni valakit, aki ne lenne ismert a magyar kortárs művészeti térben (például a Forte, a Hodworks, Frenák Pál, Góbi Rita vagy Gergye Krisztián társulata, és olyan a Trafóból ismerős független alkotók, mint Vadas Zsófia Tamara, Dányi Viktória, Molnár Csaba, Vass Imre). A próbahelyszín biztosításán túl egy szűkebb kör számára a Sín szakmai támogatással is segít: a művészekkel közösen gondolkodnak, pályáznak, helyszínt keresnek, használják az egyre erősebb európai hálózatukat, képzésekre adnak lehetőséget, nemzetközi fesztivált fogadnak be.
„Egyre inkább látjuk, milyen jól működik a nemzetközi hálózatunk – be tudjuk mutatni a művészeinket és támogatókat, partnereket tudunk találni nekik. Jó hírünk, hitelünk van, ezért ajánlhatunk tovább előadásokat. Ez azt jelenti, hogy ha például egy koreográfus darabját egy turné során valahol már szerették, akkor az ő következő, akár másfél év múlva érkező premierjéhez is találhatnak ugyanabban a környezetben partnert. Mikor az egyiket bemutatjuk, a másikról is tudunk beszélni.”
Molnár Csaba például a Nyúzzatok meg csehországi meghívása nyomán készül épp prágai koprodukcióra. „A projektalapú gondolkodásban az is fontos, hogy nincsen semmilyen kizárólagosság a művészek között és köztünk. Ha valaki úgy érzi, egy újabb projektje másnál jobb helyen lesz, azzal nincsen semmi gond. Mi sem tekintjük kötelességünknek, hogy egy művész minden munkájához mi adjuk a produkciós hátteret.”
Valaki kezében ott a piros gomb
A Trafó által is bemutatott fiatal művészek pár éve jellemzően együttgondolkodással alakult munkákat hoznak. Itt nincsen klasszikus nagystruktúra, mindenről döntő koreográfus és végrehajtó táncos. „Azt nem mondanám azért, hogy nincsenek koreográfusok. Nem hierarchizált módon dolgoznak, de a Nyúzzatok megen és a Point of You-n kívül eddig mindegyik produkciónknak volt művészeti vezetője. Dányi Viktória fogalmazta ezt meg jól még a City kapcsán. Az is kollektív munka volt, de ahogy ő mondta, az ő kezében volt a piros gomb. Azt, hogy ezek az alkotók közösen dolgoznak, az élet is így hozza – emberileg is közel állnak egymáshoz. Nem egy akár korban idősebb mester hívja őket maga mellé dolgozni. Így kiegyenlítettebb viszony alakul ki köztük. Ez a generáció együtt nőtt fel.”
Ennek a trendnek része az ideológia, de logikus és praktikus okai is vannak. „Kisebb produkciókról van szó. Három-négy fiatal összeáll és megpróbál a munkának megfelelő művészeti és produkciós környezetet találni. Az előadások látványvilágát is sokszor ők találják ki. A produkció kisebb volumene is magával hozza a közös döntéseket.”
Rácz Anikó azt mondja, a jövőre nézve a legjobb az lenne, ha biztonságban lehetne dolgozni. „Mészáros Mátéval most például 2017 őszére tervezett premiert készítünk elő, de fogalmunk sincs, mi lesz a Sínnel 2017-ben.” A távlati tervek között van a belső forgalmazás megoldása is. „Magyarországon nehéz a kortárs tánc piaca. Örülnénk, ha nem kizárólag Budapestre koncentrálódna a műfaj, és a vidéki nézőkhöz nem csak fesztiválkörnyezetben jutna el. Egy produkciónak nehéz fennmaradnia, ha a pesti hat-tíz előadás után már nem tud hova elmenni Magyarországon.”
Szerző: bn / Trafó blog
Az interjút a Trafó bocsátotta rendelkezésünkre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.