Horváth Csaba rendező-koreográfust, a Forte Társulat vezetőjét az Origo kérdezte.
"Én egyszerűen mindig keresem a fizikum eszköztárát, és megpróbálom ezt a lehető legizgalmasabb módon felhasználni. De minden azon múlik, minderre mennyire tart igényt az anyag. Ezt kitapasztalni olyan, mint folyamatosan aknamezőn sétálni. De ez izgat engem, talán azért is, mert
a testtel való foglalkozás zsigeribb, mint a hagyományos értelemben vett színészmesterség, és kevesebb manírt, teatralitást igényel. A testtel nehezebb hazudni. Lehetséges, de hamarabb lebuksz. Mindenesetre a békesség kedvéért nekem a jelzők nélküli színház a legszimpatikusabb. Leginkább a fizikai színházat érzem találónak. De ez a kérdés túl van dimenzionálva: senki ne gondolja, hogy a műfajteremtés motivál engem vagy a színészeinket, nem pedig az, hogy előadásokat hozzunk létre. Hogy ezeknek az előadásoknak része a mozgás vagy a testtel való megnyilvánulás, az számunkra természetes, de egy pillanatig sem gondolom, hogy ez misztikusabbá tenné az adott jelenetet vagy produkciót. Ha a mozgás jelen van a klasszikus színház eszközei mellett, attól semmi nem lesz különlegesebb vagy eredetibb, és ettől még bármi lehet jó és rossz is" - mondta Horváth Csaba.
Fotó: Kovalovszky Dániel,168 óra
Arra a kérdésre, hogy tudatosan használja-e az előadásaiban a szélsőségeket, akár a test sanyargatását, Horváth Csaba így felelt: "Ez műhelytitok, de valójában soha nincs szó sanyargatásról, csak olyan a hatás, mintha a színészek sanyargatva lennének. De soha semmi nem fáj jobban senkinek, mint amennyire az normális egy táncosnál vagy egy olyan melósnál, aki igénybe veszi a fizikumát a munkához. Nincs szadizmus, nincs szándékos határfeszegetés, nem azt akarom tudni, vajon Krisztik Csaba vagy Nagy Norbi bírja-e még ezt vagy azt is. Az lehet, hogy egy-egy jelenet ilyen hatást gyakorol a nézőre, de ez jó: a test használatával ezt is el lehet érni. Annak a fizikai munkának, amit a néző lát, a lélekre kell hatnia. A szándék az, hogy a fizikum megerősítse egy karakter drámáját, groteszkségét, vagy éppen humorát. De ez nem egyenlő azzal, hogy a színésznek fájjon bármi is. Nem szabad beleesni abba a hibába, hogy meghatódunk a saját óriási teljesítményünktől, és aztán úgy maradunk, azt gondolva, ez az 'igazi' színház."
A Forte Társulat vezetője az interjúban leszögezte: "Én sosem voltam tűzközelben, sosem kuncsorogtam olyan helyeken, ahol pénzeket osztottak, így mindig távol tartottam magam az ilyen ügyektől. De most csúnyán bejött ebbe a szakmába is a politika. Ilyen szempontból talán még a független színház vigyáz leginkább a függetlenségére. Aki komolyan csinálja, amit csinál, az nem hagyja magát tönkrevágni. Tehetség vagy képesség hiányában nyilván jobban él az ember azokkal az eszközökkel, amiket a politika felkínál: ha lojális vagy, kapsz, ha nem vagy lojális, nem kapsz. Művészi tartás kérdése, hogy ki folyamodik ehhez, és ki az, aki elzárkózik az ilyen lehetőségektől. És ez nem korfüggő."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.