A Maladype Színház 2011-ben indította el Crossroads/Keresztutak elnevezésű programját. A projekt célja bemutatni olyan művészeti irányzatokat, színházakat és műhelyeket, melyek a kulturális innovációt, nyelvi sokszínűséget és a közönség közötti kapcsolatépítést erősítik az országok között.
Az európai független színházakat összefogó együttműködési hálózat lényege a kulturális sokszínűségek és a kultúrák közötti párbeszédek találkozópontjának kiépítése.
Mi is az a Keresztutak programsorozat?:
A program keretében 2011-ben az Ex Ponto Nemzetközi Előadó-művészeti Fesztivál meghívására a Maladype Platonovja vendégszerepelt Ljubljanában a Mini teater-ben. A bukaresti Teatrul Act Amália sóhaja (Amalia respira adânc) című, számos díjat elnyert monodrámáját a Maladype látta vendégül a Merlin Színházban, később Balázs Zoltán Übü király-rendezése a román színházi élet meghatározó alkotóműhelyében került bemutatásra. 2012-ben a ljubljanai Mini teater: Ma és Al (Ma and Al) című előadását a Maladype Bázisán láthatták a nézők. 2013-ban A Teatro Potlach és az Eugenio Barba által vezetett I.S.T.A. (International School of Theatre Anthropology) együttműködésével rendezték meg a Róma melletti festői szépségű városkában, Fara Sabinában, az Intercultural Festival Laboratory of Theatre Practices-t (Színházi Gyakorlatok Interkulturális Laboratóriumának Fesztiválja). Balázs Zoltán és a Maladype három színésze Pino Di Buduo, a Teatro Potlach vezetőjének meghívására érkezett a Fara Sabinai rezidenciára. Még ebben az évben a Teatro Potlach Hurrikánok (Urigani) című előadásával mutatkozott be a Maladype közönsége előtt.
A Maladype Színház Crossroads/Keresztutak programsorozatának keretén belül február 19-én 19.30-tó a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az
Urbán András Társulat Urbi et Orbi című előadása látható a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Padlásán.

Az alkotók gondolatai az előadásról:
„Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság. Az előadás alapvetően az ún. Pilinszky-mitológia szimbólumrendszerét tekinti fundamentális nyelvezetének, mely térbeli megnyilvánulás és történés irányába leképzett színpadi akcióelemek sajátos, úgy Pilinszkyre, mint az alkotókra jellemző, önálló, egyedi színházi nyelvi struktúraként valósul meg. A darab nyilvánvalóan alkotóinak világról és művészetről szóló mondanivalója, abban a pillanatban, amikor is az ember nyíltan, a bejárt út után, a bejárt útról, az emberekhez fordul. Állapot, artikulálatlan formában. A tiszta megszólalást megelőző purgatórium. Az előadás nem a szentségeket fogalmazza, véleményezi, azonban a szentség, mint a szent viszony színházi fogalmát kutatja. Pilinszky a szög bekalapálásának művésze.
A látvány megvalósulása, azaz az akció kizárólag látványként való megjelenítése, megteremtése az előadás alapvető nyelvi eszköze. A tér a mise tere, és ugyanakkor a haláltábor vonataié, pokol és menny. Egy családi asztal, egy üres csatatér.”
Az előadás 18 éven aluliak számára nem ajánlott.
| Urbán András tizenhét évesen alapította első önálló színházi és irodalmi alkotóműhelyét szülőhelyén, Zentán, amelyben szerzőként, rendezőként és színészként volt jelen. Később Keszég Lászlóval létrehozták a színházat specifikus, ám mégis összművészeti, ideológiai akciónak definiáló AIOWA csoportot. Az Újvidéki Művészeti Akadémián a kilencvenes évek első felében megszakította tanulmányaimat és a színházi munkáit, 2000-ben szerzett diplomát Boro Drašković rendező osztályában, 2000-ben diplomát szerzett. Ezután a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban kezdett rendezni és az Urbán András Társulatában is készített előadásokat. 2006 tavaszától a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, munkáit Magyarországon és külföldön is bemutatták. |
