Csányi Sándor: „Figyelünk, hogy olyasmit találjunk, ami nincs a szomszédban”

A Thália Színház művészeti vezetőjét a 7óra7 kérdezte.

A 7óra7 cikkéből:

A Thália legújabb bemutatója, a Sebestyén Aba által rendezett Amerikai bölényről Csányi Sándor elmondta, nem egy klasszikus vígjáték, hanem egy mélyebb, társadalomkritikusabb darab. "Ilyen értelemben a korábbiaknál izgalmasabb vállalásról van szó, miközben persze ez egy szórakoztató, vicces előadás. Három szeretnivaló kóklerről szól: három kisegérről, akik elefántoknak próbálnak látszani. Annak ellenére, hogy amerikai darabról beszélünk, nagyon magyarnak érzem ezt a történetet: olyan, mint amikor mi, magyarok, gengszterfilmet akarunk csinálni" - tette hozzá.

Fotó: Thália Színház

A színház műsorstratégiájáról szólva elmondta: itt egy hosszú távú stratégiáról van szó. "Amikor kineveztek a Thália művészeti vezetőjének, azt gondoltam, az elsődleges szempont az, hogy legyen a Tháliának egy arculata, legyen egy saját közönsége, akik idejönnek, és tudják, hogy itt mit láthatnak. Egyszerűen be kell csalogatni a nézőket, és ezt úgy lehet a legjobban elérni, ha az ember megpróbál igényesen szórakoztató, kommersz darabokat csinálni, amelyeket mindenki megért, mindenki szeret. A Thália fölvállaltan szórakoztató színház, nem pedig egy művészszínház" - nangsúlyozta Csányi Sándor.

"Ez egy szórakoztató színház; az elsődleges feladat az, hogy megtöltsük a nézőteret. Nekem nincs olyan fajta küldetéstudatom, mint többeknek más színházaknál: nem érzem azt, hogy nevelnünk kellene a nézőket. Szerintem a Thália nagyon jó úton jár: kialakult egy stabil nézőközönsége, repertoárja, és most már kialakulóban van egy stabil rendezőgárdája is. Valóban színházformája lett az egésznek" - fogalmazott a művészeti igazgató.

Arra a kérdésre, hogyan tanult meg filmen játszani, Csányi Sándor így felelt: "Szász János tartott nekünk egy kurzust a főiskolán, amikor még csak másodikos voltam, és megkérdeztem tőle, hogy tudok-e úgy fejlődni, hogy leteszek egy kamerát, fölveszem, és visszanézem magamat. Mire ő azt mondta, nem az a lényeg, hogyan nézel a kamerába, hanem hogy vészhelyzetben tudsz-e filmezni. Annak, hogy leraksz otthon egy kamerát, semmi köze nincs ahhoz, hogy van tizenöt percünk, hogy fölvegyük a jelenetet, ott áll nyolcvanöt ember, fúj a szél, mennek az utcán, valaki beleköhög, a másik nem figyel, és még sorolhatnám. Ezt csak úgy lehet megtanulni, hogy gyakorlod. Szórakoztató látni a fiatalokat, ahogy hülyeségeket csinálnak, mert pontosan azokat a hibákat követik el, amiket én elkövettem. Fiatalon nem értettem, az idősebb kollégák miért nem szólnak nekem, de aztán rájöttem, hogy ezeket nem lehet megúszni. Nem lehet úgy megtanulni biciklizni, hogy el ne essen az ember."

A teljes interjú itt olvasható.