Elhunyt Psota Irén, a Nemzet Színésze

 

Psota Irén pályájáról:

Budapesten, a Mária Valéria-telepen, nagyon szegény családban született 1929. március 28-án, apja alkalmi munkákat vállalt, anyja mosónő volt. Kislány korában apáca vagy orvos szeretett volna lenni, de amikor az önképzőkörben szavalni kezdett, már tudta, hogy hivatása a színészet. 1948-ban vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol osztálytársa volt többek között Berek Kati, Szemes Mari, Soós Imre és Horváth Teri. A felvételi vizsgán tanárainak csak egy gondjuk volt: morva eredetű nevét akarták könnyebben kiejthetőre változtatni és a Posta Irén formát javasolták neki. Mivel végzése után a kritikusok is többször belekötöttek nevébe, rövid időre édesanyja nevén, Dávid Irénként szerepelt, de aztán visszavette eredetit, bízva abban, hogy a közönség így is meg fogja jegyezni. Neki lett igaza.

Diplomája megszerzése után, 1952-ben a Madách Színházba került, ahol pályakezdőként olyan színészóriásokkal játszhatott együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Sulyok Mária és Gábor Miklós. 1980 és 1982 között a Népszínházban, majd 1989-ig a Nemzeti Színházban játszott, 1990-ben visszatért a Madáchba.

Első kiugró sikere Brecht Kurázsi mama című drámájában a néma Kata szerepe volt, alakításába annyira beleélte magát, hogy noha egy szót sem kellett szólnia, estéről estére berekedt (később a címszerepet is megformálta). Sokoldalú, nagy formátumú színésznővé érett, drámai erővel jelenítette meg a tragikus hősnőket éppúgy, mint a zaklatott lelkű asszonyfigurákat vagy a szélsőségesen groteszk alakokat, példa erre Gruse (Brecht: Kaukázusi krétakör), Yerma (Garcia Lorca), Serafina (Tennesse Williams: A tetovált rózsa) vagy Margarida asszony Athayde monodrámájában. A Madách Kamarában több mint százszor játszotta el a Roncsderby című monodráma társtalan asszonyának szerepét, ugyanazon este prózával és dallal is elkápráztatva a közönséget.

A musicalek világában is otthon volt, imponáló ének- és tánctudását legemlékezetesebben a Hello, Dollyban bizonyította. Búgó, erotikusan talányos hangon számtalan sanzont és csacska dalocskát varázsolt slágerré (Én mellettem elaludni nem lehet, Engem nem lehet elfelejteni, Két kicsi kecske, Tibi, te bitang). Major Tamás oldalán a butuska Lujzaként évekig állandó szereplője volt a rádiókabaréknak és a bohóc szerepköre sem volt idegen tőle: Ruttkai Évával alkotott párosuk hatalmas sikert aratott. Rajzfilmek szereplőit is szinkronizálta, az ő hangján szólalt meg a Frédi és Béni Vilmája vagy Kotkoda a Kukori és Kotkodában.

A főiskolán szeretett bele Makk Károly későbbi filmrendezőbe. Makk Károly később azt mondta róla, hogy senki nem sejtette, hogy Psota Irén mennyire szegény családból származik, annyira elegáns jelenség volt. Neki is csak akkor lett világos, hogy a színésznőnek emnnyire nehéz gyerekkora volt, amikor összejöttek. „Akkor derült ki, hogy ez egy Tömő utcai lány. Hogy nem látszik rajta semmi, ami külvárosi. Olyan elegancia áradt belőle, testi és lelki, hogy az hitetetlen” – mesélte a rendező a XXI. század riportjában.

A rendező később egy másik színésznő miatt elhagyta, de a közös munkának ez nem vetett véget. Együtt csinálták például a Ház a sziklák alatt-ot 1959-ben. Púpos Tera szerepe nagy sikert hozott a színésznőnek, és ennek a filmnek a forgatása során kezdett az énekléssel foglalkozni. „Hát édesem, este levettem a púpomat, és elmentünk mulatni Badacsonyba. Itt fedeztek fel: a következő filmben bárénekesnőt játszottam, ennek a címe volt a Felfelé a lejtőn. (...) Akkor volt a legtöbb férfi az életemben. Sündörögtek körülöttem, amikor púpos voltam” – mesélte erről az időszakról. Nagy slágerek fűződnek a nevéhez, a Tibi-tangó, az Énmellettem elaludni nem lehet vagy a Két kicsi kecske. Három lemeze is megjelent. 

Psota Irén sokat szerepelt a rádiókabaréban és szilveszteri műsorokban is. „Minden csak később hat az emberre. Ha Júliát akarsz eljátszani, akkor nem tudod egy nagy szerelemből éppen kiábrándulva alakítani. Csak egy létráról állva, felülről letekintve, egy idő elteltével lehet ezeket az érzéseket a művekben visszaadni. Nem lehet egy az egyben érzelmeket játszani, csak egyfajta rálátással. Minden benned van, benned lesz, rétegezetten, minden amit kaptál egy életben, akár rosszat, akár jót, akár szépet, akár csúnyát. Egyetlen pillanatot sem lehet kidobni az ablakon. Egyetlen kapcsolatot sem, még a legrövidebbet sem, még akkor se, ha az nem volt olyan szép, nem lehet kidobni a szemétbe, mindent be kell gyűjteni. Ettől vagyok én oly gazdag” – mondta a színjátszásról.

Művészi munkásságának elismeréseként 1959-ben és 1962-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1976-ban lett érdemes, 1982-ben kiváló művész, a Kossuth-díjat is két alkalommal kapta meg: 1966-ban és 2007-ben. A Halhatatlanok Társulatának 1996 óta volt tagja, 2000-től a Nemzet Színésze kitüntető cím birtokosa volt. 2009-ben Prima-díjas és Gundel művészeti díjas lett. 2014-ben Budapest díszpolgárává avatták.

1996-ban a Kossuth-díjas rendező, Vámos László emlékének megőrzésére díjat alapított, amelyet évente osztanak ki.
    

Önéletrajzi kötete a Szerelmeim, szerepeim és a szemtanúk, ezt követte a PSOTA, majd a Csak a halálom előtt olvasható el, de siess (2008) című könyve. Hangját számos lemez őrzi, válogatott slágereiből összeállított CD-je 1999-ben került a boltokba. Farkas Gábor Gábriel 2014-ben megjelent szólólemezén együtt éneklik a Szerelemhez nem kell szépség című régi slágert.
   

 2009-ben, 80. születésnapján nagy ünnepséggel köszöntötték. Fotókiállítás nyílt róla a Madách Színházban, többek között Szirtes Tamás, Müller Péter, Törőcsik Mari, Garas Dezső és Tordy Géza gratulált a kerek évfordulóhoz. Előadta önálló estjét is. „Nos, az az estem nem úgy sikerült, ahogyan akartam. Győzködtek, megdicsértek, de én tudom, hogy nem voltam igazán jó. Viszont utána volt még egy estem, és az annyira jól alakult, annyira sikerült mindent kiadni magamból, hogy a végén úgy éreztem, hogy »na, ezzel abba is kell hagynom«. Elég volt” – mondta erről később.

Psota Irén az életét csak a színpadon tudta elképzelni, ahol nem játszott, hanem saját bevallása szerint "élt". Egyszer arra kérdésre, hogy ha eltiltanák a pályától, milyen foglalkozást választana, azt felelte: a színésznőit. Mindent óriási szenvedéllyel csinált, mindig aktív volt, egyszer azt nyilatkozta: "Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja, mi lesz a fejfámra írva? Meghalt, mert ráért."
    

Nem sokkal nyolcvanötödik születésnapja előtt szívinfarktussal kórházba került, az utóbbi időben egyre többet betegeskedett. Szívelégtelenség következtében, álmában érte a halál.

Psota Irénről saját szavaival:

Várakozás: Nem bírnék egy percig nyugton maradni. A tétlenség számomra egyenlő a halállal. Képtelen vagyok várakozni. Ha valaki elkésik a randiról, engem már nem fog ott találni. Minden percet hasznosan kell élnem. Tudja mi lesz a fejfámra írva? „Meghalt, mert ráért”.

Vulkán: Képletesen szólva: ha belém dobnak egy érmét, azonnal dolgozni kezd az agyam. Kapcsolok ide, oda, amoda. S az a legnagyobb hibám, hogy mindent komolyan veszek, s a végletekig fel tudom magam húzni. Nem állítom, hogy bizonyos esetekben nem vagyok triviális, de hát ki kell adnom valahogy a mérgemet. (…) Néha úgy kitörök, mint egy vulkán. Dől belőlem a forró láva. Mindent óriási energiával csinálok, különben nem volna értelme. Engem a szerelmek, sikerek, kalandok, az őrültségek, a lángolások éltetnek. Meghalok és újjászületek. Mennybe megyek, aztán a pokolba. A végletek embere vagyok. Két végén égetem a gyertyát.

Boldogság: Egyszer megjegyezte valaki, milyen rosszkedvű vagyok. Azt válaszoltam, hogy én is ember vagyok, miért ne lehetnék szomorú. A boldogság nem valami globális jelenség. Élvezem a napsütést, szeretem a virágokat, örülök a kutyámnak. Apró örömökből áll össze az egész.

Hármas: (2008ban) A hármas szám mindig fontos volt az életemben, három férjem volt, három kutyám, és ez most a harmadik könyvem. '87-ben jelent meg a Szerepeim, szerelmeim és a szemtanúk, aztán a 2004-es albumnak egyszerűen csak Psota a címe, most pedig ez a kötet. „Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!” a címe. Hogy miért született? Királynő voltam, ez a könyv a koronám, mondhatnám, amint egy korábbi címötletben meg is fogalmaztam. Életem legszebb időszaka volt ez, ha a fejfámra azt írnák, hogy élt egy évet és három hónapot, az életem Mojóval töltött legszebb időszakát jelentené. Ő a világot akarta a lábaim elé tenni: Mindent. Ugyanakkor kicsit úgy is érzem, hogy még egyet rúgok az ég felé. (…) Ötven év távlatából akartam megmutatni ezt a gyönyörű szerelmet. Azt hittem, Nobel-díjat kapok érte. MGP azt mondta, ha nem tudom átvenni, elmegy érte. Kilenc kis könyvből készült ez a kötet. Keresd ki a tartalomjegyzékből a Koncert hangok nélkül című részt és olvasd el az utolsó oldalt is!  

Kezdeni: Én például tiltakoztam a kis szerepek ellen. Nagyágyúval nem kell verébre lőni. De azt hiszem, egészen jól megoldottam a kisebb feladatokat is. Az a hibám, hogy a vállamra veszem az előadást. Ha valaki lassan beszél, akkor én hadarok, hogy helyrehozzam a ritmust. Legnehezebb egy darabot elkezdeni, hiszen az minden továbbit meghatároz.

Rendező: Egy rendezőnek csupán arra kell vigyáznia, hogy ha elindulok egy sínen, ne térjek le róla. Életem legnagyobb, szerelmetes rendezője, Vámos Laci olykor úgy elhalmozott tanácsokkal, hogy nem tudtam velük mit kezdeni. Elmentem az erdőbe, összeszedtem a vadvirágokat, és visszajöttem egy tarka csokorral. Ha beleszeretek egy szerepbe, akkor nem kell instruálni.

Szerep: Nem csiszolom, rögtön tudom. Elolvasom és tudom. Kiss Manyi volt ilyen fantasztikus, bejött egy olvasópróbára, fogalma sem volt, hogy miről szól és már úgy olvasta a figurát, mintha rég ismerte volna.

Külföld: Kos vagyok, az aszcendensem pedig Skorpió. Ezek rettenetesen nehéz jegyek, alig győzöm cipelni a hátamon. Azt írja a horoszkópom, hogy Psotának egyetlen partnere van: Psota. Rágyújtok egy cigarettára, leülök a karosszékbe, és jár az agyam. Megetetem a galambokat az erkélyen, letörlöm a port a virágok leveleiről. Nálam nincs üresjárat.
- Soha nem pihen? - Dehogynem. Ebéd után kihúzom a falakat és alszom egy jót. Ilyenkor tölt az akkumulátorom. És hát a külföldi útjaimon az agyam, a szemem, az orrom is mással van elfoglalva. Imádom a szagokat, imádom a különleges tengeri herkentyűket. Amikor elhagyom az országot, egy csapásra megszűnnek az itthoni gondok.

Halál: Tartsátok a 04-en a kezeteket, mert bármelyik pillanatban meghalhatok, úgy felpörgettem magam.

Fiataloknak: A mai fiataloknak azt üzenem, nem szabad feladni semmit az utolsó pillanatig, és még akkor se. Mindenért végig az életünkön meg kell dolgozni és meg kell küzdeni. És akkor biztos lesz örömünk is.

Forrás: MTI, Színház.hu, Index