"A színészetre egy életet kell feltenni" - Blaskó Péter válaszolt

Tizenöt éve lépett fel utoljára Veszprémben, most a Pannon Várszínház Equus című előadásában a pszichiátert alakítja. Blaskó pétert a Veszprémi Napló kérdezte.

A Veszprémi Napló cikkéből:

"Adott, hogy a darab története merre tart. Igaz, régen íródott, de mai problémát vet fel. Egy tizenhét éves deviáns fiatalember egy pszichiáterhez kerül. Az alapkérdés, hol az erkölcsi határ, meg lehet-e szünteti a gyógyítás égisze alatt az egyénit, a semmi máshoz nem hasonlítható egyéniséget a beteg emberben ahelyett, hogy segítenénk vagy az egészség felé vinnénk azt a különöset, a szenvedélyt, a szeretetvágyat, ami a fiúban is megvan, csak torzult. A kezelés során a pszichiáter ráeszmél, hogy az ő élete elszürkült, szenvedélytelenné vált, ellaposodott. A darabban van egy bűneset, ami gyógyítást kíván, de az alapkérdés megmarad, vagyis mit nevezünk normálisnak és mihez viszonyítjuk azt, ami nem normális" - fejtette ki Blaskó Péter.

Fotó: veszpremkukac.hu 

A színész elárukta, azokat az előadásokat szereti nézőként is, amelyek elgondolkoztatnak. "A színészi hivatás úgy is működik, mint gyógyszer, orvosság. Nekem mint színésznek az életem során nagyon sok olyan szerep adódott, amelyekben bizonyos érzelmeket, frusztrációkat ki tudtam élni. A színészet lehetőséget ad, hogy a szerepben elrejtőzve ki lehessen adni indulatokat, vágyakat, olyan tulajdonságokat, amelyeket az ember a külvilág előtt eltakar. Ez a mások felé udvarias viselkedés sokszor elszürkíti az embert, és rátapad egyfajta szociális mosoly" - fogalmazott.

"A színház titka, érdekessége, különössége, társadalmi elismertsége már nem olyan jelentős. A pénz dirigál, minden a körül forog, nem a színész a sztár, hanem a politikus meg a tévéceleb. Csodálkozva látok címlapokon sorozatsztárokat, miközben életemben nem hallottam róluk. Aranyosak, szépek, fiatalok, de nincs mögöttük teljesítmény. A színészetre egy életet kell feltenni, komoly előfeltételei vannak, azon túl, hogy szakma, hivatás is. Emellett filozófia, gondolatiság, sors, fel kell tenni rá az életünk jelentős részét" - hangsúlyozta a Kossuth-díjas művész.

Blaskó Péter rámutatott, amikor ő kezdte a pályáját, a televízió kultúrát közvetített. Ma ilyet nem lát. "Az a borzasztó, hogy úgy nő fel a fiatalság, hogy nem ismer meg klasszikus magyar drámákat televíziós változatban, vagy színészgenerációkat. Arra hivatkoznak, nincs rá igény, de ez nem egy kultúrpolitikai mondat, ez egy butaság. Ha meg sem kínálom a nézőket azzal, amit jónak gondolok, hogy mondhatom, hogy nincs rá igény? Nem hiszem, hogy ez anyagi kérdés. Nyolcvankétmilliárd forint az MTVA egyévi büdzséje, abba nem férne bele heti egy színházi közvetítés? Felelősöket kellene keresni, a színvonalcsökkenést szóvá kell tenni" - szögezte le a színész.

A teljes interjú a Veszprémi Naplóban olvasható.