Kiállítás formájában mutat be egy előadást a belga tánc nagyasszonya, Anne Teresa De Keersmaeker Párizsban.
A Work/Travail/Arbeid (Munka) című performance, amely a Párizsi Operával együttműködésben készült, péntektől látható napi kilenc órán át klasszikus múzeumi körülmények a Pompidou Központban.
A látogatóknak különleges élményben lehet részük az egyik legjelentősebb francia kortárs képzőművészeti gyűjtemény központjában: szabadon járkálhatnak a nagyteremben fellépő táncosok és zenészek között, tetszés szerinti helyről nézhetik őket, bármikor kimehetnek a teremből és oda vissza is jöhetnek, azaz közelről figyelhetik meg az egyik legjelentősebb kortárs koreográfus alkotási folyamatát. Az 55 éves belga Anne Teresa de Keersmaeker letisztult és sajátosan strukturált formanyelvére az jellemző, hogy nagyon finoman váltják egymást benne a nagyon egyszerű elemek, mint például a lépés, és a táncosoknak a teret kitöltő szigorú geometrikus szervezettsége.
"A körülmények nagyon különböznek attól, ami egy hagyományos táncelőadásra jellemző. Napközben vagyunk, nem a színházi sötétben, ahol a térben a nézők helye meghatározott. Itt a néző maga dönt az időről és a térről, egész közel mehet, eltávolodhat, maradhat egy órát, de csak két percet is, elmehet, majd visszajöhet, és közben, amit lát, folyamatosan változik" - mondta az előadásról Anne Teresa De Keersmaeker.
A nézőkkel egy magasságban lévő táncosok közelsége újfajta kapcsolatot teremt, és arra készteti a közönséget, hogy másképpen figyelje a táncot és a zenét - tette hozzá.
A Pompidou Központ üveggel borított déli galériája az előadás helyszíne, ahol a táncosok fehérbe öltözve lépnek fel. A performance egyébként az utcáról kirakatszerűen is látható.
A kísérlet a 2013-ban bemutatott Vortex Temporum című táncelőadás adaptációja, amelynek zenéjét a francia Gérard Grisey komponálta.
Anne Teresa De Keersmaeker saját elmondása szerint "rétegről rétegre" alkotta meg a koreográfiát, amely egy geometriai útvonalat követ a talajon, mégpedig egy ötszögre helyezett kört. A körök folyamatosan rajzolódnak ki, majd tűnnek el. A színpadi térben együtt látunk minden réteget, ahogy kialakulnak az idődben, majd elválnak egymástól, különböző kombinációkkal.
Az előadásban egyszerre hét táncos lép fel kisebb csoportokban, a napi kilenc órában két csapat működik közre, azaz összesen 14 táncművész, akiket az Ictus együttes hat zenésze kísér élőben.
A műben "nagyon sok olyan paraméter van, amelyeken harminc éve dolgozom" - hangsúlyozta a koreográfus. Példaként említette a lassúsággal való munkát, a geometriai modelleket, a zenéhez való viszonyt, a kör jelenlétét, a hétköznapi mozgást jelképező lépést, amely egyben a tánc kezdetét is jelenti.
Az eredetileg a brüsszeli WIELS kortárs művészeti központban létrehozott performance március 6-ig látható Párizsban, majd július 8. és 10. között a londoni Tate Modernben, 2017. március 25. és április 2. között pedig New Yorkban, a MoMÁ-ban adják elő a francia táncosok.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.