Március 18-ára rendhagyó bemutató előadást tűzött műsorára a Rózsavölgyi Szalon. Auksz Éva Sweet Charity című koncert estje Őze Áron rendezésében egyben a színésznő vizsgaelőadása is.
A Rózsavölgyi Szalon ajánlója:
Auksz Éva színészi pályája sokkal korábbra nyúlik vissza, mint amikor belépett a Színház-és Filmművészeti Egyetem kapuján. A művésznő kislány korában néptáncosként ismerte meg a színház világát, majd 1989-től a Közép-Európa Táncszínház táncosaként dolgozott, ahol 1993-ban a Sebestyén Csaba koreografálta DJ Szerelem halála című darabjában fedezte fel őt Iglódi István. Az akkori igazgató, rendező előbb musical, később pedig prózai szerepeket adott a színésznőnek. Játszott többek között a My Fair Lady-ben, a Godspell-ben, az István a királyban, a La Mancha lovagjában, valamint a Csongor és Tündében.
A nagymama című előadásban Tolnay Klári, Béres Ilona, Csernus Mariann, Sinkovits Imre, Kállai Ferenc és Agárdy Gábor partnereként lépett színpadra, és ahogy korábban nyilatkozta az előadásról: „Azt hiszem, fel sem fogtam, hogy ez a csoda csak egyszer történhet meg az ember életében.”
Auksz Éva 2016. március 18-án Sweet Charity című koncert estjével zárja le hivatalosan színésztanulmányait. A művésznő 2013-ban kezdte el a Színház-és Filmművészeti Egyetem Drámainstruktor- Színjátékos szakát, s ez év tavaszán az elméleti vizsgák és a szakdolgozat írása, védése után most a vizsgaelőadására készül.
A Sweet Charity koncert estet Őze Áron rendezte, a több szereplős musicalt Zöldi Gergely alakította monodrámáva. Az estet március 30-án játssza újra a színésznő.
Auksz Éva az előadásról:
„Charity alakját először Federico Fellini alkotta meg a Cabiria éjszakái című filmjében, ennek alapján készült a világhírű musical. Amikor annak idején elkezdtem tanulni, azután próbálni a figurát, azonnal éreztem: ez a darab rólam szól. Egyetlen pillanat alatt ugyanolyan szerencsétlen, béna kis nő lettem, mint amilyen Charity, mindent leejtettem, leforráztam magam, elbotlottam – vagyis könnyedén azonosultam vele. Persze ez az állandó csetlés-botlás lehet szeretnivaló, de ugyanannyira idegesítő is. Így vannak szegény Charityvel az emberek: jól van, csináld csak, ha ilyen hülye vagy! Charity olyan tiszta, naiv lény, amilyen csak egy gyerek tud lenni. Én pedig öntudatlanul is a fiam gesztusaiból, reakcióiból építettem fel a szerepet.
A sok hasonlóság mellett van viszont Charity-nek egy olyan előnye, ami belőlem hiányzik: én is talpra esem ugyan, de nem annyira gyorsan, mint ő. Nem vagyok ennyire bevállalós, nem megyek neki ekkora vehemenciával az életnek, ahogy ő képes belevágni bármilyen új kalandba. Ehhez én túl józan vagyok, általában kerülöm a konfliktust.
Ez a darab nem afféle előre kiszámítható musical – a vége kifejezetten meglepő. Zeneileg is más: közelebb áll a jazzhez, látszólag nem annyira nehéz, hiszen nem operai hangon kell énekelni – mégis, a My Fair Lady óta nem volt ilyen „fullasztós” darabom. Színészileg, énekileg-táncilag sok és nagy feladat. Pláne egyedül, mert ugyebár ez egy koncert: egymagam éneklem és mesélem el a teljes darabot elejétől végéig. Ez a történet a túlélésről, az élet szeretetéről szól, és nekem úgy kell felépítenem az estét, hogy a nézők a végén azzal menjenek haza: valami többről volt itt szó, mint egy átlagos zenés komédiában. Legalábbis ezt kívánom mindannyiunknak.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.