Az Ahogy tetszik szövegkönyvét Nádasdy Ádám fordítása alapján Závada Péter dolgozta át, az előadást Kovács D. Dániel rendezésében március 18-tól láthatjuk a Kamra színpadán.
A jelenlegi és korábbi színházi munkáiról, a Shakespeare-drámák nyelvezete és a slam poetry között felfedezett párhuzamról, és az Ahogy tetszik aktualitásáról kérdezte Závada Pétert Csikós Kornélia.
Most először dolgozol együtt Kovács D. Danival?
Daninak 2012-ben volt egy vizsgarendezése a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, a Székely-Bodó osztály rendezőszakos hallgatójaként. Molière Versailles-i rögtönzését kellett megcsinálniuk. Dani megkeresett, hogy lenne-e kedvem átírni a Molière-szöveget.
Persze igent mondtam, és örülök neki, hogy így alakult, mert szerintem egy sikerült előadás lett belőle, ami megalapozta a későbbi közös munkánkat is. Olyannyira, hogy mikor 2013-ban Bodó Viktor felkérést kapott a Nyitrai Színházi Fesztiváltól, hogy rendezzen titkosrendőrség-megfigyelés témában dokumentarista drámát, elfoglaltságai miatt átadta Daninak és nekem a feladatot, és a feladattal együtt a társulatát is, a Szputnyikot. Elképesztően izgalmas kihívás volt a levéltári kutatás, a dokumentumok felhasználása a drámához, és az egész próbafolyamat – előtte még sosem csináltam ilyet.
A Reflexet végül bemutatták Budapesten, a Jurányiban, majd több európai városban is, többek között Torunban, Drezdában, Prágában és Krakkóban. A maga hibáival együtt, azt hiszem, nagyon büszkék voltunk rá. A következő évben négy színházi munkám is volt: szövegeket írtam Schilling Árpádnak a Krétakör Korrupció és A párt című előadásaihoz, illetve magyarra fordítottam Astor Piazzola A nagyvárosok Máriája című operája librettóját, amit Láng Annamari főszereplésével mutattak be a Katona Sufniban. Végül pedig Szabó Rékával és a Tünet Együttessel dolgoztam a Voyager 3 című izgalmas előadáson. 2015-ben a Mohácsi testvérekkel csináltuk meg a Hairt a Belvárosi Színházban, majd újra Schilling Árpáddal dolgoztam A harag napján. Dani nem sokkal később keresett meg ismét, így kerültem bele az Ahogy tetszikbe.
Korábban is volt alkalmad Shakespeare-művekkel foglalkozni...
Igen, a Sena Dagadu és Márkos Berci vezette W.H. zenekar többek között Shakespeare-szonetteket dolgoz fel, és néhányszor volt szerencsénk velük játszani. Az Akkezdet Phiait vonták be a munkába, és arra kértek minket, hogy készítsünk parafrázisokat a Shakespeare-szövegekhez, illetve adjunk elő a szonettekhez tematikusan kapcsolódó saját szerzeményeket is. A Blow blow thou winter windkezdetű dal egyébként az Ahogy tetszik fontos momentuma, és a W.H. repertoárjának is az egyik ékköve.
Volt még más Shakespeare-hez köthető munkád is?
Lassan hat éve foglalkozom drámákkal, és tavaly végeztem a Károlin, színháztudomány szakon. Elég sokat foglalkoztam Shakespeare-rel – mind a drámáival, mind pedig a belőlük készült rendezésekkel, és azóta is lépten-nyomon felbukkan az életemben. Kifejezetten érdekesnek tartom, és erre a dráma átírása során jöttem rá, hogy a mai magyar slam poetry formanyelve és a shakespeare-i szöveghagyomány között milyen izgalmas folytonosság látszik. Az a nyelvi-képi logika, ami Shakespeare-nél, főleg a vígjátékokban rendszeresen előbukkan, kísértetiesen emlékeztet arra a mondatszerkezeteket, szólásokat, közmondásokat, állandósult szókapcsolatokat kiforgató humorra, ami a slam-szövegekben is visszaköszön. Tehát ez a típusú szöveg nem merül feledésbe a reneszánsszal, hanem végiggyűrűzik egészen a huszadik század angolszász drámairodalmáig, elég csak Tom Stoppardra gondolnunk. Ha a mai magyar irodalomban komolyabb hangsúlyt fektetnénk a drámára, nem érte volna ennyire felkészületlenül a közeget a slam poetry érkezése. Fontos, hogy ez a fajta gondolkodás a szövegről létezik, és máig velünk él. Nem meglepő tehát, hogy a színház sokkal nyitottabban fogadta a slamet, és azt is látjuk, hogy nem csak az előadásszerűsége, hanem a számára már ismerős szöveghagyomány miatt is.
A jelenlegi szövegkönyvet mennyire írtad/írtátok át ennek a kapcsolatnak a fényében?
A remek 2006-os fordítás bizonyos fontos részeit megtartottuk ugyan, de azért próbáltunk bátran hozzányúlni a drámaszöveghez. Nádasdyt költőként is igen nagyra tartom, és úgy éreztem, hogy azAhogy tetszik dalfordításai kivételesen jól sikerültek. A párbeszédes részeknél, főleg a frappáns sorharcoknál merült föl bennem a kérdés, hogy lehet-e őket még modernebbre szabni, a legfiatalabb nemzedék számára is érthetővé és élvezetessé tenni. Dani egy mai, laza slames szöveget kért, és amikor azon gondolkodtam, hogyan is lehetne átírni Shakespeare-t, akkor jöttem rá, hogy lényegében egyáltalán nem áll olyan távol egymástól a kettő.
Mennyire lett aktuális a mű?
Kereshetjük a politikát az autoriter udvar és a szabadgondolkodók lakta erdő közt feszülő ellentétben, vagy fölkaphatjuk a fejünket Jaques némely elmés társadalomkritikus megjegyzésére, tehát finom utalások szintjén természetesen a mi verziónkban is megjelenik majd a mai közélet. De az én olvasatomban ez a dráma elsősorban a szerelemről, az emberi kapcsolatok alakulásáról és legfőképpen a nyelv szeretetéről szól. Úgy látom, hogy a vígjátéki feszültség egyfelől a félreértésekből, becsapásokból, álruhába öltözésekből fakad, de még talán ennél is fontosabb az a nyelvi humor, ami állandó vibrálásban tartja a drámát. Nádasdy fordítása tehát nemcsak remek szöveg, hanem egy komoly filológiai kutatás eredménye is. Lábjegyzeteivel és magyarázataival igazi kincsesbánya az újrafordítónak.
Mennyi időt töltöttél a szövegkönyv megírásával?
Az újévben kezdtem neki a munkának, Berlinből hazafelé, egy 10 órás vonatúton, ingadozó wifivel és árammal. Ezt követően írtam még néhány napig, majd Radnai Annamarival, az előadás dramaturgjával és Danival dolgoztunk tovább, intenzíven, két héten át.
Még most sincs teljesen kész, hiszen a szöveg a próbák közben is folyamatosan alakul, kiegészül a színészek improvizációival is. A dramaturgiai változtatások érintették a jelenetek sorrendjét és a szövegtest egészét, sőt, szerepelhagyásokra és -összevonásokra is sor került.
Belefér ez ma? Vagy tiszteletlenségnek számít?
Azt gondolom, hogy ez egy bátor kísérlet, és mi, akik érvényes színházat szeretnénk csinálni, nem tehetünk mást, mint hogy újra és újra zavarba hozzuk saját magunkat és a közönséget. Az, hogy tisztelettel adózunk egy fordításnak, nem jelenti azt, hogy ne mernénk adott esetben pimaszul hozzányúlni. Nádasdy nemcsak költő és fordító, hanem nyelvész is, aki az organikusan alakuló nyelvben hisz. Mi is azt gondoljuk, hogy az új nyelv, amin az Ahogy tetszik megszólal, megfelel majd funkcióinak ellátására.
Különben is vannak hagyományőrző színházak, de a Katona egy progresszív hely.
Izgatott vagy?
Nem izgulok különösebben. Abszolút bizalmi volt a légkör, ami Annamari, Dani és köztem kialakult, és így másfél hónap munkát követően van némi rálátásunk az anyagra. Az olvasópróba is elég jól sikerült, és amikor a munkatársaim megbíznak bennem, az azért elég megnyugtató érzés.
szöveg: Csikós Kornélia
fotók: Brozsek Niki
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.