Március 5-én mutatta be a Centrál Színház Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámáját. Az előadást Puskás Tamás rendezte, a szereplők: Básti Juli, Rudolf Péter, Schmied Zoltán és Ágoston Katalin.
Ajánló a darab elé:
Egy átmulatott éjszaka végén George és Martha, egy középkorú, középosztálybeli és közepesen részeg házaspár hazaér otthonába. Kisvártatva beállít hozzájuk egy fiatal pár, Nick és Honey. Ha a váratlan vendégek szórakoztatásáról van szó, George és Martha számára semmi sem drága: szellemes tréfákkal kezdik, ám csakhamar közös életük pokoli titkait kezdik el kifecsegni. A játékos évődés tragikomikus élveboncolássá fajul... Soha senki nem ábrázolta olyan szórakoztatóan a kegyetlen emberi játszmákat, mint Edward Albee, akinek főműve, a Nem félünk a farkastól méltán a huszadik század legszebb, legmaradandóbb drámája.
Fotó: Horváth Judit
Puskás Tamás rendező az előadásról:
"Minden jó drámaíró színészközpontú, Shakespeare, Molnár, Miller, Albee. A rendező feladatai is mindig nagyon hasonlóak. Megérteni mélyen és elsöprő erővel megszólaltatnia a választott darabot. Minket nem a két világrendet szimbolikusan összevető, nem is a házasságot, mint poklot ábrázoló, egyébként helytálló értelmezés érdekel. Egyebekben, nehéz még alkalmas szövegkönyvet készíteni: húzni, az irodalmi ihletettségű szöveget színpadra alkalmazni, jó teret képezni:egyetemi tanári lakás nappalija egy 12 méter széles színpadon, összehangolni a kivételes tehetségű, ugyanakkor kivételes érzékenységű színészek munkáját, megóvni őket minden riadalomtól, de rávezetni őket minden akadályra és így tovább.
A 2016-os Centrál bemutató két legfontosabb ambíciója: érvényre juttatni a mű - a szerző szándéka szerint is - erős humorát, és megmutatni, kevés jobban összeillő párt hordott a föld, mint éppen George-ot és Martha-t. Értelmezésünk szerint ugyanis a darab témája az öregségtől, a haláltól való megriadás, a rémület, hogy nem fordítható vissza az idő kereke, tettük amit tettünk, hiába minden önámítás, már nem mi következünk. Az, hogy a lét dolgában Albee pesszimista, ezzel sok remekíróval rokon és hogy műve remekmű, számunkra nem kétséges."
Farkasordító - részlet a próbanaplóból:
- Hol a konyha? – kiált föl George a saját lakásában, ami elnézhető körülmény, hiszen egyelőre még csak azt tudja, hol van a nappali, de e pillanatban az is inkább egy atomtámadás ellen felépített bunkerre hasonlít, mint egy jól szituált, amerikai középosztálybeli egyetemi tanár lakására.
Az üvegajtók helyén fólia. Jó lett volna üresen is, csak a keret, de kiderült, hogy azért baromi hideg tud lenni a színházban januárban. Így aztán a nagyon elegáns ajtók majdani keretei helyett álló léceket befóliázták. Ez az óvóhely most George és Martha nappalija, és ezért nem tudja még Rudolf Péter, hogy merre van a konyha, mert csak hétfő óta ő George.
Ezzel persze egyszersmind azt is mondjuk, hogy még nem ő.
Mert amekkora probléma az, hogy merre lehet az egyébként nem is látszó konyha, leglább akkora gond maga George, akiről mondatról mondatra haladva lehet csak megtudni ezt-azt.
Jó esetben.
Még csak a földrajzi elhelyezésnél tartanak, éppen csak ott, hogy hol állhat Nick és hol állhat George, amikor Honey belép. Azt hinné az ember, hogy Albee segít a saját teremtményeinek legalább azzal, hogy beleírja a szövegükbe a Kérsz whiskeyt? - Töltsek whiskeyt? - Kérek whiskeyt! mondatokat, de a próba előrehaladtával bármikor kiderülhet, hogy nem kérnek, később kérnek, később kérnek és nem kapnak, vagy nem akkor kapnak.
Csakhogy minden ki nem töltött, meg nem kapott, el nem hörpölt pohár whiskeynek jelentősége van ebben a darabban. Meg még rengeteg egyébnek is.
Mert mi van akkor, ha a próba vége előtt 8 perccel Básti Juli azon kezd hangosan gondolkodni, hogy mi van, ha Martha mégis megátalkodottabb, mint ahogy ő elsőre-másodikra gondolta, és mondjuk Martha sokadszor hozza a legpokolibb helyzetbe a férjét kihívó viselkedésével. A most rájuk váró éjszaka vagy hajnal csak annyiban tér el az eddigiektől, hogy most először érzi úgy, hogy mélyebb titkaikba is beavassa az éjszakai vendégeit?
Básti Juli a kanapé egyik felén ülve töri ezen a fejét, miközben Martha-ként nyúl a következő és menetrendszerűen érkező whiskeys pohár felé, amit George készséges reflexszel szállít, csak azt mondaná meg valaki gyorsan, hogy mitől riad meg Honey, azonkívül, hogy érzékeny teremtés és nagyjából mindenkinek az idegeire megy. Ágoston Kati küzd, riad, iszik, gondolkodik, közben az egész társulat mondatok mögötti idegállapotot fejt.
Mi ehhez képest az, hogy mégis földrajzilag hol lehet a fürdőszoba?!
Képekben a próbáról:
Fotók: Horváth Judit
1.
2.
2
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
15.
16.
Edward Albee:
Nem félünk a farkastól
Fordította: Hamvai Kornél
Martha Básti Juli
George Rudolf Péter
Nick Schmied Zoltán
Honey Ágoston Katalin
Világítás-tervező: Tim Mascall
Dramaturg: Baráthy György
Díszlettervező: Pallós Nelli
Jelmeztervező: Andó Ildikó
Szcenikus: Barkovics Zoltán
Súgó: Fodor Marianna
Rendezőasszisztens: Hajós Eszter
Rendező: Puskás Tamás
Bemutató: 2016. március 5.
Az előadást 16 éven felüliek számára ajánlják
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.