Szolnokra érkezett a Hello, Dolly!

Március 4-én új bemutatónak tapsolhatott a Szigligeti-bérlet közönsége, a Szolnoki Szigligeti Színházban. A szinpadon Szente Vajk rendezésében, Túri Lajos koreográfiájával, Kertész Marcella és Szolnoki Tibor főszereplésével a népszerű musical, a Hello, Dolly! premierjét tartották.

Szente Vajkkal, a musical rendezőjével Szabó Csilla, a színház dramaturgja beszélgetett.

- Az olvasópróbán elmesélte, mennyire szerette a Hello, Dolly! című filmet...

- Mindenkinek vannak fontos gyerekkori filmélményei, számomra ezek közé tartozik a Hello, Dolly!. Megvolt nekünk videokazettán és nagyon sokszor láttam. Később színészként is találkoztam a darabbal Debrecenben. Ami pedig a mostani munkát illeti, ezt előzte meg talán a legrövidebb felkérő-beszélgetés életemben. Balázs Péter igazgató úr felhívott és elmondta, szeretné, ha Szolnokon rendeznék. Megkérdeztem, mit és amikor elhangzott, hogy a Hello, Dolly!-t, azt feleltem: hát persze! Ennyivel tartozik az ember magának, a saját gyerekkori emlékeinek, de túl ezen, elsősorban azért vállaltam el a munkát azonnal, mert a szolnoki színházat figyelve az volt a benyomásom, hogy erre a társulatra a csapatszellem jellemző. Alighanem a fociszeretetem következményeként erősen hiszek abban, hogy a színház akkor jó, ha csapatként működnek a tagjai.

Volt azonban még két lényeges szempont, amelyek indokolták a gyors döntést. Talán húsz éve láttam utoljára a filmet, most szándékosan nem néztem újra. Kíváncsi voltam, hogy az idő itatóspapírja mit változtatott az emlékeimben élő képen. Sokat, annyi bizonyos. Szakmailag pedig azt szerettem volna megtudni, hogy az a formanyelv, amellyel én a zenés darabokban dolgozom, mennyire tud szervesülni a Hello, Dolly! realizmusával vagyis az én rendezői hangom és ez a mű homogén egységbe tudnak-e oldódni.

- Mi az, ami kisfiúként megfogta ebben a történetben és mi az, amit most, felnőtt fejjel is érdekesnek tart benne?

- Az, hogy gyerekként rajongtam a Dolly-ért, valami nehezen megmagyarázható eleve elrendelés lehetett, ami a zenés színház felé vezetett engem. Hogy most mi tetszik benne, azt pontosan meg tudom mondani. A darab nagyon komplex képet mutat négyféle szerelemről. A „főszerelem", egy előre megfontolt szerelem Dolly és Horace Vandergelder között, hiszen Dolly rögtön a történet legelején eldönti, hogy Vandergelderhez fog hozzámenni feleségül. Aztán van a hirtelen felindulásból elkövetett szerelem Cornelius és Mrs. Molloy, a sorsszerű szerelem Minnie és Barnaby illetve a magától értetődő szerelem Ambrose és Ermengard között.

- Említette, hogy a Hello, Dolly! realista musical. Tehát létezik irányított boldogság?

- Igen, léteznek két lábon járó Ámorok. Dolly veleszületett tehetségénél fogva sejti, kihez ki illik. Ahol ő felbukkan – legyen az kalapüzlet, étterem, utca vagy park –, ott előbb-utóbb társra talál valaki, összefonódik egy pár. Ha pedig mégse passzolnának tökéletesen egymáshoz a felek, akkor Dolly tudja, min és hogyan kell ahhoz igazítani, hogy végül jóra forduljanak a dolgok.

- Dolly határozott és talpraesett. Az őt körülvevő férfiak viszont gyámoltalanok ebben a darabban.

- Gyakran azok a valóságban is, de ami az írott művet illeti, ez nézőpont kérdése. Színpadra lehetett volna állítani a történetet úgy, hogy például Vandergelder felismeri a szerelmet, aztán attól fogva ő dominál és kéri meg Dolly kezét. Azonban én nem így rendeztem meg, mert azt gondolom, hogy – noha ezt sok férj talán nem olvassa szívesen -, a mi férfiéletünket igenis az eltökélt, magabiztos nők kormányozzák..

Próbafotó

A Szolnoki Szigligeti Színház ajánlója:

A "Hello, Dolly!" minden idők egyik legsikeresebb musicalje. Az 1964-s New York-i premiert 2844 előadás követte, majd több száz bemutató világszerte.
Dolly Levi, az erős akaratú házasság közvetítő és Horace Vandergelder, a zord milliomos szerelmi történetét talán sohasem látott formában mutatják be Szolnokon.

Forrás: Szolnoki Szigligeti Színház